Skip to main content

Felebarátunk képében

    Amennyiben megcselekedtétek eggyel ez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg. (Máté 25, 90)

    Szerelmes Uristen! Milyen vakok vagyunk, hogy ekkora szeretetet nem veszünk a szívünkre! Mert mégis csak hallatlan: Isten oly mélyre alázkodik, hogy mindent, amit a szegényekkel cselekszünk, úgy vesz, mintha Vele magával tettük volna. A világ tehát telistele van Istennel. Nem kell az égbe bámészkodva mondanom: hadd lássam az Uristent, hogy szolgálhassak néki. Hanem, ha Istennek szolgálni akarsz, hát ott van a házadban,  gyermekeidben s házad népében. Tanítsd meg őket jól Istent félni, szeretni és egyedül benne bízni. Vigasztald kesergő, beteg szomszédaidat, segítsd őket javaiddal, tudásoddal, ügyességeddel. Neveld gyermekeidet Isten ismeretében, fogadj nekik jó, kegyes nevelőt, nem kímélvén semmi költséget. Ha mindezt megteszed: Istennel teszed s Ő nem marad adós. Jól vigyázz hát, hogy el ne menj az Isten mellett. Minden rádszoruló szegényben ő közelít hozzád. Egészen  kezed ügyében var s bármit teszel, Vele teszed. Italnyi hideg vizet sem adsz hiába, sőt ezerszeres gyümölcsét látod. Nem cseleredetedért, hanem Isten ígéretéből.

         Egy Urunk s Atyánk van,
         Egy test tagjai vagyunk,
         Illik, mint testvérek,
         Szeretetben maradunk;
         lsten úgy alkotá
         Az egész világot,
         Hogy csak a szeretet
         Adhat boldogságot.