Skip to main content

Nézvén Isten dicsőségét elváltozunk az Ő képére

P. Stan Collins

Szeretnék kicsit a dicsőségről beszélni.

Róm 8:29  Mert a kiket eleveismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ô Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ô legyen elsôszülött sok atyafi között.

1 Kor 15:20  Åmde Krisztus feltámadott a halottak közûl, zsengéjök lôn azoknak, kik elaludtak.

Hogy ő legyen az elsőszülött sok atyafi között. 1Kor-ban azt mondja: zsengéjük lett azoknak akik elaludtak.

Zsid 5:5  Hasonlóképen Krisztus sem maga dicsôítette meg magát azzal, hogy fôpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szûltelek téged.

Ha ezt a három verset összerakjuk, akkor megértjük, hogy Isten dicsősége Jézus feltámadásakor mutatkozott meg. Róm 8:29-hez visszatérve, öt dolgot említ amit Isten elvégzett értünk: eleve ismert, eleve el is rendelte, elhívott, megigazított és az utolsó megdicsőített.

Időnként arra gondolok, hogy egy nap megdicsőült testem lesz. De úgy gondolom ez többet jelent ennél. Most is van bennünk már dicsőség.

Kol 1:27  A kikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsôségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsôségnek ama reménysége:

Kol 3:1  Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén;

Ha Krisztus megdicsőült a feltámadásakor és ha mi feltámadtunk Ővele, akkor van dicsőség, elrejtve ezekben az edényekben. Néha úgy tűnik nagyon jól sikerült elrejteni. Különösen amikor magunkra nézünk. De tényleg ott van. Amikor Jézus elváltozott a színeváltozás hegyén, Mát 17-ben, Luk 9-ben, az ige, amit használ az elváltozásra a metamorfó, ugyanaz az szó, amit Róm 12-ben használ.

Róm  12:2  És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Ez egy felszólítás számunkra, hogy változzunk el. Változzunk meg, ahogy Jézus elváltozott. Az elménk megújulása által. Kell, hogy világosság érje az elménket, Isten világossága. Nem emberi ismeret. Még csak nem is emberi ismeret a Bibliáról, hanem Isten világossága, szellemi megvilágosodás. Ha ez nem történik meg, akkor Eféz 4:18 az eredménye: az elménk meghomályosodik.

Ám ha van szellemi megvilágosodás, az elménkbe világosság költözik - akkor mindenen ott van a világosság. És van szellemi felismerésünk és mindent megítélünk. A Biblia világosan elmondja, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess. De azt is mondja a Biblia, hogy a szellemi ember mindent megítél. Nem azért ítélünk, hogy kárhoztassunk - ez az elképzelés itt. Nem a kárhoztatás ítélőkészében ülünk. De van szellemi felismerésünk. Kell, hogy legyen. Amikor hallgatunk valakit fel kell, hogy ismerjük a szellemét annak amit mond. Soha ne kérj bocsánatot azért, mert van szellemi felismerésed. A testi embernek nincs szellemi felismerése és nem is hiszi, hogy neked lehet ilyen .Mert ha van szellemi felismerése a másiknak, akkor valami baj van velem.

De a szellemi felismerés azáltal jön, hogy az elménk megvilágosodik. Nem a lélekből jön. Zsolt 51:17 a szellem meg van törve. Isten nem veti meg a töredelmes szellemet és a töredelmes és a bűnbánó szívet. Alázat, megtörtség. Mi az ami alázatos, mi a megtört és mi a töredelmes? Ezék 36:16 az új szellemünk és az új szívünk. Nem a lélek. Más szavakkal, nem az elménk, vagy az emberi érvelésünk, mert ez soha nem lehet megtört, sem alázatos. Senki sem alázatos. Néha azt mondjuk: ő olyan alázatos ember.  Mintha valami emberi jellemvonás lenne. AZ igazi alázat nem emberi jellemvonás. Ennek Istentől kell erednie. A szívben és a szellemben van. Amit Istentől kaptunk amikor újjászülettünk. A Szent Szellem gyümölcse.

Gal 5:22-23-ban van róla szó. A Szellem gyümölcse. Ez történik amikor világosságot fogadsz be, a Szent Szellem miatt az elmédbe, a szíveden keresztül. A Szent Szellem az emberi szellemmel közösen világosságot hoz az új szívedbe. És a világosság behatol és hatással van a gondolkodásodra, érzelmeidre, akaratodra. De el tudod képzelni, hogy magadtól próbálod élétrehozni a Szent Szellem gyümölcsét? Valószínűleg próbáltad is. Én éveken keresztül próbáltam és nagyon frusztáló volt. Mégis nagyon könnyen visszatérhetünk ehhez. Megpróbálhatunk magunktól létrehozni valamit. Mert a lelkiismeretem azt mondja, hogy valami nincs rendben. Az akaratom azt mondja: tegyünk valamit, hozzunk jobb döntéseket. AZ elmém értékel és azt mondja: ezt kellene tenni szerintem. Az érzelmeim kiakadnak vagy azt mondják rendbne, ma kicsit jobban érzem magam. De ez az egész lelki.

Így bocsátunk meg embereknek - a Szellemben, nem a lélekben. Nem kell, hogy az illető bármit is tegyen, hogy megbocsássunk neki. Azon sem gondolkozok, hogy megbocsássak vagy sem. Oda sem kell mennünk, mert fenn élünk a szellemben. Néha a testi ember ott van bennem, a régi természet, könnyen így gondolkozhatunk: megbocsásak neki vagy sem? Szeretném látni a könnyeit. A testi ember ezt akarja. Megbocsássak neki? No lássuk csak. Nem is tudom. Szeretném látni az arckifejezését. Ahogy térden áll és folynak a könnyei. Majd eldöntöm, hogy elég-e már. Azt hiszem ezek valódi könnyek...

Érdekes ahogy olvasunk Ésauról, ő könnyekkel kereste a megbánást, de nem találta. Aztán olvasunk Péterről, aki keservesen sírt, de semmit sem használt neki. Semmi jó nem eredt Péter keserű könnyeiből. A Péter aki látta annyira könnyen megosztotta a véleményeit. Amikor Jézus feltett egy kérdést: Péter egyből válaszolt. „Kinek mondtok engem" - kérdezte Jézus? Péter válaszolt. Ki szólalt meg akkor amikor mind azt gondolták, hogy rossz ötlet a keresztre menni? Ki fogalmazta meg az összes tanítvány véleményét?

Péter folyamatosan beszélt. Péter tanult Jézus kegyelmességéből és Jézus szeretetéből. Jézus megdorgálhatta. De miután megtagadta Jézust, három nappal később Jézus feltámadt és odajött a tanítványokhoz. Belépett a szobába és azt mondta: békesség nektek. Péter azt mondta: most nem mondott semmit. Jézus negyven napig ott volt. Mit mondott Péter? Nem látok semmit, hogy itt mondott volna valamit. Az első amit tőle hallunk újra: megyek halászni. Megyek, mert nem tudom Istent szolgálni, nem lehet elhívás az életemben. Jézusnak kellett odamenni hozzá. Azok a keserű könnyek a lelkéből jöttek, nem a szelleméből, nem az új emberből , nem az új szívéből. Azt gondolta: „Hogy tehettem ilyet?" Ahelyett, hogy megvallotta volna és továbbment volna. Pedig Isten ezt akarta volna. Az új emberben való életet. Mert itt lép színre az alázat. Miért bocsátunk meg? Nem a könnyek alapján, hanem a vér alapján. Melyik folyadékra tekintesz? Az emberi könnyekre vagy az isteni vérre?

A mi megbocsátásunk nem a szemből kijövő nedvességből ered. Hanem Jézus Krisztus véréből ered. Megbocsátunk. Megbocsátásban élünk. Alig várjuk, hogy megbocsássunk. Tudom, hogy emberek meg fognak bántani. Mi viszont egy magasabb törvény szerint bocsátunk meg. Van dicsőség.

2Móz 33:9  És lôn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhô-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.
2Móz 33:10  És látá az egész nép, hogy a felhôoszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az ô sátorának ajtajában.
Ez egy nagy tábor volt. Mindenütt sátrakat láttál. A Szent Hajlék középen volt. AZ emberek látták, hogy valami történik. Ott álltak a sátruk ajtajában és látták, hogy valami történik és imádták Istent.
2Móz 33:11   Az ùr pedig beszéle Mózessel színrôl színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és mikor Mózes a táborba visszatére, az ô szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.

Nem a sátor ajtajában állt. „Nem nézhetem a sátor ajtajából, inkább Mózessel megyek." Valami történik Mózes életében, Isten dicsősége megmutatkozik az életében. Láthatjuk, hogy Józsué nem az emberrel foglalkozott. Mert Mózes visszament a táborba, Józsué a Szent Hajlékban maradt. Mert azt mondta: itt dicsőség van. Ez az ami érdekelte. Nem Mózes érdekelte egy testi módon. Nem azt nézte, hogy milyen haszna származna abból ha közel van Isten emberéhez, hanem látta Isten dicsőségét és rabul ejtette. És ott maradt a Szent hajlékban.

2Móz 33:13  Most azért ha kedvet találtam szemeid elôtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak elôtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.
2Móz 33:14 És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?
2Móz 33:15  Monda néki Mózes: Ha a te orczád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen.
2Móz 33:18  És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsôségedet.Mózes látni akarta Isten dicsőségét.
2Móz 34:1  És monda az ùr Mózesnek: Vágj két kôtáblát, hasonlókat az elôbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az elôbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél.
Emlékszel rájuk Mózes? Amiket összetörtél. „Emlékszem." Fiatalabb voltam még.
2Móz 34:5  Az ùr pedig leszálla felhôben, és ott álla ô vele, és nevén kiáltá az Urat:
2Móz 34:6-7  És az ùr elvonúla ô elôtte és kiálta: Az ùr, az ùr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.  7 A ki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a bûnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.

Isten mondja ezt önmagáról. Nem Mózes mondja. Mózes ott van. Isten helyezi őt oda. Isten arra megy és mondja: az Úr az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten. Isten beszél magáról. Az Úr az Úr, irgalmas és kegyelmes, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.

Felkavar engem, hogy Isten mondja ezt magáról. Szeretnék ott lenni Mózessel és hallani ahogy Isten ezt mondja. De ahogy olvassuk amit Ő mond, mindezek a dolgok, Jel 5-ben, amikor a vének mondják Jánosnak: ne sírj; meglátjuk miről prófétált Jel 5-ben. Része leszünk a sokaságnak és meglátjuk amikor ott lesz a csend és senki nem tudja megnyitni a könyvet. Látjuk ahogy János sír. A vének mondják: ne sírj János. Nem emlékszem mit mondott a látásdoban az a vén? De ott lesz a szünet. Senki nem tudja kinyitni a könyvet és aztán újra odanézünk és látjuk a Bárányt. A vén azt mondta: íme a Bárány. János odanézett és egy oroszlánt látott. Ez Isten dicsősége. A Bárány, aki ugyanakkor oroszlán is. A győzedelmes Bárány. A dicsőséges  Bárány. Az evangéliumokban, Apcsel-ben Jézusról úgy beszél, hogy Isten Báránya. A görög az amnosz szót használja. Azt jelenti, hogy az áldozati bárány. De Jelenések könyvében, amikor Jézust mint Bárányt említi, akkor az arnios szót használja. Ebben benne van az is, hogy győzedelmeskedett, van valami dicsőséges a győzelmében. Még mindig a Bárány, de az amelyik győzedelmeskedett. Ezért hogy amikor Jézus színeváltozása volt, nem valami külső dolog volt ami kívülről jött, hogy ő ragyogjon. Hanem egy kicsit lehámozta magáról az emberi mivoltát és a tanítványok meglátták ki ő valójában. Nem volt több mondanivalójuk. Arcra borultak. Ezelőtt Péter mondta: Uram, de és Illés, Mózes, építsünk ide valamit. De amikor látták a megdicsőült Jézust, arcra esnek és nincsenek szavaik, mert ez Isten dicsősége.

Amikor Jézus odamegy Péterhez, a keserű könnyek után, amik a lelkéből fakadtak. Az elme azt mondja: tennem kéne valamit, az érzelmek azt mondják: nem tudom elhinni, hogy ilyen ostoba voltál. Annyira szörnyen érzem magam. A lelkiismeret nyomorgat. Az öntudatom pedig miatt tudatában vagyok a bukásomnak. A szabad akaratom akar tenni valamit. Ez a lélek öt része. Ám nem segített Péteren. Nem indította el újra az Isten felé vezető úton. Amikor viszont rosszul gondolkodunk, amikor testiek vagyunk, akkor mindig van egy visszaút. De a visszaút mindig az alázat. Mindig a keresztnél kezdődik, a visszaút alapja mindig a kereszt. Jézus nem csak, meghalt egy kereszten, hanem élt is a kereszten. Nem jött le a keresztről.

Péter azt mondta: ne menj a keresztre. Jézus viszont azt feleli: megyek. Az emberek amikor fenn volt a kereszten azt mondták: gyere le. Azt mondták először ne menj, aztán ne maradj. Ezek mind testi tanácsok, Jézus figyelmen kívül hagyta ezeket. Ugyanezeket a tanácsokat fogjuk kapni, sokszor hívőktől. „Ne menj  a keresztre. Elveszítenéd a jogaid? Ha megteszed: ne maradj ott. Nem érzem magam kényelemben körülötted, mert én nem akarok meghalni, ha testi vagyok."

Péter próbált visszatalálni Istenhez a keserű könnyei által. Jézus viszont odajött hozzá és megerősítette Péter, mondván: szeretlek. Nem azért kérdezte: gondolod szeretlek? Hanem azt kérdezte: te szeretsz engem? Jézus azt mondta:legeltesd a bárányaim. Jézus az amnosz, vagy az arniont használta?  Az arniont, a győzedelmes Bárányt aki diadalmaskodott. Ez van bennünk. Dicsőség. Valódi dicsőség. Edények vagyunk, amikben kincs van. Viszont megtörtnek kell lennünk. Hol jöhet létre megtörtség? Nem a lélekben, nem az emberi érvelésben, érzelmekben, lelkiismeretben, semmilyen lelki dologban. Hanem az új szívben van a Szellem által történik. És így mondjuk: töltsd be a Szent Szellemeddel. Eféz 5:18 ezt mondja: legyetek teljesen betöltve a Szent Szellem Isten dicsőségével. Ott van bennetek Isten dicsősége és a világnak ezt kell látni ma. A világnak nem a keserű könnyeinkre van szüksége. Azt kell látni, hogy Dávid megvallaj a bűnét és felkel és imádkozik. Ott van Dávid több hónapig Istennel való közösség nélkül. „Mit csináltál Dávid? Házasságtörés. Elloptad valaki más feleségét. És aztán megpróbálta elérni, hogy bemenjen hozzá, de gerinces ember volt." Dávid próbálta eltakarni a bűnét és amikor nem tudta, elintézte hogy az az ember meghaljon. És végül mindazok után a hónapok után Isten embere odament hozzá és azt mondta: te vagy az az ember. Dávid pedig megbánta a bűnét, de nem voltak keserű könnyei. Szellemi emberré lett újra. Átlátszó volt. Ellened és egyedül te ellened vétkzetem Uram. Tudta, hogy tiszta. Tudott imádkozni és böjtölni. „Miért böjtölsz? Azt gondolod Isten odafigyel rád?" Ez egy csoda. Nem kellene, hogy ezt tegye. Kivéve ha ott a Bárány, a kereszt, amit Jézus tett. Ezek nélkül nem lenne okom feltételezni, hogy Isten meghallgat. De a Bárány miatt, áldott az az ember akinek az Úr nem tulajdonít bűnt. Pál Róm 4-ben, az ember akinek hatalmas kijelentés adatott Isten kegyelméről, Dávidot idéze, aki ismerte a bevégzett munkát ezer évvel Krisztus eljövetele előtt. A ma élő keresztények 99%-a nem tudja amit Dávid tudott. Itt vagyunk kétezer évvel azután amit Krisztus tett és nem vagyunk hajlandóak alkalmazni a vér, nem vagyunk hajlandóak elhinni amit a Biblia mond.

Mindig valljuk meg amit a Biblia mond. Higgyük kik vagyunk valójában.

Zsid 2:8  Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül; de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.

Mi látjuk Jézust.  Minden Őalá van vetve. Nem látjuk hogy minden alá van vetve, de mégis úgy van. A probléma nem az, hogy nincs alávetve, hanem amit látunk azzal van probléma.

Miáltal fogunk élni? Azáltal amit a szemünkkel látunk vagy amit a szellemi szemeinkkel látunk a könyvben?

Zsid 2:11   Mert a megszentelô és a megszenteltek egytôl valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli ôket atyjafiainak hívni,

Jézus Krisztus és te egytől valók. Nem kellene így lennie. Jézusnak szégyellnie kellene engem, mert én szégyellem magam. Jézus azt mondja: nem szégyell minket, soha nem szégyellt, mert mind egyek vagyunk. Aki megszentel és a megszenteltek. Egytől valók vagyunk.

Amikor a tanítványok látták a színeváltozást, akkor imádták Istent. 2Kor 3:18-ban ugyanazt a szót használja a görög hogy leírja a mi átformálódásunkat. Ez az egyik kedvenc versem. Mert az én cselekedetem itt az, hogy nézzük, szemléljük. Szemléljük Isten dicsőségét. Mit mondott Mózes? Uram, csak mutasd meg a dicsőséged. Látni akarom a dicsőséged. Ennyi. És nekünk is azt mondja: szemlélvén Isten dicsőségét elváltozunk. Ahogy Jézus elváltozott. Ragyogunk egy sötét világban, mert Jézus bennem és benned van. Ragyogunk. Elváltozunk, mert az Ő dicséségét szemléljük.

Azt mondjuk: Mózes, minek akartad látni az Ő dicséségét? Ő azt mondta volna: ez minden, látni Isten dicsőségét. Nem arról szól, hogy mennyi információ tudsz az agyadba tölteni, hanem az új szívről szól és a benned lévő szellemről. A szellemünkben felkiáltunk Abbá, Atyám, mert dicsőség van, ami arra vár, hogy megmutatkozzon. A világ lehet nem ismeri fel ezt. Látnak viszont valamit, ami nem természeti. És néhányan azt mondják: mi történik benned? És azt mondod: gyere és lásd. Mert amit én teszek, hogy csak szemlélem Isten dicsőségét és megváltoztat, átformál, nem vagyok ugyanaz már többé. Erre van szükségünk.