Skip to main content

Szolgálni

Mindenikünk az ő felebarátjának kedveskedjék annak  javára, épülésére.   Római levél 15, 2.

    A keresztyén ember azért él, hogy másoknak használjon s ne az embereket, hanem a bűneiket kisebbítse. Ezt pedig nem képes megtenni, ha nem hajlandó senkit elszenvedni s elhordozni gyarlóságaikat. Furcsa irgalmasság volna az, ha táplálni akarnád az éhezőket, megenyhíteni a szomjazókat, ruházni a mezíteleneket, meglátogatni a betegeket, ellenben nem tűrnéd, hogy az éhezők, szomjazók, mezítelenek és betegek hozzád jöjjenek és körülvegyenek. Ugyanis, ha nem vagy hajlandó a bűnösöket és gyarlókat elszenvedni, annyi az, mintha nem akarnál segítségükre lenni kegyességre. Tanuljuk meg azért ez igéből: a keresztyén szeretetszolgálat nem abban van, hogy a kegyeseket,  igazakat és szenteket készen találja, hanem hogy kegyeseket, igazakat, szenteket teremtsen, büntetéssel, könyörgéssel, türelemmel, minden lehető eszközzel. A keresztyén ember is tehát nem azért van, hogy gazdagokat, erőseket, egészségeseket találjon,    hanem hogy a szegényekből, gyengékből, betegekből  ilyeneket teremtsen.

         Testvéreim javáért
         Fáradnom, küzdenem:
         Erre segélj, oh Isten,
         Én édes Istenem!
         Én tövises pályámon
         Ragyogjon szeretet,
         Mert aki boldogít mást,
         Boldog csak az tehet.