Skip to main content

Ellenségszeretet

    Én pedig azt mondom néktek: szeressétek ellenségeiteket. Máté 5, 44

    Miféle jótett az, ha csak a barátunk iránt vagyunk jók?! Ezt a pogány is megteszi, sőt a maga fajtáját az állat is szíveli. A keresztyén embernek tehát tovább  kell mennie. Néki szeretettel kell szolgálnia az  érdemetlent, a gonosztevőt, az ellenséget és háládatlant is, mint ahogy mennyei Atyánk felhozza  napját az igazakra is gonoszokra is és esőt ad mind a hálásaknak, mind a hálátlanoknak.
    Itt tűnik ki, hogy milyen nehéz jót tenni Isten  parancsa szerint, s hogy görnyed, roskadozik alatta s természet, amely csak a tulajdon kedvenc, kiválogatott  cselekedeteit teszi könnyedén és szívesen. Vedd csak azért a te hálátlan ellenségedet s tégy jót vele.
    Megláthatod belőle, hogy mily közel, vagy mily távol vagy Isten e parancsolatától. Élethossziglan dolgot ad e cselekedet a gyakorlásra. Mert ha rád szorul az ellenséged, s te nem segítesz rajta, jóllehet segíthetnél, ez éppen annyi, mintha elloptad volna a tulajdonát, hiszen tartoztál volna segítségére lenni.

         Te hozzám mindennap
         Kegyelmes vagy Istenem;
         S én ne lennék-e az,
         Ahhoz ki vét ellenem?
         Ne szeressem-e azt,
         Kinek Atyja te vagy
         Akihez jóvoltod
         Mint én hozzám oly nagy?!