Skip to main content

Egy imameghallgatás

Egy  kaliforniai  középiskola  diákjai  három  hónapon  keresztül  készültek  arra,  hogy  a  húsvéti
szünidőre  Mexikóba  utazzanak,  és  ott  segítsenek  a  szegényeken.  Imádkoztak  Istenhez,  hogy
használja  őket  csodálatos  módon.  Nagy  várakozással  a  szívükben  el  is  utaztak  egy  Mexicali
melletti kis gyülekezethez.
Amikor vasárnap reggel megérkeztek a kis faluba, azt látták, hogy a templom, ahol szolgálni
akartak,  csúnyán  leégett.  A  tető  beszakadt, már  csak  a  négy  fal  állt.  Óvatosan  léptek  be  az
épület maradványai közé, ahonnan egy éneket hallottak  felcsendülni spanyolul. Egy elcsigázott,
csüggedt  lelkész  és  kilenc  gyülekezeti  tagja,  akik  éppen  délelőtti  istentiszteletük  közepénél
tartottak, zavart tekintettel fogadta őket. Nyilvánvaló volt, hogy nem érkezett meg hozzájuk az a
levél, amelyben a csoport a szolgálati szándékát jelezte, így aztán fogalmuk sem volt róla, hogy a
csoport eljön, hogy velük töltse ezt a hetet.
Az ének után a lelkész megszakította az istentiszteletet, hátrament a középiskolás diákokból
álló csoporthoz, és azt kérdezte tőlük: „Qué pasa?" (amit a csoport így értelmezett: „Ugyan mi a
csodát kerestek ti, gazdag fehér gyerekek, itt, a mi templomunkban?").
Hosszas hallgatás után az egyik tanuló megszólalt:
-  Keresztyén fiatalok vagyunk, és azért jöttünk ide, hogy szolgáljunk.
Amikor a lelkész ezt meghallotta, a szeme megtelt könnyel.
-  Három  hónappal  ezelőtt  valakik  a  faluból  felgyújtották  a  templomunkat  - magyarázta.  -
Azóta imádkozunk, hogy Isten küldjön segítséget, de már feladtuk a reményt, hogy valaha
is jön segítség. Dicsőség Istennek!
A harmincöt tanuló döbbent csendben állt. Sokszor hallották már, hogy Isten használni akarja
őket,  és  most  életükben  először  meg  is  tapasztalhatták.  Csodálkozásában  az  egyik  tanuló
odafordult egy másikhoz, és azt mondta:
-  Ezt nem tudom elhinni. Imameghallgatássá lettünk!


Isten használni akar bennünket, és meg is teszi - de csak akkor, ha engedelmeskedünk neki,
és  Jézus  példáját  követve  másoknak  szolgálunk.  (Lásd  Fil  2,3-11.)  Mi  is  lehetünk
imameghallgatássá  valaki  számára,  ha  lemondunk  a  kényelemről,  és  használjuk  azokat  az
ajándékokat, amelyeket Isten azért adott nekünk, hogy általuk változást munkáljunk a világban.