Skip to main content

Félelmetes engedelmesség

Krisztus  előtt  néhány  évszázaddal  Nagy  Sándor  majdnem  az  egész  akkor  ismert  világot meghódította haderejével, okosságával és diplomáciai képességével.
Egy napon Nagy Sándor egy  kisebb  sereg  kíséretében  egy  erősen  védett,  kőfallal  körülvett városhoz közeledett. A hadvezér a  falak előtt megállva nagy hangon követelte, hogy  láthassa a királyt.  A  király  az  ostromló  hadsereg  feletti  lőállásokhoz  közelítve  beleegyezett,  hogy
meghallgatja Sándor követeléseit.
-  Add meg magad azonnal! - parancsolta Nagy Sándor.
A király nevetésben tört ki.
-  Ugyan, miért  adnám meg magam?  -  kiáltotta  le.  -  Mi  sokkal  többen  vagyunk, mint  ti. Semmi veszélyt nem jelentetek számunkra!
Nagy Sándor kész volt válaszolni a kihívásra.
-  Engedd meg, hogy bebizonyítsam, miért kell megadnod magadat - válaszolta.
Azzal elrendelte embereinek, hogy sorakozzanak  fel  libasorba, és kezdjenek el menetelni. A sort  egy meredek  szirtfalra  vezényelte,  amely mintegy  száz méternyire magasodott  az  alatta elterülő sziklás talaj fölé.
A  király  és  katonái megütközve  nézték,  amint  Nagy  Sándor  katonái  egyenként,  tétovázás nélkül,  fegyelmezetten  meneteltek  a  halálba.  Tíz  katona  halála  után  Nagy  Sándor  megálljt parancsolt a többieknek, és azt, hogy menjenek vissza hozzá.
A király és a katonái azon nyomban megadták magukat Nagy Sándornak.


A király és a katonái  rájöttek, hogy  semmi  sem állhatja útját olyan emberek győzelmének, akik valóban készek életüket adni vezérükért. Ugyanolyan  odaszánás  van-e  benned  a  Krisztus  parancsai  iránti  engedelmességre,  amilyen Nagy  Sándor  katonáit  jellemezte?  Kész  vagy-e  ennyire  elkötelezni  magad  Krisztus  iránt? Gondolkodj  el, milyen  hatással  lennének  a  keresztyének  a  világra,  ha  komolyan  vennék  Jézus parancsait! „Tartsd meg engedelmesen mindezeket az  igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az Úr" (5Móz 12,28).