Skip to main content

Nagy Sándor

Nagy Sándor, minden idők egyik legnagyobb hadvezé­re, hatalmas seregével majdnem az egész akkor ismert világot meghódította. Egyik hadjárata alkalmával egy éjszaka nem tudott aludni, és kijött a sátrából, hogy körüljárja a tábort.

Ahogy az egyik szolgálattévő őrszem mellett elhaladt, észrevette, hogy az alszik - ami súlyos vétség volt. Az őrszolgálat közbeni elalvás büntetése bizonyos esetekben azonnali halál volt: a parancsnok leöntethette az alvó őrt petróleummal, és meggyújtathatta.

Amint a hadvezér az őrszem felé közeledett, a katona ébredezni kezdett. Felismerte, hogy ki áll előtte, és halálra rémült.
-     Tudod-e, hogy milyen büntetés jár azért, ha valaki őrség idején elalszik? - kérdezte meg Nagy Sándor a legényt.
-     Igen, uram - válaszolta a katona remegő hangon.
-     Hogy hívnak, katona? - kérdezte Nagy Sándor.
-     Sándornak, uram.
A hadvezér megismételte a kérdést.
-     Hogy hívnak?
-     Sándor a nevem, uram - ismételte meg a kérde­zett.
Nagy Sándor harmadszor is feltette a kérdést, ezúttal még hangosabban.
-     Hogy hívnak?
-     Sándornak, uram - mondta a katona alázatosan harmadszor is.

Akkor Nagy Sándor erősen a szemébe nézett a fiatal katonának, és erélyesen így szólt hozzá:
-     Katona, vagy a neveden változtass, vagy a viselke­déseden


Nekünk, akik Krisztus nevének hordozói vagyunk, és magunkat keresztyéneknek nevezzük, úgy kell élnünk, hogy méltók legyünk e névhez (lásd 2Tim 2,19; Jak 2,7; 1Pét 4,16).