Skip to main content

Az Ige terjedése

Egy legenda elmondja, mi történt, miután Jézus földi élete után visszament a mennybe. Visszatérve magán viselte földi zarándokútja, kegyetlen keresztje és szégyenletes halála jegyeit.

Gábriel odament hozzá, és azt mondta:

-     Mester, bizonyára kegyetlenül megszenvedtél az emberekért odalenn.

-     Valóban - válaszolta Jézus.

-     És - folytatta Gábriel - most már tudják az emberek, mennyire szereted őket, és mit tettél értük?

-     Ó, nem - felelte Jézus. - Még nem. Most még csak egy maroknyi ember tud róla Palesztinában.

Gábriel zavarban volt.

-     De hát akkor mit tettél, - kérdezte - hogy mindenkinek tudomására hozd, mennyire szereted őket?

-     Nos, megkértem Pétert, Jakabot, Jánost és még egy pár embert, hogy beszéljenek rólam az embereknek. Azok, akik hallanak rólam, továbbmondják másoknak, és így fog eljutni az evangélium a Föld legtávolabbi sarkába is. Így végül az egész emberiség hallani fog rólam, valamint arról, hogy mit tettem értük.

Gábriel összeráncolta a homlokát, és kétkedés tükröződött az arcán. Tudta, hogy az emberek nem megbízhatóak.

-     Igen, - mondta végül - de mi lesz, ha Péter, Jakab és János belefáradnak? Mi lesz, ha az utánuk következő nemzedék elfelejti továbbadni? És mi lesz, ha majd a huszadik-huszonegyedik században az emberek túl elfoglaltak lesznek ahhoz, hogy rólad beszéljenek másoknak? Más tervet nem készítettél?

-     Nem, más tervem nincs, Gábriel - válaszolta Jézus. - Én bízom bennük.


Mondták már, hogy a keresztyénséget mindössze egy nemzedék választja el a kihalástól. Ez azért van így, mert minden nemzedéknek fel kell vállalnia annak a felelősségét, hogy elvigye az evangélium jó hírét a világnak. Te megteszed-e a magad részét? „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében" (Mt 28,19).