Skip to main content

Isten nem olyan, mint gondolnánk

Két hiba amit elkövethetünk: azt gondoljuk Isten olyan mint mi, a másik, hogy azt gondoljuk nem olyan mint mi.
- Azt gondoljuk olyan mint mi: amikor a rosszindulatunkról, gyengeségünkről van szó. Zsid 4:15 azt mondja: Isten mindenben hozzánk hasonlatossá lett kivéve a bűnt.
- A másik hibánk: azt hisszük Isten nem olyan mint mi. Ő nem érti, amikor meg vagyok kísértve, amikor gyenge vagyok, amikor szeretetre vágyom, amikor magányos vagyok. De 1Móz 9:6 mi az Ő képére lettünk teremtve. Krisztus olyanná lett mint mi.
  Másként mondva valahogy így gondolkodunk
- Isten túl kicsi, hogy segítsen,  vagy
- Isten túl nagy, hogy figyeljen a bajomra.
Ismerősen hangzik? Gondolkodtunk már így? De nincs igazunk.

Emberek azt mondják Istenről: ha Isten olyan nagyszerű lenne, akkor ezt tenné, vagy azt. Megállítaná azt. Ha olyan nagyszerű lenne, nem lenne háború, szenvedés. Ha olyan nagyszerű lenne, akkor mindent rendbe tett volna. Ha Jézus tényleg Isten lett volna, nem halt volna meg egy kereszten. De Isten azt mondja: tényleg? Te tudod, hogy nekem hogyan kellene cselekednem? Te meg tudod mondani mi lenne a helyes útirány? Fel tudod mérni? Te ennyire nagy vagy, hatalmas, bölcs? Isten azt mondhatná: örülök, hogy ketten vagyunk.1

Szükségünk van rá, hogy felismerjük, hogy Isten döntései, gondolatai, magasabbak a mieinknél és jobban tudja: ha elvesz vagy ha ad valami drágát, akkor is tudja mit csinál. Mindkettővel gondunk van a büszkeségünk miatt. Amikor elvesz valami drágát, akkor azt mondjuk: hogy tehettél özveggyé, miért halt meg a gyermekem? De a büszkeség mondatja velem,  én jobban tudom mit hogyan kellene tenni, mint Isten.

És amikor ad valami drágát akkor is gondunk van vele: Róm 8-ban azt mondja, annyit tettem érted, annyi mindent, el bírod hinni?2 Azt mondjuk sokszor: biztos valaki másról szól, nem nekem szól, nem rólam. Amikor Isten azt mondja: megelevenít ahogy Krisztust. A Szellem elmondja, hogy Isten az Atyánk, hogy a teremtett világ sóvárogva várja, hogy megjelenj Krisztussal. Hogy a Szellem segítségére van az erőtlenségednek, hogy elhívott, megigazított, megdicsőített. Azt mondom a büszkeségem miatt: ez másról szól. Isten annyira drágát ad nekem és nem bírom elfogadni, mert túl drága. És fordítva is így van: a büszkeségem megállít.

Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki4 - mondták, mi pedig azt mondjuk: ha Te vagy Isten, tedd ezt, meg tedd azt.
Amikor Péter azt mondta Jézusnak: a kereszt nem történhet meg veled. Kr. azt mondta erre: távozz tőlem Sátán5. Sátán szíve, hogy távoltartson a kereszttől.

Jézus azt mondja: már megmutattam, bízom benned. Hallom, hogy hívők ilyesmit mondanak: mikor fog végre Isten... adni nekem valamit, szólni hozzám. Úgy hiszem, hogy Isten válasza ez: már adtam neked, már szóltam hozzád. Már odaadtam neked. Járj abban amit már odaadtam és még adok neked, de először járj abban amit már adtam. Járj az igében, amit kaptál, forgasd a szívedben. (Olvasd a Bibliát, mert ez az élő Isten élő szava).

Annyi mindenkit megmentett, de mentse meg magát6. Annyira érdekes látni ezt. Micsoda gondolat: miért maradt Kr. a kereszten?

1.       Isten hatalmasabb. mint gondolnád
2.       Isten nem mindig úgy csinálja. ahogy mi szeretnénk
3.       Isten szeretete az, ami ott tartotta a kereszten.
Nem a szögek miatt maradt ott. Hogy tarthatta volna ott pár szög a világmindenség teremtőjét? A szeretete miatt maradt ott. Belegondolntál már ebbe. Azt mondanám: Jézus, miért maradsz ott? Miért vagy ott? Nem hősies. Nem olyan, mint a TV hősök, mint amit én csinálnék. Uram én szétcsapnék közöttük! Majd én rendet csinálok, rendberakom, megvédem Isten munkáját.

 De Ő nem ezt tette, a hihetetlen szeretete miatt ott volt a kereszten. Mert ránk gondolt. Rád gondolt. Rám gondolt. Azért maradt ott. Mikor valaki elvisel valami nehezet a szeretetteiért. Kr. így tett, ránk nézett, ezért megvetette a szégyent, nem érdekelte, hogy ott függött a kereszten, meztelenül, szégyenben, fájdalomban, a szeretet miatt. Gondoljunk csak bele milyenek ennek a világnak a hősei, viccesek. Olvastam egyszer egy történetet Moupassanttól. Egy hősről ír, akinek a motivációja a bosszú volt. Újabban is megírták ezt, úgy hívják Rambo. Bosszú és hős, aki bosszút áll. Aki megszerzi magának amit akar. Mennyire röhejes, blődli. A hatalomvágy, bosszúvágy, pénzsóvárság miatt az illető hős lesz. Ehhez képest Krisztus aki nem jön le a keresztről a szeretet miatt kicsoda? Minek nevezzük? Ő  a mi hősünk, aki minket megmentett, mert annyira szeretett?! 

  Ezért van szükségünk rá, hogy az ige szóljon, frissen újra meg újra. Mint ahogy 1Móz 3:8-ban Isten az első emberpárral járt az alkony hűvösében. Kommunikált, beszélt velük. Ez kell nekünk is. Különben félreértem. Azt mondom: Isten pici, vagy miért nem úgy csinálja ahogy én akarom, vagy mit akarsz még tőlem Isten? Mindent megcsináltam. De azt feleli Isten: mindenre gondoltál? És hol marad a szeretet? Hallgass rám, figyelj, legyél közösségben velem. Ahogy vezetlek, tanítalak, megérted majd s növekszel és jársz ebben.

 1(Jób. 38.1-3) Ekkor megszólalt az Úr a viharban, és ezt mondta Jóbnak: Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal? Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! (Jób. 38.12-13) Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnalnak a helyét, hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket?
2 (Róm. 8.32) Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?
3
Róm. 8.38-39 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
4Mt. 27.42 Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
5
Mt. 16.22-23 És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
6 (Lk. 23.35) A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!