Skip to main content

Isten táplál minket mindenkor

P. Mustafa Zoli

Egy rövid viccet szeretnék elmondani. Jön a pásztor a vasárnapi iskolába és feltesz kérdéseket a gyermekeknek. Ki kell találnotok milyen állat: Kicsi, nagyon gyors és a fán él. Egy gyermek sem válaszol folytatja. Kicsi fekete szeme van, nagy bozontos farka, szereti a mogyorót. Még mindig csend van. Egy gyermek felemeli a kezét bizonytalanul. A pásztor azt mondja, mondd. Tudom pásztor, hogy a megfelelő válasz Jézus, de amiről beszéltél, az nagyon hasonlít  egy mókushoz.

Sokat gondolkodtam a formaságokon. Amikor szolgálunk különböző helyeken sok emberrel találkozunk, sok üzenetet hallunk. Nagyon érdekes hozzáállást vehetünk fel: én tudok valamit. Már régóta itt vagyok. A formaiság egy gyilkos dolog, megöli az igazi szellemi szolgálatot. Megöli a várakozást. „Tudok valamit." Magamat bátorítom ezzel és ti is elfogadhattok ebből.

Hós 6:6 irgalmasságot kívánok nem áldozatra, és Isten ismeretére inkább mint égőáldozatra.

Elolvasom ezt a verset és hallom amit Isten szíve szól hozzám. Isten azt mondja: irgalmasságot kívánok. Valamit ami örökkévaló. Nem akarom, hogy megszokott legyél ezzel, az égőáldozat. Ezt nagyon gyorsan megtanuljuk, hogyan hozzunk áldozatot. Csinálunk egy áldozat rendszert.

Szakemberek lehetünk ebben. A tökéletes áldozatot hozzuk, hibátlant. Mindenki aki rám néz azt mondja: hihetetlen szolgáló. Jól van. Ám Isten azt mondja: valami hiányzik. Jobban szeretném ha a szíved hoznád, a teljes szíved, tedd a lábaimhoz. Mond azt, hogy Uram te mi akarsz, a te akaratod legyen meg. Az áldozat az engedelmességről beszél. Ez képe Krisztusnak, aki meghalt a kereszten. Istennek tetszik amikor az emberek engedelmeskednek. Ám Isten azt is mondja: adjunk életet ehhez. Nem akarom, hogy azért gyere mert ez a szabály, nem akarom, hogy csak azért bátoríts valakit mert a gyülekezetben van. Én azt szeretném ha olyan szeretnél aki nem akarja elfogadni a szeretetet, mosd meg valakinek a lábát aki nem akarja elfogadni a szolgálatot. Még egy mérföld, Mát 5:48. Menj még egy plusz mérföldet! Senki nem kéri tőled. Ez közted és Isten között van. Mert a te kapcsolatod Istennel annyira különleges, fontos, gazdag. Nem létrehozol, nem teljesítesz, hanem csak élsz benne, hozod a szíved.

Irgalmasságot kívánok. Ez Istennek annyira drága.

Ésa 1:13  Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat elôttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bûnt és ünneplést el nem szenvedhetek.

Tudom hogy viselkedjek. Eltervezek valamit Isten akaratán kívül, aztán jövök és vallásos vagyok, megfelelően viselkedek. Isten azt mondja: érted, hogy nem tudsz jó benyomást tenni és nem is kell. Egyszerűen légy aki vagy és járj velem. Ez nagyon drága számomra. Tudom, hogy korlátozott vagy, ez nem fog megdöbbenteni, úgy fogadlak egy ahogy vagy. Nem kell eljátszanod, hogy jobb vagy. Szimplán hozd az életed. Én azt mondom: Uram túl sokat kérsz. Ő azt feleli: ez az egyetlen módja, hogy növekedj. Hogy tehessek valamit a szíveddel. Meg kell nyitnod a szíved, akarnod kell, hogy a kezem megérinthessen.

Külső megjelenés, viselkedés nem fog működni, meg kell nyitnod az ajtót. Félsz kicsit? Oké, de neked kell megtenni az első lépést. Nyisd meg az életed azon területeit, amihez Isten még nem érhetett, hadd tegyen mindent rendbe. Tudod hogy félelmetes de meg kell tenni. Nem csak beszélünk helyes és jó dolgokat Isten előtt, hanem elfogadjuk az Ő tökéletes akaratát, vágyát. A szívünk imádni fogja Őt. Nem kell körbenéznem, hogy mások mit tesznek vagy mit nem. Olyan akarok lenni mint a kis Sámuel, 1Sám 1:3, Isten előtt járt, és magára öltötte a fehér len ruhát. Az Úr előtt járt, amikor mások nem törődtek ezzel. Számára ez drága dolog volt, amit nem cserélt volna el semmiért. Van egy idő ami Istenhez tartozik, van egy szív, életem, mindenem Istenhez tartozik. Fehér len ruhát öltök magamra, nem azért mert valaki más megnéz, hanem mert szeretem az én Istenem.

Őelé jövök és hallom Őt, Ő hall engem, közösségünk van. És megértem Őt, mert az Ő szelleme bennem lakozik. Éhezem a vele való közösségre újra és újra. Ez valami nagyon bensőséges. Így járok Isten előtt, nem próbálok valakire benyomást gyakorolni, mert Isten félem és nem ez embert. Az Ő véleményével vagyok elfoglalva rólam, nem az emberekével. Látom a növekedésem, mert ez Isten munkája. Azt akarom, hogy az Ő keze érintse meg a szívem, minden pillanatban. Uram érintsd meg a szívem, a gondolataim. El akarok fogadni mindent amit nekem készítettél, nyitott vagyok előtted, Uram.

Tegnap Ausztriában voltam, van ott egy kis csoport helyi ember, összegyűltek, vacsorát készítettek nekünk. Ott voltunk, prédikáltunk, választ adtunk a kérdésekre, közösségben voltunk. Kívülről azt mondanád semmi különleges nincs ebben. Egy kis gyülekezet, sok utazás hogy odamenj, sok energia, a természeti ember azt mondaná: inkább valami másba fektesd az időd, ami jobban néz ki! Szerintem: Uram, ha te ezt akarod, ha a te akaratod, ha ezek felé az emberek felé akarsz szolgálni, akkor miért érdekelnének a számok, miért törődnék azzal, hogy néz ki?! A természeti elme ezzel van elfoglalva: Hogy néz ki? Sok ember azzal van elfoglalva, hogy menőnek nézzen ki. Az amit teszek, divatos legyen. Ha Krisztusra gondolok, ő nem volt „menő" ebben az értelemben. Akik ránéztek, amit láttak nem vonta a tekintetüket. Mégis, megváltoztatott életeket. Akkor és ma is. Mert hihetetlen közössége van az Atyával. És Ő kereste a közösséget az Atyával. Ezért volt erő és hatalom az életében és a szolgálatában. Nem valami felszínes dolog volt, hanem hihetetlen mélység volt benne. Nem próbálta lenyűgözni a tanítványokat. Megtehette volna. De nem ezt tette. Hanem Ő az Atya tervével volt elfoglalva. Ő törődött a szeretettel az Atya felé.

Ma is így van. Itt vagyunk, hallgatjuk, elfogadjuk és válaszolunk Isten kezdeményezésére, növekszünk, mert megnyitjuk a szívünket Őelőtte. Elfogadunk mindent amit nekünk készített.

 

P. Barry

Élő kövek vagyunk. Kicsit megkövesedettek. De Isten a megkövesedett köveket élővé teszi. Ebből van a gyülekezet alapja.

Valahogy Isten csodája által amikor elfogadtuk Krisztust, bejött a Szent Szellem megvilágosította az emberi szellemünket és most Isten élete folyik az ereinkben. Most itt vagyunk. Miért? Vallásos kötelezettség miatt? Nem. Ha amiatt lenne, akkor is itt vagy. Bármi is hozott ide, itt vagy, hála Istennek. Hálát adok Istennek, hogy a sötétség királyságából áthelyezett az Ő fiának királyságába.

Néha kicsit fájdalmas az Ő Igéje, de szeretjük. Mert Zsolt 119:130 az Ő igéjének bejövetele világosságot hoz és mi szeretjük a világosságot. Tudom, hogy a Biblia azt mondja, hogy az ember a sötétséget szereti. De mi a megújult életben élünk ahol Isten Igéje bejön és világosságot ad. Dicsérjük az Urat együtt!

Az Ige bejövetele világosságot ad.

Péld  29:13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az ùr világosítja meg.

A szegény embernek van útja, az uzsorásnak van egy másik. Az uzsorás azt gondolja, hogy okos és tudja a módját, hogy bővölködjön az életben. A szegény azt mondja: nincsenek lehetőségeim, egyszerű ember vagyok. Ezért van egy módja ahogy élek és tetszik az Úrnak.

Préd  7:14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.

Isten azt mondja, hogy azokban a napokban amikor bővölködsz, vagy amikor háborúság van, egyik helyzetben sincs meg az emberben az ami átvihetné a helyzeten. Nem az ami az emberben van, nem szegénységben, nem a bővölködésben. Isten megengedi mindkettőt az életünkben. Az egyik ránéz a másikra és kérdezi: mitől működik? Ám a válasz nem az emberben van.

Zakariás itt próféciát ír, de begyűjthetünk valamit ebből magunknak.

Zak 13:9  És beviszem a harmadrészt a tûzbe, és megtisztítom ôket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom ôket, a mint próbálják az aranyat; ô segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ô! Ő pedig ezt mondja: Az ùr az én Istenem!

Micsoda kiváltság, hogy átmehetünk a tűzön a tisztító kezében, azzal a céllal, hogy a próba másik oldalán gyönyörű arany vagy ezüst jön ki. Jön Isten dicsősége vagy a szabadítás. Ami a folyamat közben történik: fájdalom, nehézség, szenvedés. Mégis szeretem a képet itt: segítségül hívják a nevem és felelek és mondom: népem ő.

Nagyon jó időnk volt Bécsben és a pásztorokkal töltött hétvégén. A feleségünk is velünk volt. Beszéltünk arról, hogy mit jelent pásztorolni, mi a pásztor munkája. Volt valami ami nagyon friss volt számomra. A tény, hogy van egy nagy pásztorunk, aki csendes vizekhez vezet és zöld mezőkön nyugtat. De amit nem látunk a képben, amikor kinyitjuk a szánkat és a füvet benyomja a torkunkba. Észrevetted, hogy a juhászok munkája, hogy a odavezessék a nyájat a legelőkre? P. Kende gyönyörűen beszélt erről, nem az a dolgunk, hogy létrehozzuk a füvet, nem mi találjuk fel a legelőt, ezt egy nagyobb pásztor tette, a jó pásztor. A mi feladatunk, hogy segítsük az embereknek meglátni a legelőt és hogy mennyire gazdag. Annak a báránynak aki ott legel nincs szüksége semmilyen diétára. Az igazi legelőn ott van az összes tápanyag, amire szükségünk van.

Lehet hogy erre azt mondod: én ugyan nem vagyok pásztor. Mégis, keresztülmész a tűzön és segítségül hívod az Urat és Ő azt mondja, a népem vagy, és az Ő népeként nagykövetek vagyunk és a próbán keresztülmenve ott lesz az arany és ezüst. Visszatükrözzük annak a képét aki átvitt a tűzön. Megállhatunk és azt mondhatjuk: ez fájdalmas, vegyél ki! Ám akkor nincs dicsőség. A próba közepén az Úr elképesztő munkát végez. Gondolhatunk arra amire az emberek a kemencében, de élnek. Ha benéznek a kemencébe akkor ott van Ő, a közösség a tűz közepén. Amikor bízunk tisztító kezében, amikor átmegyünk valamin, tudjuk, hogy neki van egy terve, hogy találkozzon velünk a próba közepén. Nem azt próbálom mondani, hogy Isten azt akarja, hogy fájdalmon vigyen át, de Mát 5:5 azt mondja: áldottak akik üldöztetnek, akiket támadnak az Ő nevéért. Hogy lehetnének boldogok? A próba közepén ahogy segítségül hívják az Urat, az Úr azt mondja: ez az népem és ott a visszatükröződés. Ez nem lenne lehetséges, ha nem találkozom vele a kemence közepén. Amikor kijövünk azt mondjuk: ott az Ő visszatükröződése.

Préd 7:13-ban van egy fontos kifejezés: figyeld meg Isten munkáját! Ha a halál árnyékának völgyén megyek is át nem félek a gonosztól. Mert Ő csendes vizekhez vezet és megnyugtat zöld legelőkön. Figyeld Isten munkáját, ki ismerheti? Hogyan érthetjük meg, hogy nem tudjuk kiegyenesíteni amit Isten görbének teremtett? Vannak dolgok amiket nem érthetünk meg. Nem érthetem Isten teljes tervét? Én már annak is örülök, ha bármit is értek. És hogy felismerem, hogy része lehetek.

Tudjuk, hogy amikor az érzéseim azt mondják ne jöjjek gyülekezetbe Isten azt mondja gyere. Ő zászlót helyez fölénk, a szeretetet. A belső ember gazdagodik, az Ő dicsőségét tükrözzük vissza és megújulunk. Hogyan? Úgy, hogy a pulpitus célja, hogy lássátok Krisztus jellemét és személyesen lakomázhassatok és élvezhessétek a gazdagságát és elfogadhassátok a javait. A pásztor ott áll a legelőn - Romániában sok-sok legelő van juhászokkal és ott álltak és nézték a juhokat, csak álltak nem túl messze, és figyelték a bárányokat. Vannak idők, amikor a pásztornak közbe kell lépnie és vezetni. De amíg ezt nem tette, addig nézte a legelőt és kereste honnan jöhet támadás amire felkészülhet. Mert hihetetlen fontos, hogy a bárányok a legelőre mennek. Létfontosságú, hogy egyenek. Van egy ellenségünk, aki meg akarja ezt akadályozni. Isten kegyelméből látjuk a tájat és megkongatjuk a harangot és azt mondjuk: vigyázz! Mert van ott valami. Mi meg vagyunk erősítve, készen állunk. Így működik a pásztor. Amikor Isten munkájára tekintünk nem mindig értjük, de tudjuk, hogy ez Isten munkája. Nem tehetjük egyenessé, néha vannak benne görbületek.

Pál azt mondta: megy Ázsiába. Isten azt mondta: nem, valahova máshova menj. Nem mondta pontosan hova. A Szent Szellem nem engedte Ázsiába menni. Aztán látta a makedón hívás látomását. De addig nem látta amíg azt nem mondta, hogy hiszek a Szent Szellemnek. És megszületett a Filippibeli gyülekezet, az első Európában.

Arra gondoltam húsz éve a vasárnapi Istentiszteletet a déliben tartottuk P. Matti, P.Schaller és néhány csapattag, kávékat rendeltünk, hogy ott maradhassunk. P. Matti és P. Schaller a magyarországi látásról beszélt. Az én korlátozott megértésemre támaszkodva csak néztem a „csodálatos" gyülekezeti épületet, fiatal voltam, és arra gondoltam: hogy fog ez megtörténni? Izgatott vagyok, de mi fog történni nem tudom. Aztán tegnap ott volt az a sok magyar pásztor, gyülekezetekkel, szolgálattal, élettel, a magyarországi látás annyira nagyszerű. Magyarok elmentek a világ más részeire. Ez Isten munkája. Tekints Isten munkájára! Persze, elhiszem, néhány gyülekezetnek ez megy, de nekem megy, én szegény vagyok, nem uzsorás. De a szegény és az uzsorás találkozik és mindkettőnek az Úr világítja meg a szemét.

Zsid 1:3 A ki az ô dicsôségének visszatükrözôdése, és az ô valóságának képmása, a ki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, a ki minket bûneinktôl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Kinek a dicsősége volt ez? Jézus Krisztusé. Úgy szeretem ezt. Az Ő dicsőségének visszatükröződése és az Ő valóságának képmása. Kinek a képmását tükrözte Krisztus? Az Atyát, Ő és az Atya egyek. Ez Isten munkája. Megadja a szabadságot, hogy azok legyünk akik vagyunk Krisztusban. Az Ő szavának hatalma által tart fenn mindent. Nem értem. Az életem kicsit olyan, hogy át kell mennem az úton, de egy labirintus van ott. Isten nem engedi, hogy lássuk a végét. Azt mondta: a végén ott van az ő dicsősége. Elmondta, hogy ott lesz az Ő elhívásának díja. A folyamatában viszont, amint járok, csak kanyarokat látok. Néha a kanyar ide-oda megy és úgy érzem magam mintha Disneyland-ben állnék sorba. Negyvenöt perc alatt három métert haladtál. Mert előre és hátra mész. Úgy érzed sokat mentél, de igazából három métert mentél. Isten tervében nincs átverés. Ha bízom benne, akkor nem aggódom hova visz a kanyar, követem Őt, akit segítségül hívok. Jer 33:3 az Úr nevét hívom segítségül és Ő válaszol. Olyan dolgokat mutat amikről nem tudok. Ott a kezdet és a vég és a járás. A járásban ott a közösség, a közösségben dicsőség, a dicsőségben a visszatükröződés. Aztán megértjük, hogy léleknyerő vagyok és aki lelkeket nyer az bölcs. Az élet fájával vagyok közösségben. Az életem leleplez valamit abból, hogy kivel vagyok közösségben. Az embereket vonzza ez. A megváltás nem csak nekünk jön, hanem a körülöttünk lévőknek is. Az életben követünk valakit és az Ő hangjára hallgatunk és bízunk, hogy visz valahova ahol a dicsősége világítani fog. Legyen Isten igaz és minden ember hazug. Róm 3:3. Az világ azt mondja nekünk, hogy csak délibábot kergetünk, a bolondok aranyát keressük. Azt mondja, hogy van benne valami átverés. Ott van egy völgy, gondolod, hogy Isten levinne a völgy mélyére ha azt akarja, hogy a hegy tetejére juss?! A természeti azt felelné: nem tudom. A szellemben viszont azt mondjuk: igen. A völgyben kincseket tartogat nekem, a vele való közösségen keresztül. Ahogy bevitt a völgybe ki is hoz. A lépéseimet Ő rendeli, az életem neki szántam és együtt imádjuk Őt. Mindent hatalmának szavával tart fenn.

Hívd az Úr nevét segítségül és Ő válaszolni fog: ti a népem vagytok, a vihar közepén édes közösségem van veletek. Megmutatok nektek valamit amiről nem tudtatok. Amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem gondolt, amiket Úr készített nekünk. Ez Isten ígérete. Ez az a legelő ahol mi eszünk. Nem nehézségek nélkül, de ugyanakkor nem is szabadulás nélkül. A baj közepén van egy hang, közösség, jellem, Isten jelleme és természete. Ez a munka Istené, a szabadítás Istené, értünk van, hitben, kegyelemből. Az Ő irgalmának gazdag legelőire vezet és azt mondja: feküdj le és légy telve azokkal amiket készítettem neked, amiről nem is tudtad, hogy létezik. Alig várta, hogy nekünk adhassa. Hogy bővölködő életünk lehessen azon felül amit kérni tudtunk volna vagy amit el tudtunk volna képzelni.