Skip to main content

Jézus a mi menedékvárosunk I.

P. Kende

4Móz 35 Ez még azelőtt van, hogy bemennek az ígéret földjére. Még nincsenek ott, még nem az övék a városok, a föld. De Isten parancsot ad nekik a városokról amik az övéik lesznek. Az első 5 versben elmondja, hogy városokat adjatok a Lévitáknak.

4Móz 35:6  A városok közûl pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivûl adjatok negyvenkét várost.

Isten már utasítást ad nekik, hogy mit csináljanak a földön amit még nem foglaltak el. Ez bizonyság mennyire biztosak Isten ígéretei, Ő megteszi amit megígért. Nem kell kételkednünk felőle. Azt mondanánk: Uram miért iszol előre a medve bőrére. Miért tennéd ezt? De Isten tudja az Ő akaratát, nincs kérdése felőle, biztosan elvégzi, garantáltan meg lesznek a városok.

Azt mondja: készülj fel, osztd el ezen a módon. Ez a fejezet arról szól, hogy a lévitáknak városokat kellett adni. Nagyon bátorító rész.

Kik voltak a léviták? A szent hajlék körül szolgáltak. Az Ő dolguk volt Isten rendjét fenntartani. Az Ő dolguk volt, hogy ha valaki hozott egy áldozatot akkor segítsék az embert. Isten érdekesen rendezte el az ő sorsukat. Azt mondja: adj a lévitáknak 48 várost. Ami azért volt érdekes, mert Izrael törzsének mindegyikének volt öröksége a földön, mind kaptak egy-egy földterületet. Megvolt Ásernek, Dánnak, mindegyiknek a saját területe. A léviták azonban nem kaptak, nem volt ilyen területük. Isten nagyon érdekesen oldotta meg. Ők nem  a földből fognak élni, az ő dolguk nem az, hogy szántsanak, vessenek, arassanak, hanem szolgáljanak a sátor körül, szolgálják Istent és az Ő népét. Ezért kellett csak helyet kapniuk, de akkor miből kellett élniük? A sátorban bemutatott áldozatokból kellett! Azt jelentette, hogy a lévikták megélhetése attól függött, hogy Izrael Istennel jár-e. Elég kiszolgáltatott helyzet, ugye?
Ha Izrael nem járt Istennel, akkor a léviták bajban voltak. Így is lett. Mikor Izrael istentelen volt, ők nagy bajba kerültek, nem voltak megoldásaik, válaszaik, nem tudtak mit csinálni. Isten mégis így rendelte el. Izrael járjon Istennel , és ha Vele járnak akkor ebből élnek a léviták.

Negyvennyolc város. Isten azt akarta, hogy mindenütt ott legyenek az országban, hogy tanítsák Izraelt. Hogy elmondják, most ünnep következik, ami erről és erről szól (mert minden ünnepük az Úrral való kapcsolatukról szólt, egy vagy más módon). A sátoros ünnep, a kürtölés ünnepe, az engesztelés napja... A lévita el tudta magyarázni. Mert hát ott volt a szomszédban. Nem volt nehéz megtalálni őket. Nem volt egy földdarabjuk mondjuk Izrael déli részén, ahova hosszú úton kellett volna vándorolni az északi törzseknek. Nem kellett zarándoklat hogy megkérdezd, hanem közel voltak hozzájuk. Isten így akarta elrendezni. Néha emberek kérdezik minek ennyi gyülekezet? Ugyanez az elv. Isten azt akarja, hogy közel legyen a hely, ahol választ találhatsz. Közel legyen a hely, ahol megkérdezheted, azt mondhatod: hogy járhatok Istennel? És van aki válaszol. Nem csak a gyülekezetek, hanem minden hívő, szanaszét a városban, mindenütt az országban. A szomszédom mellett van egy hívő aki megkérdezhet ha akar, hogy mit jelent ez és ez? Van egy válaszunk, mondanivalónk. Isten így rendelte Izraelben, hogy 48 városban ott legyenek, közel és választ adva.

Érdekes, hogy Isten azt mondta Izraelnek: gondoskodjatok róluk. Mint Gal 6:6 aki az Igével szolgál annak joga van az Igéből élnie. Pál világosan tanít erről. Azt mondja, ez attól fog függeni, hogy az embernek Istennel járnak vagy sem. Ha nem, akkor nem lesz belőle semmi. Ám Istennek ez az akarata, és ez így rendben van. Nagyszerű dolog. Egy nagyobb értelemben ráadásul mind így vagyunk. Nem csak azok akik prédikálunk, hanem mind, akik Istennel járunk. Van egy helyünk a földön, de az örökségünk nem itt van.

4Móz 35:6  A városok közûl pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivûl adjatok negyvenkét várost.

Oda meneküljön az emberölő. Nem azt mondja, hogy aki szándékosan meg akarta ölni, hanem ha mondjuk az erdőben a fejsze feje elrepül és eltalál valakit és az meghal, akkor én vagyok aki megöltem, de nem vagyok gyilkos. Hanem emberölő, nem szándékosan tettem, de mégis emberéletet oltottam ki. Abban a rendben, ahogy akkor éltek, az következett, hogy az egyik rokona jön (a vérbosszuló), és bosszút állna érte, megölne engem és az életet elvenné az életért (12. versben). Isten azt mondja: gondoskodom egy helyről erre nézve.
Miért? Aki emberéletet vesz el az haljon meg! Ez a törvény. Ennyi. Ám Luk 23:34 bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek. Mit látunk itt? Jézus Krisztus mást mond. A törvény olyan mint a vérbosszuló, a rokon aki azt mondja, hogy az én dolgom, hogy a testvérem vérét számonkérjem rajtad! A törvény azt mondaná, az én dolgom, hogy elintézzelek, hogy megoldjam ezt a kérdést. A törvény így beszél: az én dolgom, hogy megmondjam neked mennyire nincs igazad, hogy megmondjam, a bűn zsoldja a halál. A legnagyobb bűné, a gyilkosságé, a kisebbé, az emberölésé és a még kisebbé amikor elloptál egy csokit a boltból. Halált érdemelsz. Viccelsz? A csoki miatt a boltból? A törvény szerint igen. Arcrezzenés és szemrebbenés nélkül. Halál. A legkisebb büszkeség, a legkisebb felemelése magadnak a másik fölé, a legkisebb harag, gonosz kívánság: halál!
Róma 6:23 A bűn zsoldja a halál. Nincs kérdés. Isten azt mondja: ez a törvény. De a másik oldalról azt is mondja: van menedékváros. Ezt látjuk itt. Ezekből is hat van.

4Móz 35:11  Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetből öl meg valakit.

Hat város. Itt is látszik ez az elv, ami a lévitáknál. Isten azt akarta, hogy könnyen elérhető legyen. Hogy ne kelljen messze szaladni, megoldható legyen, sikerülhessen. Mert Isten azt akarta, hogy legyen egy lehetősége annak az embernek. Döntést azt kellett hoznia, azt mondani: futok, megkeresem a választ, tudom, hogy valahol arra vár rám a válasz. Ki a mi menedékvárosuk? Jézus Krisztus. Jól figyelj!
Krisztushoz szaladni. Mi a válasz ha valaki meg akar ölni? Az egyik válasz, hogy olyan messze megyek amennyire tudok. Eltűnök, hogy ne lehessen megtalálni, kívül megyek a radar hatósugarán, nem lehet engem már megtalálni. Az Izraelita mondhatta volna: megöltem a testvérem véletlen, mit csináljak? Jönni fog a rokona és megöl. Oké, tudom már. Megyek Moábba, vagy  Kínába, Indiába! Isten azt mondta: ne menj! Nem menj messze! Nem kell elhagynod Isten akaratát. Itt a válasz. Isten akarata nekik az ígéret földje volt. Nekünk Isten akarata Krisztus és a gyülekezet, Isten Igéje, a szolgálatunk, a szeretetközösségünk, amit Isten adott nekünk. De hát én vétkeztem, és a testvérem látni fogja rajtam, mert Ő szellemben jár, úgyhogy elrejtőzöm! Lebukom a radarernyő alá és nem lehet látni. Elbújok, nem jövök, nem vagyok közösségben, nem járok Istennel, mert nincs más megoldásom, elbújok a paranoiámba, a mocskos vágyaimba, a bárhová! Ja igen, és mellesleg az ő hibája, hogy nem vagyok gyüliben - látnod kellett volna, hogy nézett rám!

Isten azt mondja: várj, inkább szaladj Krisztushoz, Ő a válasz! Annyira a szívemen van, hogy elmondjam ezt ma! Elbuksz, véletlen, szándékosan, de Jézus a válasz a bűnünkre. Annyiszor hallom, jónak kell lenni, meg kell próbálni jónak lenni, kiegyenlíteni a rossz cselekedeteket valami jóval, ám egyetlen válasz létezik csak: Jézus Krisztus, aki megfizetett a kereszten a bűneinkért. Ha Jézushoz szaladsz nem kell elhagynod Isten akaratát, nem kell azt mondanod: valami más választ kell találnom, hanem megmaradhatsz az Ő jelenlétében.

De hát én vétkeztem!  Miről beszélsz? Káin ezt mondta, 1Móz 4:14-ben. Az én büntetésem túl nagy nekem! Azt mondja: elüldözöl a föld színéről Isten. Nem maradhatok meg a jelenlétedben. Más szavakkal el kell menekülnöm távolra, valahol ahol nem vagy ott. Káin elmenekült, várost épített, kezdett egy másik saját rendszert. Ezt teszi az ember. „Megbántottam és elmenekülök és építem a saját rendszerem, a büszkeségem, félelmem, haragom, az ő hibája az egész, mert nem bocsátana meg úgyse!" Ez történik egy házasságban, barátságban. Elment mellettem és nem is nézett rám, nem is köszönt nekem. Nem tudta, hogy szükségem lett volna bátorításra? Nem ezt történik újra és újra, az ostoba szívünk miatt? Azt mondom: el kell hagynom Isten akaratát. De figyelj, Isten mondja: menedékváros! Jézus Krisztushoz szaladj, merd azt mondani, hogy: Jézus Krisztus, Isten Fia segíts, annyira dühös vagyok, nem tudok elbánni ezzel! Nem kell elhagynod Isten akaratát, hogy választ találj. Ez a jó hírünk. Istennek van egy válasza és az a válasz közel van hozzád. Jézus Krisztus közel van hozzád, ha nem vagy hívő, hanem nem bíztad rá az életed, Ő akkor is közel van. Ne aggódj, de ha nem találod meg Jézust, akkor a pokol vár rád és senki nem kívánja neked, Isten sem. Azért halt meg a kereszten, hogy ne ez legyen az utad!

Hívőként is közel van hozzád Krisztus, a sértettséged, fájdalmad válasza. Ő a menedékvárosunk. Annyira közel van hozzánk. Róm 10:8-ben azt mondja: közel van hozzád a hitnek beszéde. Annyira közel van. A szádban, szívedben. Csak ennyi: Uram Jézus segíts, hozzád futok, kérlek, segíts! Nem kell visszahúzódnod sértettségbe, haragba, magányba, sebeid nyalogatásába. Nem kell elbújnod, hanem csak elmész Krisztushoz. Ha jött a bosszuló rokon, és azt mondta: gyere ki onnan. Akkor az ember a városban azt felelte: eszemben sincs. Miért jönnék ki? Isten adta nekem ezt a helyet. „De megölted a fivérem." De Isten helyet adott nekem, Jézus Krisztus a helyem. „Gyere ki hadd vádoljalak, hadd mondjam el milyen keserű vagyok amiatt amit tettél, halld a vádjaim!!" De azt feleli erre a másik: miért jönnék ki?, Isten adta nekem ezt. Nem fogok kijönni. Nincs jogod megölni. A törvény üvölt az arcunkba, a lelkiismereten keresztül, démoni nyomáson keresztül, akár az Igén keresztül! Azt mondja: hogy mernél Istennel gondolkodni?! Mi azt feleljük: én Krisztusban vagyok. Krisztushoz menekültem, Ő az én válaszom.
Az elmúlt hónapban Isten nagyon felkavarta a szívünket az ima miatt. Hiszem, hogy Isten akar bennünket vezetni mélyebb, komolyabb imában, keressük ezt a szívünkben, merjünk hinni, merjünk kérni! Azt mondja a törvény: gyere csak ki! Mi azt feleljük: nem vesztem meg, miért jönnék ki Krisztusból?

Kiknek szól ez? 4Móz 35:15 három csoportot említ: Izrael fiainak - az egyik. Persze, hogy nekik szól. Kinek szól Krisztus? A válasz, hogy nekünk hívőknek. Aztán nem hagyja ennyiben. Ott a második csoport: az idegennek, a vándornak közöttük. Várj csak egy kicsit! Az idegennek? Igen. Isten nekik is adott gondoskodást. Nem csak a hívőnek szól Krisztus, hanem a hitetlennek. Az idegennek szól Krisztus, a nem hívőnek is. Persze hogy! Ezért beszélünk Krisztusról, ezért nem teszünk lakatot a szánkra. Ezért mondjuk: Jézus a válaszod.
Az őrmester azt kérdezte a határon, van valami bejelentenivalója? Mondom: bejelentés, hogy Isten szereti magát? :-) Ezért nem teszünk csukjuk be a szánkat, hanem azt mondjuk: Krisztus a menedékvárosunk, mi minden nap odamenekülünk. Amikor elrontjuk.

Isten ezt a gondolatot adta ma reggel és hálás voltam érte. Ez az üzenet erre az órára. Köszönöm, Uram, ez szól nekem, és öröm lesz elmondani a gyülekezetnek, mert tudom, hogy Isten akarata, hogy megnyissuk az Igét. Ezért hiszem hogy fontos, ezért akarok itt lenni minden alkalommal amikor tudok. Aztán mire idértem, addigra már alkalmaznom is kellett az üzenetet, Krisztushoz kellett menekülnöm, mert a törvény ott volt az arcomban. Nem volt más válaszom csak ez, hogy odaszaladok Jézushoz és mondom: Uram segíts! Mert tudom, hogy elrontom, tudom hogy milyen vagyok. Akkor mit csinálok? Odaszaladok Jézushoz, Ő a menedékvárosom. Nem csak nekem hanem mindenkinek. 4Móz 35:15 az idegennek is. Ha valaki idegen átment ott és véletlenül amint áthajtott egy izraelita felun, elütött valakit, baleset volt. Az ember egyből elhajtott a legközelebbi menedékvárosba. Ott azt mondja valaki: nem is izraelita vagy, hogy mernél idemenekülni? Emberek ezt kérdezik amikor mondjuk valakinek, hogy Jézus szeret téged. Ő meg azt mondja: én türkmén vagyok, vagy azeri. Muzulmán vagyok. AMit mi mondunk az meg nem arról szól, hogy azeri vagy, vagy türkmén, vagy kecsua vagy akármi, hanem azt jelenti hogy Jézus a menedékvárosod! Ezért hiszünk a missziókban, mert Jézus a menedékváros minden nemzetnek. Egy „keresztény" országnak hallania kell, hogy Jézus a válasz. Hogy sok templomunk van sajnos semmit nem jelent, sok helyen mert nem beszélnek erről, hogy Jézus a válasz mindenkinek.
Ez az ami megtart minket. Szükséges, hogy jöjjünk Hozzá!

Zsid 6:18  Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erôs vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az elôttünk levô reménységet,

Volt egy dolog amit az Ószövetségben tettek, akik féltették az életüket. Látjuk ezt néha, amikor a király azt mondta, meg kell valakinek halnia, akkor az ember bemenekült és megragadta az oltárt a szent hajlékban és azt mondta: a királynál nagyobb tekintélyre apellálok, fellebbezek! Azt mondja: menedéket keresek! Ez az amit itt látunk. Zsid 6:18 erről beszél.

Megragadtuk Jézus Krisztust. Ő az előttünk lévő reménység. Annyi minden van ami elvenné a reménységem. De Jézus Krisztus az erős reménységem. Ő az. Van egy erős vigasztalásom is. Mert megragadtam Őt. De ha nem ragadom meg, akkor tudod mi történik? Nincs erős vigasztalásom sem. Ha megpróbálom megoldani magamban. Köszönöm, hogy meghaltál, hittem neked és új életet adtál, de innem már menni fog, majd én csinálom, majd összetartom a dolgokat. Amikor elbukom, akkor majd magam válaszolok a törvénynek, amikor hibázok majd kiegyenlítem. Lehet, hogy úgy hiszem az üdvösségem Krisztus megszerezte, de utána nagy erőkkel igyekszem, hogy nélküle éljek. Itt a Zsidókhoz írt levél írója azt mondta, figyelj: Isten ígéretet tett és esküvel meg is erősítette. Ezért rendíthetlen a reménységünk, ez a két dolog amiről a vers beszél.
Isten azt mondta nekünk: szeretlek téged és utána, a kereszten, mintegy esküvel, megerősítette ezt. Azt mondta: örökkévaló szeretettel szeretlek (Jer 31:3) utána pedig a kereszt volt az eskü pecsétje, amivel azt mondta: Látod? Itt a pecsét. Isten azt mondta: én megmentelek és amikor hittél benne, akkor Eféz 1:13 a Szent Szellem pecsétje rád került. Ennyire egyszerű. Isten azt mondta: ígéretet tettem, de ráadásul meg is esküszöm, neked. Ha Isten említ valamit, az nem elég, hogy bízzunk benne? Dehogynem. Ő mégis túlment ezen, ígéretet tett és megesküdött. Jézus Krisztus élete, kereszthalála, feltámadása, az az a pecsét Isten össze ígéretén, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy Ő nem hazudik nekünk. Róm 5-ben azt mondja Pál apostol: ha az Ő Fiát odaadta, akkor vele együtt hogy ne adna minden mást? Ez a pecsét. Ha a legnagyobbat odaadta, akkor minden kisebbet ne adna nekünk? Merünk bízni benne a próbatétel idején, a veszteség, kudarc, szenvedés, fájdalom, magány idején? Merjük azt mondani, Uram hozzád futok. Kérlek! Tégy csodát értem most! Eleveníts meg engem, frissíts fel, adj többet, hozzád menekülök. Ha megtesszük, akkor ezt találjuk, hogy Ő valóban a válaszunk, a mindenünk, nincs kérdés a szívünkben, hogy Ő válaszolja meg a szükségeinket.
Milyen gyönyörű látni egy hívő életét aki megtalálta ezt! Zsid 4-ben a hitnyugalomban, Józs 20-ban a menedékvárosban. Jézus Krisztusban. Valami veszteség jön, meghal valaki akit nagyon szeretsz? Jézushoz mégy és van vigasztalásod. Elveszítesz valamit, egy álommal kevesebb van mint tegnap? Jézushoz menj vele! Gyönyörű látni mikor valaki ezt teszi.

Minden próba egy kihívás arra, hogy gyere ki onnan. A másik oldalról Isten azt mondja: ez a próba, ezen keresztülmész és még nagyobb biztonságban vagy idebenn, mert tudod, hogy ez sem vehet ki a szeretetemből, bízz bennem továbbra is!