Skip to main content

Az odafennvalókkal törődjetek!

P. Kende
Kol 2:21  Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.
Ez a vallás, nem szabad, nem szabad, ne nyúlj hozzá.
Kol 2:23  A melyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istenitiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.
Az ember szeretné ha dagadhatna a melle. Szeretné azt mondani: szeretném elérni, ilyen egy ember aki jól csinálja a dolgokat. Tessék így viselkedni. Ez a gondolat annyira ott van bennünk. Szeretnénk tökéletesek lenni. Szeretnénk tudni miként kell tökéletesen csinálni. És úgy fogalmazzuk meg: ne csináld, ne nyúlj hozzá.
A kereszténység is így tűnhet: ti is arról beszéltek, hogy mit nem szabad. 
Van magaválasztotta Istentisztelet, amikor én akarok megfelelni, jó lenni.
Két szintje van az életünknek:
1. van a látható szint, az életünk, a döntéseink, amit szeretünk, amit nem, a jelenség szintje. Az az érdekes benne, hogy az ember törekszik arra, hogy itt szerezzen pár dolgot ami elégedettséget ad. Ezen a szinten adj nekem valamit, ami megelégít és állandó. Az életnek ezen a szintjén, a jelenség szintjén nincsenek állandó dolgok. A világnak nem jellemzője, hogy állandó. Minden amim van, az egyszer  ki is fog lépni az életemből.
Valójában amikor szerzek valamit, valamit ami nagyon drága, akkor jön a félelem, hogy elveszítem. Mert tudom, hogy elkerülhetetlen, el fogom veszíteni. Nem szeretek beszélni a halálról, de el fogom veszíteni a barátaim, családom. Ez van. Ezen a szinten nincs tovább. Nincs semmi amivel kimagyarázhatnám.
Ezért van, hogy az ember keres valami állandót, mondja, hogy szüksége lenne Istenre, ahogy Ő szeretné. De amikor megnézzük Kol 3-at, itt van az amiről igazán beszélünk.
Nem az , hogy ne érintsd, ne gondolj rá, nem egy hosszú nem lista. Hanem ellenkezőleg.
Kol 3:2 Az odafelvalókkal törôdjetek, nem a földiekkel.
Azzal törődjetek ami odafenn van. Ez elvont akkor nem? Itt a vége? Nem kell gondolkodni az ittlévő dolgokról? Mint a hinduizmus, a világ nem valós, csak elképzelés. Akkor ez is vallás?

2. A második szintje az életünknek: az örökkévalóság.
2 Kor. 4.18 Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Ezek a dolgok változhatatlanok, örökkévalók. Ez azért érdekes, mert Isten nem azt mondja legyünk elvontak, hanem a két világ nagyon közel van egymáshoz. Olyan közel van, hogy Kr. eljött, át tudott lépni ebbe a világba. Igaz visszafelé is, Isten nagyon közel van, közel vagyunk, hogy megérintsük. Olyasvalakit érintünk ezáltal amit nem veszítünk el.
Az ember legnagyobb félelme, hogy elveszíti amilye van, Mt. 13.12 Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
Ezt nem szeretném. Figyelj Istenre, amit Ő ad, az legyen a szívedben. Nem tűnik olyan gyakorlatiasnak. Nem értem. Amiről Pál beszél, az olyan mint egy alapértelmezett választási lehetőség. A szívünknek is van egy alapértelmezett választása. Amivel el van foglalva. Amilyenek a világ vallásai, ezt csináld, azt ne. A világ motivációja mutatja ezt, amire törekszenek. Arra irányul az egész, amit egy nap úgy is elveszítesz. Amit mond Pál az nem az, hogy kapcsolj ki, felejtsd el az egészet, ne foglalkozz vele. Pál egy valós világban élt ahogy mi is, normális emberekhez beszélt. Nem volt kérdés, hogy az embereknek dolgozniuk kell stb.
De legyen a másik az alapértelmezésem, hogy ahova tekintek az Isten legyen. Ismerjem fel, hogy aminek itt van milyen értéke van. Ez másként értelmezi az életet. Ez az amiről Pál beszél :Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel, amik körülöttünk vannak.
Hogyan élhetnék így?
Kol 3:1  Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén;
Ha hívő vagy, ismered az Urat, akkor meg van neked ez. Mi vele együtt meghaltunk és feltámadtunk. Ez ad jogot, hogy az odafelvalókkal törődjünk.
Az ember próbál nem törődni azzal ami itt van, ilyen a meditáció. Mindent ki kell kapcsolni. És akkor majd azzal törődsz amivel érdemes. A meditáció odáig jut, hogy kapcsolj ki mindent. Egy értelemben minden este kikapcsolom a világot, amikor alszom.
Krisztusra van szükséged, nélküle nincs módod az odafelvalókkal törődni. Vagy elvont leszel mint akik meditálnak, vagy Krisztusban meg van a lehetőségünk, hogy az odafelvalókkal törődünk és közben éljük az életet és meg van az életünk normális vetülete. Kr. adja meg nekünk a jogot.
Kol 3:1 arról beszél, hogy rendszeresen keresem az odafelvalókat. Amikor itt vagyok, vagy imádkozom, az része ennek. Legyen ez rendszeres az életedben, hogy az odafelvalókkal törődsz. Mutasd meg Uram merre menjek? És aztán döntök. De megkérdezem Őt.
Mielőtt dühös lennék a feleségemre, mielőtt lerendezném a gyerekem egy módon, az odafelvalókkal törődök újra és újra.
Kol 3:3  Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.
Hogy érted hogy meghaltam? Kr. amikor meghalt, akkor Isten úgy vette, hogy minden hívővel meghalt az új életének. Most megvan a lehetőségünk, hogy az újban járjunk. A régi képletem, a régi képlet amit felírtam az életről az összetört, összeborult. Fontos ezt felismerni. Mert sokszor van egy vonzása  a régi rendszernek, ami húz. Azt mondja: van egy válaszom, emlékszel? De azt mondani erre: nem fogadom el a javaslatod. Sokszor ez furának tűnik, gyakorlatiatlannak, ostobaságnak. De ez a hit: bízom abban, hogy Istennek van egy útja, egy másik út és erre van szükségem. Azt mondom: a régi rendszer összeborult. Nem mondhatom, hogy azt követem újra és újra.
Törődj Isten dolgaival, merj rá nézni, benne reménykedni. Itt a kérdés: oké, de nem látom, nem tudom. De Isten adott nekünk olyanokat amik a mennyben vannak, amik örökkévalóak, a mi életünkben is ott lehetnek, az első Jézus Kr. Ő mennyei és itt is volt ,közben mégis örökkévaló. Ő nagyon fontos nekünk, ha ránézek, akkor olyasvalamit látok ami nem inog meg, Ő nem csak élt, hanem feltámadt és örökké él.
Vannak más dolgok is egy hívő életében: SzentSzellem, gyülekezet, van új életünk, van sok minden ami olyan ,hogy odafenn van a gyökere és idefenn találkozok vele. Azt mondja: könnyűvé tettem, hogy lásd és szeretném ha találkoznál vele. Nem úgy élnéd az életed, hogy van egy dolog amiről beszélnek, hogy ne nyúlj hozzá, ne is gondolj rá. Ennyi. Az elvont része az életnek, amit nem tudok hova beilleszteni. De ha megpróbálom így beilleszteni a kereszétnységet, az nem fog működni.
Az Úrral járás olyan, hogy vagy átveszi az uralmat felettem, vagy semmi haszna nincs. Nem egy fiókban lévő valami, amit előhúzok ha kell, hanem átfogja az életem, és van valami az életemben ami örökkévaló.
Persze nem szeretném elveszíteni a fiam, de megtörténhet. Ha megtörténik, akkor is van valami örökkévaló az életemben. Isten tart meg, rá támaszkodok. Mi a következménye? Mivel az odafelvalókkal törődjünk, ezért nem fogunk megcsinálni egy csomó dolgot. De nem, foglalkozz Krisztussal, nézz rá, legyen ott a döntéseidben, és ahogy vele jársz, ezt ismertem fel először miután hívő lettem: katona voltam és azon kaptam magam hogy nem káromkodok. A katonaságban megtörténik, hogy káromkodtam. Nem az volt, hogy ne káromkodj, hanem foglalkoztam Istennel, megváltoztatta a szívem. Ez megtörtént sok más fontos dologgal az életemben. Sok minden megváltozott az életemben. Nem azért, mert ne tedd ezt vagy azt. Hanem tekints az örökkévalókra. Isten azt mondja: lehetséges így élni az életed, rám nézel és az életed gyakorlati, mert valós vagyok és szolgálok feléd és csomó minden ami ott volt az életedben az elveszíti a vonzását, mert amit Isten ad az örökkévaló.