Skip to main content

Fogadd el Isten megoldását a bűnre és az ítéletre

1Móz 3:7  figefa levelet akgatának azért össze, és körülkötôket csinálának magoknak.
1Móz 3:21  És csinála az ùr Isten Ådámnak és az ô feleségének bôr ruhákat, és felöltözteté ôket.
Miről szól ez a rész? Nem a divatról. Arról szól, hogy Isten bánt az ő bűnükkel, gondoskodott róluk. Ádám és Éva elbuktak, voltak következményei – olvasunk az átokról, ami a súlyos volt, máig tapasztaljuk a következményeit – de ugyanakkor Isten gondoskodott is róluk. Ha összemérjük ezt a két dolgot, a fügefalevél szoknyát, meg a bőr ruhát, akkor az egyik a kettő közül messze jobb minőségű. Nem meglepő módon, ami Isten csinált.
Fel kell ismernünk, hogy én döntöm el, hogy melyiket hordom. Én döntöm el, hogy Isten gondoskodásában járok, vagy a sajátomban. Melyik gondoskodást választom a kettő közül? Ádámék mondhatták volna: nem, köszönöm, jó az ami van. Egy értelemben Ádám óta nagyon sok ember mondta ezt: nekem meg van a válaszom, van megoldásom a problémámra. De mi azt mondjuk ehelyett: inkább szeretnénk, hogy Isten bánjon a bűnömmel, mint én. Mert én nem tudok jól bánni vele. Én fügefaleveket csinálok, miközben igazi ruhákra van szükségem. Istennek kell bánni a bűnömmel nem nekem.
Sok betegság jön a bűntudatból. A bűntudat az valami, ami gyötri az embereket. A felismerés, hogy elrontottam valamit, helytelen volt, ez valami nagyon súlyos az ember életében. Egy pszichológusról olvastam, azt mondta: a lelki betegségek meg tudnám gyógyítani, ha lenne jó válaszom a bűntudatra. Legaláb a háromnegyedét. Ez egy komoly probléma. Isten adott egy megoldást.
Zsid 9:22 azt mondja: úgy mondhatnánk, hogy az ószövetségben, a törvényben szinte minden vérontás által lett megbocsátva. Vérrel lett megtisztítva. Halálnak kellett történnie. Vért kellett ontani. Azt mondja a végén a versnek: vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Isten elmondja nekünk, ohgy a bűn zsoldja a halál, a bűnnel bánni kell.
AZ ember azt mondja: nem is, nem vagyok olyan bűnös, megpróbálja letagadni, megpróbál saját válaszokat találni rá. De 3Móz 17:14 mondja, hogy a csak a vér a megoldás. De fontos. Ádámnak és Évának valaki mondhatta volna: a fügefalevél nem olyan jó, én nádból csinálom. De az sem lett volna jobb, sem a bükkfalevél. Az emberi megoldások a bűnre, kb. ennyiben különböznek. Hogy az egyik fügefalevél, másik tölgyfalevél. Isten azt mondja: áldozat. Halálnak kell történnie. Itt a kérdés: melyik megoldást választom. Ha nem vagy hívő, akkor válaszd Isten megoldását, ha hívő vagy akkor is. Mert mindjáan vétkezünk, Jak 3:2, hívők és nem hívők is. De szükségem van egy válaszra.
A hívő ebben különbözik, hogy felismerte, a fügefalevél kötény nem elég. Az én megoldásom, hogy megpróbálom eltakarni magam ez nem működik, nincs elég kezem, bölcsességem, erőm, fügefalevél a világon, hogy eltakarjon engem és a bűnöm. Isten azt mondja: nekem van egy egyszerű megoldásom, és erre van szükséged. Nem valami másra. Fordulj hozzám ezért.
Zsid 9:26 Krisztusnak az áldozatáról mondja: különben neki sokszor kellett volna szenvednia a világ teremtetése óta. Így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
Zsid 9:28 azonképpen Kr. is egyszer megáldoztatván sokak bűnének eltörlése végett. Egy áldozat, sok bűnért. 1Ján 2:2 a vér, Kr. vére, elég volt az emberiség bűneire az egész világtörténelmen keresztül, kérdés nélkül. Annyira fontos. Egy hívőnek tudnia kell, hogy van egy válasz a bűntudat problémájára. Van egy gondom, de Istennek van egy válasza. A válasz a bűntudatra nem az, hogy büntetem magam, nem is az, hogy nem törődöm vele, félvállról veszem. Hanem Kr. a kereszten. Krisztuson volt az én bűnöm. Amit az előbb tettem, fájdalmat okozott neki ott. Ez nem kis dolog. A bűn komoly, de Istennek van megoldása rá. Azt mondanám: inkább Isten bánjon a bűnömmel, mint én. De sok hívő úgy éli az életét, hogy bizonyos bűnökre hajlandó elfogadni Isten gondoskodását. De vannak olyan bűnök, amikre nem. „Erre már nem elég, vissza kell húzódnom, nyomorultnak kell lennem. Három héten át.” De Isten azt mondja: megengednéd? Néha az ostoba büszkeségemmel azt mondom: nem, majd én. Annyira más amikor Ő bánik vele. Emlékszem valami szöveget javítottunk, ketten, aki mellettem volt, nagyon türelmes volt, néztük végig. Meg voltam győződve, hogy értek ahhoz amit csinálok. Valahol a felénél azt mondtam: nem érünk a végére időben. Azt mondta: odaengedsz? Odaült, 2 percen belül kész voltunk. Megtehettük volna korábban is. Ugyanez velünk is. Bánok a bűnömmel, bűntudatommal, büntetem magam, rosszul érzem magam, mérges vagyok. Aztán egy ponton, valahol elegem van, a teherből amit cipelek és azt mondom: Istenem ideengedlek. Úgy van a dolog, hogy ja hogy ennyi, kész vagyunk? Igen. Ennyi kell.
Mi levélruhát csinálunk, Isten meg ad egy tökéletes megoldást. 1Móz 6-ban, egy másik dolog amiben különbözik a mi megoldásunk Istenétől. Milyen megoldása volt az emberiségnek? Az írás nem írja le, de el tudom képzelni: elkezdett esni az eső, jött az özönvíz, látták, hogy emelkedik a vízszint. Arra gondolok, hogy itt 1Móz 7-ben, látjuk a víz elborította a fölet, Isten megítélte a földet a gonoszság miatt. Nem tudom az emberek mit csináltak: virágzott az esernyőkészítés. Valószínűleg tutajokat is gyártottak, volt aki úszást oktatott. De mi lett az eredménye? 1Móz 7:22 mindenkinek akinek orrában van a lehellete, meghalt. Aki nem kopoltyúval lélegzett nem élte túl. Mi történt? Nekünk van egy megoldásunk az ítéletre. De nem olyan nagyon jó. Isten megoldása 1Móz 6:14-ben: építs bárkát. Megmondta neki, hogy milyet építsen és hagyott rá időt. Jobb szeretném, ha Isten bánna az ítélettel, az én ítéletemmel, mintha én bánnék vele. Jobban szeretném ha Ő bánna ezzel.
Gondoljunk bele kicsit: emlékszel-e mikor jött valami rettegett vizsga. Milyen volt várni a napot? Van olyan akinek gőze nincs erről. De egy ilyen tanára mindenkinek volt. Vagy milyen volt várni az ítélethirdetést a bírótól, vagy kihallgatáson lenni, ahol tudod, hogy tudnak zavarni. Persze. Milyen ez? Egy értelemben, az ember felismeri azt, hogy nincs meg benne, hogy szembe tudjon nézni az ítélettel. Nem tudom, nincs meg bennem ami kell. Néha még egy ember előtt is nehezen állok meg. Egy emberi ítélet előtt is nehéz megállni. De Isten ítélete, gondolj bele. Amikor Isten ítél, a nagy Fehér Trón ítéle, ott ült valaki, akinek a tekintete elől az ég és a föld eltűnt. A világmindenség eltűnt. Amikor Ő ítéletet hirdet, nem hogy ember, de a világmindenség sem állhat meg előtte. Micsoda hatalom, micsoda szörnyűség. De nevetséges, hogy milyen válaszokat találnak ki az emberek. Mit csinálunk? Mát 24:38-39 mert amiképp az özönvíz előtt való napokban, esznek isznak, házasodnak. Észre sem vesznek semmit, amíg el nem jött az özönvíz. Ugyanígy lesz az emberfiának eljövetele is.
Éljünk félelemben? Nem. Hanem engedjük, meg Istennek, hogy Ő bánjon az ítélettel, mert én nem tudok szembenézni vele, nem tudok bánni vele. Sokszor  megkérdezek egy embert: mi lesz ha meghalsz, hova mész? „Nem voltam olyan rossz, megyek a mennybe.” Ez a válaszod Istennek? Nem elég jó válasz. Isten válaszára van szükségünk. Sokan kiragadnak egy szót a Bibliából, mondjuk a kegyelem szót és azt mondják: Isten kegyelmes. Ez igaz, de nem jelenti azt, hogy a kegyelem elbánik az ítéleteddel, hacsak nem keresel menedéket Krisztusban. Sokan választ keresnek az okkultban. Egy helyi újságban, egy egész lap, két oldal ezotériáról szólt. Mert azemberek választ keresnek az ítéletre. „HA szövetséget kötök Sátánnal, akkor nem bánik velem keményen.” DE nem Sátán fog ítélni, ő is ítélet alatt lesz. Ésa 28:18 Isten üzenete azoknak akik az okkultban reménykednek:
Ésa 28:18  És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljô, eltapod titeket,
Ne gondold, hogy választ tudsz adni az ítéletre. De Isten azt mondja: én elbántam az ítéleteddel. Vigyázz.
Ésa 28:17 jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket. 
Nem az a furcsa , hogy az  emberiség kártyavárakat épít, hanem hogy azt remélkik megőrzi őket Isten haragjától. Azt mondják: igyekszem jót tenni. Ésa 44:20 a hazugság nem elégíti meg Istent. „A bűnöm nem olyan nagy bűn.” Nem. A bűn komoly, Krisztusnak meg kellett halnia érte. Ne legyél függő, ne élj bűnben. Isten megszabadít tőle. Fogadd el Isten válaszát az ítéletre és nem kell félelemben élned.
Még egy oldala van: a másik ember. Lehet magamnál nem látom a problémát, de nála látok minden problémát. „Az én szememben van egy villanypózna, de az övéből próbálom kipiszkálni a szálkát.” Ez az ami történik. Isten azt mondja: 1Kor 4:5 ne ítélj idő előtt, nem a te dolgod, Isten a maga idején ítél. Róm 14:10 a másik ember Isten szolgája, nem az én dolgom ítélni őt. Istenre hagyom az ítéletet, én nem vagyok olyan jó benne.
Ésa 41-ben is építenek valamit.
Ésa 41:6-7  Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erôs!  7 És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülôt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerôsíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.
Olyan emberekről beszél, akik félnek és ezért bálványt építenek maguknak. Azt remélik, hogy az megvédi őket. Olyan bátorítóak egymással. Csinálják a bálványt, jó az jó az - mondják. Csak hiábavaló. Nem működik. Mi bálványokat találunk magunknak. Isten adott nekünk egy gyülekezetet. Ez annyira fontos. Az ember nem bánik jól a szellemi valósággal. Az ember nem jó abban, hogy felismerje a természetfeletti koncepciókat, gondolatokat. Ezért Isten azt mondta: behelyezlek, amikor újjászülettél, a gyülekezetbe. Helyet adtam neked egyből, mert erre volt szükséged. Magában az ember nem jó abban, hogy felismerje a szellemi dolgokat.
1Kor 12:12-13 a Sz.Sz. bekeresztel a Kr. testébe amint megtérünk. Belénk költözik, Eféz 1:13 elpecsétel minket, ad nekünk felismerést, 1Ján 4:1, a szellemi dolgokkal kapcsolatban. A gyülekezetben van egy betakarásom védelmem, az ige betakarása, a szentek imáinak a betakarása, az alávetettség betakarása. Isten sok mindent adott nekünk a gyülekezetben. Magamban hívőként nyilvánvalóan sok mindenben szűkölködöm. Emlékszem régen Fehérváron voltam pásztor és valami történt, nem tudtam megoldani, mérges voltam magamra. Egy bölcs testvér azt mondta: milyen érdekes ez pásztor, arról prédikálsz, hogy a gyülekezetben minden tagnak meg van a maga része, de úgy tűnik úgy gondolod, hogy neked minden részt meg kell csinálnod. Mindenkinek meg van a maga része. Igaza volt. A gyülekezet. Az a válasz. Ahol nekem hiányzik, ott a másik a betakarásom.
Van egy ima, van egy közösség, egy áldás. Isten vezet minket a gyülekezetben. Azt mondja nekünk Isten: van bármi ami túl nehéz nekem? Istennek nincs semmi nehéz. Az üzenetre azt mondjuk Ámen. Igen. Istennek sok népe van ebben a városban. Uram, adj bölcsességet, hogy elérjük őket. Istennek terve van velem és veletek. Mindannyiunkkal, ezért vagyunk még itt. De ha a saját elképzeléseimre vagyok hagyva, akkor valamiféle bálványokat fogok építeni magamnak. Egy pillanat alatt eltévedek és felemelek valakit, vagy valamit és függök attól a dologtól, attól a személytől. „Ő az én barátom, mi lenne velem nélküle.” Aztán hoz pár döntést és én meg csak kapdosok. De Isten azt mondja: nem ő a válasz, hanem a gyülekezet. Abban ő is benne van, valami többről van szó. A Szellem szolgálata személyesen. A közösségbne. Ez az amire szükségünk van. Ezért van 1Tim 3:15-ben, hogy a gyülekezet az igazság erős oszlopa. Ez a gyülekezet. Minden Bibliában hívő gyülekezet erről szól. Isten bálványok helyett adott nekünk valami valóst.
Természetfeletti, az ítélet, a bűnöm, bűntudatom. Engedjük, hogy Isten bánjon ezzel. Fordulj az igéhez újra és újra. Hallgasd és gyógyítani fog, válaszokat ad és csodákat tesz, kiveszi a félelmet, babonát, a bűntudatot, szégyent. Akkora szabadságot találunk Krisztusban, el sem hittük volna, hogy ez lehet.

(2009/10/25)