Skip to main content

Minden gondotokat Őreá vessétek!

    Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem a csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?    (Máté 6, 26)

    Krisztus Urunk példát állít elénk, hogy azon tanuljunk  aggodalmaskodás nélkül bízni Istenben. Mert hiszen a  madárkák megszégyenítésünkre röpködnek szemünk előtt, hogy kalap-levéve kelljen mondanunk:  Be kell vallanom, hogy te többet tudsz, mint én. Gond nélkül alszod át kis fészkedben az éjszakát. Reggel újra felkelsz s boldogan örvendezel jódolgodban.  Rátelepszel egy kis virágra s dicséretet énekelve adsz  hálát Istennek. Azután élelmed után látsz s meg is találod. Szégyen rám, vén bolondra, hogy nem ugyanezt teszem, holott annyi okom volna rá.
    Ha a madár le tudja tenni a gondját s úgy viselkedik, mint egy eleven szent, holott se szántóföldje, se  pajtája, se pénztára, se pincéje s jókedvű énekkel dicséri az Urat, mert tudja, hogy van Valakije, aki gondját viseli, - a mi mennyei Atyánk, mért nem teszünk ugyanígy mi is, kiknek pedig az a kiváltságunk, hogy dolgozhatunk, földet művelhetünk,   takaríhatunk, szükségletünkre tartalékolhatunk! Mégse tudjuk levetni szégyenletes gondjainkat!

         Mit búsulsz, szegény, élted felől,
         Mikép kelljen azt táplálnod!
         Aki teremtett jókedvéből,
         Attól csak jót lehet várnod.
         A minden kegyelemnek Atyja,
         Áldásit bőven osztogatja:
         Légy csendes szívvel!