Skip to main content

Most jössz Uram?

P. Barry

Valentin van, és a szívről akarok beszélni, hogy hogy legyen elégedett szívünk. Egy házasságban is lehet, de csak az Isten szerint való részében. Ott kell legyen Isten, különben az egész gyorsan valami unalmassá válik.

1Tim 6:6 nagy nyereség az Isten szerint valóság, megelégedéssel.

Szeretném ezt olvasni, hogy a megelégedettség a nagy nyereség. Vagy arra gondolunk, hogy az Istenfélelem nagy nyereség. Ám milyen jó, hogy az Isten félelem megelégedéssel nagy nyereség. Hogy lenne lehetséges, hogy Istenfélelmünk legyen, ha nincs megelégedés?!

Talán amikor a szívünk engedelmes, de nem örvendezik. Olyan szívünk van, ami tiszteli Istent, lehet hogy kötelességtudatból, mégsem éljük meg a szolgálatban azt az örömet, amit Isten tartogat számunkra. Tegnap a Moszkva téri evangelizáció után beszéltünk erről, Luk 15: add ki a rám eső részt - mondta a fiatalabb fiú. A görög szöveg szerint: add nekem a biosz életem. Add nekem azt az életrészt amit megérdemlek! Minél többet  gondolkodtam erről, annál inkább rájöttem, hogy mennyire veszélyes ez. Ha Isten azt adná amit megérdemlek, nagy bajban lennék.

Itt látjuk a képet az Atya kegyelméről, hogy odaadta ami az övé, az örökségét. Mit kezdett vele? Ugyanazt amit mi kezdünk az életünkkel Isten nélkül. Elpazaroljuk és próbáljuk jól érezni magunkat és eljutunk a magunk végére, éhesek vagyunk, és még a disznók közt is kutatunk étel után.

Az idősebb testvér látás által engedelmeskedett, mégis mi volt a megvallása? Amikor az Atya nagy lakomát rendezett a visszatérő fiatal fiú részére, keserűség volt a szívében. Elkezdte azt mondani: mindezek az évek alatt amikor szolgáltál, még egy kecskegidát sem adtál, hogy a barátaimmal egyek. Az atya válasza: mindenem a tiéd, te mindig velem voltál. Ebben élt az idősebb fiú? Tényleg minden a rendelkezésére állt, de a szívében nem volt elégedett. Engedelmes volt, de nem tapasztalta meg mindazt amit elé tett azt atyja, mert nem volt elégedett. A mikor hazatért a tékozló fiú, az első dolog amit mondott az atyjának: vétkeztem az ég ellen! Rájött, hogy nem volt elégedett azzal, amit Isten adott neki. Ez nehéz gondolat sokunk számára.

Zsolt 16 az én részem kies helyre esett, bizony szép örökség jutott nekem, de ez akkor lehet igaz, ha elhiszem 16:1-et: tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. Ez a lényeg. Bízom-e benne? A hit azt jelenti, hogy abba vetem a bizalmam, amiről Isten mondja, hogy igaz. Elhiszem, de nem azért mert érzem, vagy megtapasztaltom, hanem mert Isten mondta, hogy az az igazság. A félelem a hit távolléte, ami a bizalom hiánya miatt történik. 1Ján 4:18 mi az ami kiűzi a félelmet? A tökéletes szeretet. Krisztusból ered a tökéletes szeretet. Nem lehetséges félnem, ha Krisztusban vagyok. Hit által Őbenne vagyok, bízom Őbenne. Ennek az eredménye egy örvendező szív.

Zsolt 16:7  Åldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

Mik az én veséim? Az érzelmeim. Hogy tanítanak az érzelmeim? Azzal amivel tápláljuk őket. Ha félelemmel tápláljuk, akkor arra tanítanak, ha igazsággal, akkor arra. Akkor a Krisztusban való helyzetem ad békességet, nem az amit a testemben megtapasztalok. Még egy nehéz próbatételben, amikor nem vagyok képes, amikor látás által nem látom, bízhatok, hihetek neki. A megelégedettségem tőle jöhet.

Zsolt 16:8  Az ùrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felôl van, meg nem rendülök.

Ő a megelégedettségünk, Ő a horgonyunk helye és Ő a mi menedékünk. Ma mondhatjuk az Úr előtt: lehet hogy a körülmények szörnyűek, de az örömünk nagy, mert Ő van a középpontjában, Ő a mi osztályrészünk és poharunk, Őbenne válik igenné és ámenné Isten minden ígérete.

 

P. Kende

Ján 7:1-9  És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy ôt megöljék.  2 Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.  3 Mondának azért néki az ô atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel.  4 Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak.  5 Mert az ô atyjafiai sem hivének benne.  6 Monda azért nékik Jézus: Az én idôm még nincs itt; a ti idôtök pedig mindig készen van.  7 Titeket nem gyûlölhet a világ, de engem gyûlöl; mert én bizonyságot teszek felôle, hogy az ô cselekedetei gonoszak.  8 Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én idôm még nem tölt be.  9 Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.

Az még nem ment fel Jeruzsálembe. Tervezte, hogy megy az ünnepre, de még nem ment el. A testvérei, akik nem hittek benne, a test szerinti testvérei így gondolkodtak: mi baj van veled, miért nem mész, végül is hírnevet keresel nem? Az érdekel, hogy az emberek felmagasztaljanak, hogy nagy legyél, akkor miért nem mész oda?

A véleményük szerint Jézus késlekedett. Persze a megfelelő időben Jézus elment, de szerintük későn, nem akkor amikor ők mentek. Jézus felment és szolgált. Isten késlekedése. Erről szeretnék beszélni. Isten sokszor késlekedik. A saját időbeosztásomba be van írva: jövő kedden reggel nyolckor találkozom Istennel. Isten nincs ott valami miatt, (mármint nem tapasztalom meg a közösséget) és azt mondom: késtél! Ő azt feleli: Hm, kinek az mérése szerint?
Amikor ezt látjuk az evangéliumokban, jól megértjük. Persze, mert van rálátásunk. Látjuk, értjük az elejét és a végét, tudjuk a folytatást. Amikor benne vagyunk, akkor bezzeg nem könnyű. Ezzel sokszor küszködünk. Azt hisszük, hogy Isten elkésik, lemarad.

1.

Ján 11:6  Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.

Szeretjük ezt a történetet, mert ahogy végigolvassuk, látjuk hogy aztán elment és feltámasztotta Lázárt a halálból, látjuk hogy meg akarta mutatni a hatalmát. Azt akarta, hogy mindez Istent dicsőítse. Hagyta, hogy Lázár meghaljon, hogy aztán feltámaszthassa. Szegény Lázárnak kétszer kellett meghalnia. (Valószínűleg most nem panaszkodik a mennyben azért.)

Olvassuk ezt, ám amikor az életünkben látjuk ezt, akkor nem tetszik. Sokszor azt hisszük, hogy Isten késlekedett, és valami olyasmi történt, amit nem lehet helyrehozni. Ezt bizony már sehogy sem lehet helyrehozni... „Isten, ha ott lettél volna. Ott kellett volna lened. Sajnos most már nem lehet visszafordítani."

1Móz 3:15 Isten először ad ígéretet a megváltóról: És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ô magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Krisztus ígérete, ahol Krisztus a kereszten van, és az ördög fejére tapos, az pedig a sarkát mardossa. Jézus megsebesült, ám az ördög le lett győzve. Itt az üdvösség ígérete. El tudom képzelni, hogy mennyire hálás lehetett Ádám és Éva: épp elbuktak, Isten adott nekik betakarást, megmutatta mit jelent az áldozat, aztán azt mondta: a te magod ráadásul elpusztítja az ellenséged. Éva a te magod. El tudom képzelni mennyire örömteli lehetett ez. Éva az első fiát annak nevezte: Megkaptam! Azt hitte, hogy ő lesz a messiás. Káinnak nevezte el, de nem ő lett a messiás.

1Móz 4:8  És szól s beszél vala Kain Åbellel, az ô atyjafiával. És lôn, mikor a mezôn valának, támada Kain Åbelre az ô atyjafiára, és megölé ôt.

Ez az első gyilkosság, és az első feljegyzett halál is. Lehet ez volt az első alkalom, amikor fizikai halállal találkoztak. Amikor el kellett, hogy temessék a gyermeküket. Éva mondhatta: Isten megígérted, és most Ábel halott. Ezt nem lehet helyrehozni. Ám itt a mai üzenetünk, ami nagyon egyszerű: nem tudtátok, hogy Isten a kiigazíthatatlan dolgokra specializálódott?

Valószínűleg a Szent Szellem ezt mondta Évának: Isten nem hazug! De hát úgy tűnik ezt nem lehet helyre hozni! Ott a hulla. A sírás, a szenvedés a gyermek elveszítése miatt. Éva azt mondhatta volna: ha hamarabb küldted volna a messiást, akkor ez nem történt volna meg. Nem lett volna lehetséges korábban küldeni a messiást, és tönkrezúzta volna az ellenséget?! Isten azt feleli: az én specialitásom a javíthatlan dolgok, amikor már sehogy nem lehet helyrehozni. Bízzatok bennem ezekkel kapcsolatban!

Az 1800-as évek Angliájában egy bányász összezúzódott egy balesetben. Kemény fickó volt, ivott, mocskos ember kemény szívvel. Ám ekkor a teste megtört és meg is találta Krisztust. Élete hátralévő részét nyomorékként élte, de megtalálta Krisztust. Későbbi élete folyamán valaki azt mondta neki: bárcsak egészséges lennél! Ő azt mondta Nem! Mert enélkül soha nem találtam volna meg Krisztust! Annyira egészéges volt a lelkében. Ádám és Éva eltemették a fiukat, "Hát ez a halál, erről beszélt Isten. Ezt éreztük magunkban amikor a bűn belépett az életünkbe." Jak 1:15. A bűn halált nemz. Nem tudtad? A bűn és a halál ugyanannak a dolognak a két kifejeződése. Ne játsz a bűnnel, mert a kettő össze van kapcsolva!

Ádám és Éva azt mondhatta volna: "Ugyan, hogyan lehetne ezt helyrehozni? Ábel halott, vége mindennek!" Aztán mégis lehetséges, mert Isten arra specializálta magát, amit nem lehet megjavítani! 1 Kor 15:54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

Isten megteszi, semmi kétség efelől. Miért a halált győzte le? Mert az a legnagyobb ellenség. Mi azt mondjuk "no, ez az, amit nem lehet helyre hozni." A halált nem lehet - egy kapcsolatot még talán, de a halált nem. Isten azt mondja: De, lehetséges, és bizony Ő az Isten akinek lehetséges. Ő az, Aki helyre tudja hozni mindazokat amiket másként nem lehet!

Emlékeztek hol voltatok Krisztus előtt? Ha belegondolunk milyen volt, vagy olyasvalakire gondolunk aki nem ismeri Jézust és kemény a szíve, mint az a bányász volt Angliában, vagy amilyenek mi is voltunk, azt mondjuk: "Hogy is hihetne az ilyen Istenben? Hogy történhetne meg?" Efézus 4:18 ránézünk az emberre és azt mondjuk: értelmében meghomályosodott és elidegenült az isteni élettől, a szíve keménysége miatt. Efézus 4:19 Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. Hogy térhetne meg? Hiszen ő New Age-es vagy valami másban van. Van-e valami ami túl nehéz az Úrnak!? Van bármi is!? Úgy olvassuk, hogy nincs. Tudjuk, mert velünk megtörtént. Új szívünk, új szellemünk van. Belülről kifelé minden megváltozott. Isten nem a lelkünket változtatta meg, nem a külsőnket, hanem a szívünket, az életünk lényegét. Új szívünk van.

Halványan rémlik, hogy Eféz 4:18-19 bizony rólam szólt. Épp ilyen voltam.

Isten helyre tudja hozni azt amit lehetetlen lenne. A halálból való feltámadás kicsiny dolog az üdvösséghez képest. Egy lélek üdvössége nagyobb csoda, mintha valaki feltámadna a halálból. Valaki megtért, Jézus mellett hozott döntést. Isten ellensége ekkor Isten szeretettjévé válik. Amikor megnézzük ezeket a történeteket, megnézzük mi történt, azt mondjuk: ezt lehetlen helyrehozni. Annak a családnak vége, az az ember roncs lesz egész életében, ebből lehetetlen kikecmeregni.

2.

Lukács 24:14  És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek. 20-21  És mimódon adák ôt a fôpapok és a mi fôembereink halálos ítéletre, és megfeszíték ôt.  21 Pedig mi azt reméltük, hogy ô az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellet ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

Azt gondolták, hogy nem lehet helyrehozni. Eközben a feltámadt Jézus beszélget velük, akit ők siratnak. Jézus később elmondja: én vagyok az. A természeti szív azt feleli: Most jössz?! Két héttel ezelőtt kellett volna jönnöd! Néha az emberek a büszkeségükben ezt mondják: elkéstél Isten! Most már vége annak a kapcsolatnak, vége a házasságomnak! Az ember a büszkeségében annyira ostoba. Elutasítja Istent, miközben ott van. A természeti szív azt mondaná, amit Ján 11:21-ben a hívő Márta.

Ján 11:21  Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

Most jössz Uram? Ha előbb jöttél volna nem halt volna meg. Elveszítjük a házunkat és egy hónappal később, miután minden megtörtént, elárverezték a házat, mindennek vége, azt Úr azt mondja: szeretlek. Mi meg azt mondjuk: nem gondolod, hogy kicsit elkéstél? Természetileg így felelnék: Ha tényleg szeretnél, akkor nem tudtad volna kifizetni az utolsó  részletet, meggyógyítani az apám, megmenteni azt az embert, megváltoztatni a helyzetet?

Most jössz? Viccelek kicsit, de ez komoly. Megtörténik a szívünkben, így beszélünk magunkhoz. „Hát most jön, kösz szépen." Persze Istennek nem mondanám ezt.

1Móz 17:17-ben Isten azt mondja Ábrahámnak, fiad születik. Ábrahám nevetett - ahogy Sára is - csak Ábrahám a szívében tartotta, de nem volt más mint Sára ebben. :-) „Istenem ezt ígéred már mióta, most minek jössz megint ezzel?" Aztán kicsit később, 1Móz 18:12 Isten megint azt mondja: fiad születik. Ábrahám immár száz éves. Sára meg így morfondírozik: "Hm, Isten a jelek szerint hiányzott egy biológia óráról, ez már nem lehetséges." A nevetése nem örömteli nevetés volt, hanem fájdalmas. Időnként mi is így gondolkodunk: "Most szólsz hozzám? Már megtörtént, és most meg már úgysem lehet helyrehozni!"

Ám a legcsodálatosabb dolog, hogy Isten bármit helyre tud hozni. Gondolj bele! Olyak sokakra gondolhatunk, Námán, a nagy tábornok, hatalmas személy, nagyon beteg, de büszke a szíve. Isten megváltoztatta és hívő lett. Nabukadonozor, Dán 3:33 megőrül a büszkeségében. De hét évvel később Isten helyreállítja. Olyannyira megőrült, hogy füvet legelt, hosszú körmei voltak, undorító furcsa lény, kicsapták a mezőre és azt mondanád: ennek vége, Isten csak elrettentő példának tartja életben. Isten meg egy nap azt mondja: elég! És minden megváltozik, újra józan lesz Nabukadonozor, ő lesz újra a király, és imádja Istent és megváltozott a büszke szíve. Megtörténhet! Lehetséges, hogy egy ember bízik újra aki nem bízott azelőtt! Hogy egy ember, aki évekig nem mosolygott tud újra mosolyogni, vagy tud újra sírni. Lehetséges, hogy a gyász elmúlik és öröm lesz, a feltámadás ígérete miatt. Lehet, Isten keresztülvisz valamin, amit nem lehet visszafordítani. Azért teszi, hogy legyen növekedés egy területen ahol amúgy nem lett volna. Isten nem durva velünk. 1Kor 10:13 mindig ad nekünk kimenekdedő utat, még a legőrültebb, helyrehozhatatlan helyzetből is. A kiút pedig: hozzá forduljunk, Jak 1:12 Ő vár ránk és szolgál felénk. Sir 3:26 jó az embernek csendességben lenni és megadással várni az Úr szabadítására. 3:25 Jó az Úr azokhoz akik Őt várják, amint arról beszéltünk múltkor is.

Most jössz Istenem?! - mondanánk - már túl késő, ez már túl kevés. Valaki megbánt és egy évvel később ráébred és bocsánatot kér. Én meg azt felelem: kicsit elkéstél! Most az adósságod már nagyon nagy! Sokat kamatozott, tudod? Már nem lehet helyrehozni. Tényleg így van ez? A Messiás eljött sok ezer év után és megváltott és kétezer évvel utána mi hiszünk. Nem bámulatos ez? Gondolj bele! Nézz magadra egy kicsit! (Általában nem bátorítunk erre, márhogy analizáljuk magunkat, de most egy pillanatra nézz magadra!) Ezek a kezek Isten kezei, mert Istenhez tartozol. Ez a nyelv Isten nyelve. Néha jobb ha nem mondunk semmit vele, mert ez Isten nyelve. Nem akarom, hogy gonosz jöjjön belőle. Látjuk, hogy nálunk Isten helyrehozza a helyrehozhatatlant. Ha meg tudta tenni az én szívemmel, ne tudná megtenni amikor fájdalmam van, vagy amikor szerintem sokezer évet késik? Persze, hogy akkor is meg tudja tenni.

Az emberek azt mondják: 2Pét 3:4 hol van az ő eljövetelének ígérete?! Mikor fog visszajönni? Megtörténik egyáltalán valaha? Kétezer éve megígérte, aztán generáció generáció után élt és halt meg ezzel a reménnyel. Mégsem jött el. Nem történt meg. Ám az elragadtatság már megtörtént Illéssel és Énókkal. Aztán ApCsel 1 szerint Jézus is felemeltetett. Meg fog történni az elragadtatás. Isten soha nem késik, Ő tudja mit csinál. 2Pét 3 ne feledd el ezt a tényt, hogy az Ő időzítése más mint a tiéd, csak várj az eljövetelére!

3.

Néha úgy érezzük, hogy Istennek közbe kellett avatkoznia, Mégsem tette. 1Sámuel 18:13 Saul elhajította a dárdát és próbálta megölni Dávidot (a legjobb emberét). Hát, nem volt ott valami láthatatlan fal, ami eltérítette volna a dárdát. Isten! Miért nem avatkoztál közbe? - kérdezhette Dávid. Mégsincs 151. zsoltár azzal a szöveggel, hogy Isten, miért nem térítetted el a dárdát? :-) Aztán hét évig menekült Dávid az életéért. Mennyi gonosz dolgot mondhattak Dávidról ebben az időben, mennyi hazugság hangozhatott el, hányszor kelthették rossz hírét. Az emberek ránéztek és azt mondták: közellenség!
Dávid azt mondhatta volna: nem lehet ezt már úgyse helyrehozni. Utazom Kínába és ott fogok élni, majd ott dicsőítem Istent. Mégsem tette. Gondolj bele, amikor Márk 15:15-20-ban fogták Jézust, gúnyolták, fejére töviskoronát tettek, köpködték, rátették a vörös köpönyeget és azt mondták: íme a zsidók királya! Isten meg nem avatkozott közbe! Én azt gondolom be kellett volna avatkoznia!

Amikor látod a helyrehozhatatlant, ne legyél olyan biztos benne, hogy helyrehozhatatlan. Néha túl könnyen feladjuk a kapcsolatot, a házasságot, a látást. Az emberek feladják a gyerekükkel kapcsolatban. Most nem szabad gyerekemnek lenni - hát akkor öljük meg a magzatot. Ne gondolkodj így, és ne add fel! Hab 2:3 ez a látás a vége felé siet és úgy tűnik késik, de mégsem! Amikor előtted van a helyrehozhatatlan, húzódj közel ahhoz aki helyre tudja hozni! P. Barry beszélt Isten neveiről a minap. Húzódj közel ahhoz, Aki egyedül hatalmas Isten, bölcs Isten, Aki egyedül képes helyrehozni.

Gondolj Dánielre! Elvitték fogságba, halálmenetben Babilonba. Sokakat látott maga körül meghalni, sok szörnyűséggel találkozott, aztán meg ott volt annak a királynak az udvarában, aki mindezt okozta. Könnyű lett volna azt mondani: feladom, vége, ennek az életnek vége, köszönöm Istenem! Ennyi évet éltem, most már rabszolga maradok erre a kis időre és kész!
Aztán a könyve mégis benne van a Bibliában! Mert azt mondta: Isten velem van!

Te se add fel, ne légy kishitű, ne mondd, hogy nem lehet helyrehozni!

Húzódj közel Istenhez és mondd azt: szükségem van a Te válaszodra, mert Te helyre tudod hozni!