Skip to main content

Maradj a kőnél és várj!

P. Boyce

Egy kihívó üzenetet szeretnék megosztani. Mert gondolkodnunk kell, Istennel. Emberek abbahagyták gondolkodást. De mikor kezdenek el gondolkodni? Amikor földrengés van ill. amikor szívrohamot kapnak. Mi ébren szeretnénk lenni mielőtt ezek megtörténnek.

Tegnap kaptam a hírt. Egy szomszédunk Londonban, akiket sok éve ismerek 35 éve, nagyon sikeres orvos. Sok arab király és herceg orvosa. De meghalt, nagyon szomorú. Mert nem volt célja az életében.

1Sám 20-ból Dávidról szeretnék beszélni. EZ olyasmi ami meg fog történni veletek előbb vagy utóbb, jövő héten vagy jövőre, vagy 10 év múlva vagy már át is éltétek. A válaszunk a helyzetre meghatározza az életünk hátralévő részét. Ezért annyira fontos ez az üzenet. Dávid életének eddig a pontjáig, minden jól ment. Ő volt a hős. Nem a senki. Legyőzte a Góliátot. Mindenki nagy vonzódással tekintett rá. Slágereket írtak róla. Ő volt a hős. Egy ilyen helyzetben jól érezhetjük magunkat. Minden jól megy, boldogok vagyunk, népszerűek, az emberek a barátaim akarnak lenni. Sikeres vagyok, ez történik. Mindenhol ezt látjuk a világon.

DE volt egy probléma: légy került a levesbe. Ez volt Saul király. Ő nem szerette Dávid népszerűségét. Nagyon irigy lett, féltékeny. És Dávid elkezdte megtapasztalni az ellenségeskedést a palotában, ahol Saul uralkodott. Az egész rejtélyes volt, nem értette, nem tudta mit kezdjen vele. „Tényleg legyőztem Góliátot, vagy csak álom volt. Miért lenne rám féltékeny bárki is, hisz én csak pásztorfiú vagyok." Vannak helyzetek az életben amiket nem értünk, akármennyire is próbáljuk. Valami amit terveztünk, amiben reménykedtünk, valami ami logikus. Egyszercsak a falnak ütközik és nem törétnik meg. Ott a nagy kérdőjel: miért? Emberi lényként van egy kis ujjunk, ez szeret mutogatni másokra. Többnyire a legközelebb álló embereket, férjet, feleséget, üzlettársat. Elindul a vádló játék, valami elromlott.

Ez a kis ujj lehet vízszintesen mutat, de ezt kell látnunk, hogy ilyenkor Isten vádoljuk. Persze ehhez túl képzettek vagyunk, ilyen nem mondunk, de ez van a szívünkben. Isten megengedett valamit és nekem ezzel gondom van. Jézus azt mondta Péternek, Jézus mosta a tanítványai lábát. Péter azt mondta: ne az enyémet ne. Jézus mondott valamit Péternek, ami egy ámulatos kijelentés, a szívembe van írva: Péter nem tudod mit cselekszek most, de később tudni fogod.

Ez az igazság. Egy nap, talán a mennyben érteni fogjuk, de most nem. Istennek van egy terve. És mi türelmesen várunk a tervben.

1Sám 20-ban azt történik, hogy Dávid elhagyja  a palotát, és fél visszajönni, mert Saul megpróbálja megölni. DE Dávid legjobb barátja Saul fia Jonatán. Jonatán elmondja Dávidnak mi fog történni.

1 Sámuel 20:18  Monda pedig néki Jonathán: Holnap újhold lesz, és kérdezôsködni fognak utánad, mert helyed üres leend.

1 Sámuel 20:19  A harmadik napon pedig jôjj alá gyorsan, és eredj arra a helyre, a hol elrejtôzél amaz esemény napján, és maradj ott az útmutató kô mellett.

Jonatán azt mondja Dávidnak: várj ennél a kőnél, és a kő neve Ezel. Dávidnak azt mondja, hogy három napig várjon. A Bibliában semmi nincs véletlen. HA halljuk a három napot, akkor kis harangocskák kezdenek kolompolni a fejünkben: van-e valami ami 3 napig tartott a Bibliában? Jonatán azt mondta: várj a kőnél és aztán jövök a mezőn és nálam lesz az íjam és kilövök egy nyílvesszőt. Ha túlrepül rajtad, akkor menekülj. De ha a nyíl eléd esik, akkor minden rendben. Hazajöhetsz.

Gondolkozzunk Dávidon. Ott ül a kőnél és gondolkodik egy nyílvesszőn. Leeshet oda vagy ide. És ez az életem sorsa. HA odamegy, akkor menekülnöm kell, akkor az onnantól bizonytalan élet. Akkor egy vadászott álattá válok a pusztában, bizonytalan. Nem látom a barátaim többé, a nehézség ideje. Egy nagy kérdőjel. HA a nyílvessző ideesik, akkor a házam, a barátaim, a megszokott környezetem, ahol mindent ismerek, minden a helyén van, a kényelmes hely. És ott várok. És semmit nem tehetek. Nem az én kezemben van. Nem változtathatom meg. Isten kezében van.

Ez a szó: Ezel, a kő neve, a héberben azt jelenti, végzet. A végzet köve. Ki a végzet köve? Az Úr Jézus Kr. A legjobb hely ahol lehetsz a kőnél van. Isten akarja, hogy ott legyünk az Úrral. Mert nem számít, hoyg mi történik végül is. Hogy túlrepül rajtam a nyílvessző vagy sem. A lényeg, hogy az Úr velem van és biztonságban vagyok. Amikor Isten tökéletes akaratában vagyok, akkor biztonságba nvagyok. Ez nem az amit mi gondolunk.

„Dávid a biztonságos hely a palotában van." Nem, a biztonságos hely az Isetn akaratában van. Ez az igazság. Ott van vár és gondolkodik, mi fog történni. Jonatán jön a mező és kifeszíti a íjat és kilövi a nyílvesszőt. A nyílvessző túlrepül Dávidon. Oh, ne. Sohah nem mehetek haza többé. Innentől a bizonytalanság életét élem. De nem. Nem bizonytalanság, hanem a hit élete. Mert Isten velem van. Ez a különbség. Ez egy nagy rejtély lenne, valójában a gondok forrása lehetne, ha az Úr nem lenne velünk. Akkor nem tudnánk hova megyünk. De tudjuk, hogy velünk van és soha nem hagy el, sem el nem távozik tőlünk.

Ez az a vigasztalás, amivel keresztényként élhetünk. Az élhet tűnhet bizonytalannak, dolgok történhetnek velünk, amelyek teljesen felkészületlenül érnek. De tudom, hogy ez Isten terve és értem van. Isten felkészít engem. Van egy folyamat az életemben. A folyamat nehéznek tűnhet. De szükséges. Nagyon is. Isten tudja, hogy kell a legjobban csinálni.

Dávid már tudjta, hogy ő lesz a király. Sámuel már felkente őt. Nagyon világosan értette, hogy egy nap, az övé lesz a trón. „De nem értem, ez nagyon furcsa mód. Ez nem logikus. Ha én irányítanék, akkor ezt csinálnám és aztán a másik lépést. Így logikus lenne. " De Isten azt mondja: lehet a te logikád szerint igen, de én csinálok most valamit, először veled. „Én kész vagyok." Isten azt mondja: nem, nagyon sok dolog van, amit el kell, hogy végezzek a szívedben, mielőtt kész lennél. És van egy másik tervünk. Biztos vagyok benne, hogy azokban az években amikor Dávid a pusztában volt és Saul hadserege üldözte őt, egy kérdőjel volt Dávid fejében: miért Uram? Nem értem. Nincs értelme. Miért nem mehetnék Jeruzsálembe, felrakom a koronát a fejemre és kész.

Volt egy másik lehetőség. Saul ott aludt egy barlangban és Dávid ott állt egy nagy karddal felette. A barátai mondták: Isten a kezedbe adta a lehetőséget, csak vágd le a fejét. Egyszerű, gyors. Megkaptad a királyságot.

De Dávid megtanult valamit. Nem az emberi módon fogom tenni, nem a könnyű módon. Sok kereszténnyel találkoztam és üzletemberrel akik a rövid utakat keresik. „Csak mond meg az öt lépést. És 1 millió könyvet eladunk, hogy gazdagodjunk meg gyorsan és egyszerűen." De Istennek van egy sokkal jobb útja. Miért jobb ez az út? Miért Isten útja?

Ez egy mély lecke. Elmondhatom, de kérlek emlékezzetek rá évekkel később. Isten felkészít valamire, ami annyira drága, csodálatos. Amely nem kicsi dolog, hanem a legnagyobb dolog az egész világon. Ezért vagyok itt. A következő: a folyamat hosszú és fájdalmas, mert Jézus Krisztus képét hordozzuk. Ez nagy dolog, ez minden. Azért vagyok itt és te is, hogy az Ő nagykövetei legyünk, a képviselői. Én ezt nem tudom megtenni azzal amim van. Azzal amivel születtem, amivel kiképeztek. EZ nem számít. Meg kell ezt kapnom Istentől. Más úton nem lehet az enyém. Dávid mondhatná: de megöltem Góliátot, megöltem az oroszlánt és a medvét pusztakézzel. Ez nem elég? Isten azt mondja: nem. Van valami még amit meg kell tanítsak. A szeretetem, a kegyelmem és az irgalmam.

2010-ben élünk és megmaradni ennél a kőnél és várni, ez a legnehezebb dolog. Mi olyan gyorsak vagyunk, most akarjuk, azonnali sikert és válaszokat akarunk. De nem így történik. Az üzleti életemben, olyan helyen voltam, ahol nagyon tisztán láttam az utat a sikerhez. Itt a szerződés, minden a helyén van. Alá van írva, millió dolláros üzlet. Logikus. Tökéletes. Le van zsírozva. Nincs probléma. De jön a gondolat: mit fogok csinálni ezzel a sok bevétellel. Nem. Nem így történik. Valami furcsa történik. Angliában krikettet játszunk, furcsa játék idegenek számára. Van egy labda és a labdán van varrás. A dobó ember képességétől függ, hogy meg tudja-e csavarni a labdát, hogy amikor talajt ér, akkor különböző irányokba pattanjon. Nagyon trükkös. De ez olyan, mint az élet. Jön a labda és kiszámoltam, hogy eltalálom, ez egy tökéletes telitalálat lesz. De épp a másik irányba pattan, ez nem így kellene, hogy történjen. És eszembe jut: Isten biztosan benne van. Istennek van egy magasabb terve. Egy nagyon terve. Nem az én kis világom ameddig csak a szemem ellát. Hanem ennél nagyobb, sokkal. Messze túlhaladja ezt. A javamra van. A jót munkálja bennem. Én meg: hogy történhetett, a te hibád, nem csináltad meg megfelelően az ügyfélkövetést, ha egy jobb üzlettásam lenne....

Isten azt mondja: én vagyok benne. Itt  vagyok. De mi reagálunk. Végül is ha alázatosak vagyunk, ha megértjük azt fogjuk mondani: köszönöm Uram. A te utad jobb. Sokkal jobb, mint az enyém. A logikánk olyan korlátolt, kicsi. Annyira önmagam körül forog. De Isten terve sokkal nagyobb.

Itt van Péter: Uram, nem fogod megmosni az én lábam. Ne is gondolj erre. Az ÚR azt mondta: Péter, nem érted mit csinálok, de fogod érteni. Egy nap. Isten terve a legjobb mindig. De harcolj Isten tervével. Ne harcolj Istennel.

Van egy ember 1Móz-ben, Jákob. Nagyon is olyan, mint mi. Meg voltak a saját elképzelései, hogy mit kezdjen az életével. Nem igazán értett egyet Istennel. Egy nap találkozott az Úrral. És harcolni, bírkózni kezdett vele. „Én sose csinálnák ilyet. Meghajolnék és imádnám, sose bírkóznék vele." Biztos? Legtöbben Istennel harcolunk. De van még ennél ámulatosabb: Isten megengedte Jákobnak, hogy megnyerje a bírkózást. De ISTen sokkal erősebb nem? Nem érted Isten kegyelmét és szeretetét. Isten meg fogja engedni, hogy nyerj, mert szeret, mert a szívedet akarja. Akarja, hogy értsd, hogy az Ő útja a legjobb. El tudod képzelni, ahogy Jákob felállt a bírkózásból: erős vagyok. Megnyerte a csatát - de elvesztette a háborút. Harcolunk Istennel, de Isten a szívünket akarja. De annyira nehézzé tudjuk tenni. Rázhatjuk az öklünket Istenre, vádolhatjuk Istent. Dühösek lehetünk, de ehelyett azt mondom, ez a legnagyszerűbb tanácsa amit csak adhatok: hajtsd meg szíved és mond, köszönöm Uram. A nehéz napokon, a kihívás, a próba napjain. Maradj a sziklánál. EZ egy kép a Bibliában, hogy a sziklánál maradunk aki Jézus Krisztus.

Három napot maradj ott. Mert van egy halál, de lesz egy feltámadás. Dicsőség az Úrnak. Ez a kereszt története. Átmegyünk nehézségeken, próbákon, a javamra van mindig. Isten a legjobbat tartogatja a számomra.

Olvastam egy könyvet amit egy misszionárius írt. Kínában volt, a kommunista hadsereg jött és megölte a keresztényeket. Sokan kérdezték, mi történik? Nem értem. Hogy engedheti ezt meg Isten? A misszionárius ezt írta: Isten szeretete csak a legjobbat adhatja nekem. Ez ámulatos. A baj közepette, a kérdések közepette, békém van, elégedett vagyok, mert tudom, hogy Isten uralkodik. Isten velem van. Ő soha nem fog elhagyni, sem eltávozni tőlem. Ez a jó hír. Ez bátorítást ad minden körülmény között. Bárki lehet örömteli és boldog amikor a dolgok jól mennek. De csak egy olyan férfi vagy asszony akinek jelleme van, aki érti Istent lehet örömteli bármilyen körülmény között.

 

Hogy kezeled ha másfelé megy a ladba?

A krikettben figyelni kell a dobó karját. De az életben, nem tudunk tervezni. Csak elfogadjuk amit történik. Imádkozok, közösségben vagyok Istennel. Van egy Istenünk aki hall minket és megválaszolja az imáinkat. EZ az a csodálatos dolog ami meg van nekünk. Kérhetem Istent, panaszkodhatok neki. Sőt Isten azt akarja, hogy inkább neki panaszkodjak, mint az embereknem magunk körül. Lehet Isten nem válaszol, de megérti hogy miért kérdezzük. Előbb vagy utóbb Isten meg fogja válaszolni. Ha meg van ez a csodálatos kapcsolat Istennel, ez fontos. Aztán itt vagyunk egymásnak. Hálás vagyok azokért az emberekért akik már átmentek próbákon. Nem én vagyok az első aki nehézséggel néz szembe. Mások is vannak. Tudom, hogy Isten megenged dolgokat, hogy másoknak segíthessek, akik hasonló helyzeteken mennek át.