Skip to main content

Jézus és Balázs

 Megtérésem története - Soós Balázs 

Kiskoromban anyukámmal jártam katolikus templomba vasárnap reggelenként. Szüleim elváltak, én apukámmal laktam, öcsém pedig anyukámmal. Én minden második hétvégén voltam anyukámnál, a másik hétvégeken pedig az öcsém jött hozzánk. Nem szerettem a templomba járni, mert unalmas volt, hűvös és kényelmetlen padok voltak, és mindig ugyanazok a mondókák voltak és szertartások, és olyan színjátéknak tűnt az egész. Képmutatásnak éreztem bizonyos dolgokat kórusban mondogatni a liturgiák alatt, mert nem a szívemből jött. Csodálkoztam, hogy öreg nénik és bácsik mit szeretnek ebben. Anyukám akarta, hogy legyek elsőáldozó, majd később bérmálkozó (kb 14 évesen). Iskolában jól tanultam nem volt különösebb problémám, és ezért úgy éreztem, nincs szükségem Istenre. Később agykontrol tanfolyamot is végeztem, ami egyfajta önfejlesztő, önszuggeszciós módszertan. Ezután sem éreztem, hogy szükségem lenne Istenre. Úgy gondoltam, hogy ezt az istenes gondolkodásmódot az öreg emberek találták ki, meg a gyengébb idegzetű emberek, akik valamiért nem boldogultak a világban. Azért találták ki az embek istent, hogy legyen mibe kapaszkodniuk. Furcsák voltak számomra azok az emberek, akik templomba jártak és ott imátkoztak. Vajon reméltek tőle változást az életükben?

Középiskolában irodalom órán tanultunk 1-2 hétig a bilbiát, olvasónaplót is kellett írni a bibliai történetekből. Én az anyukámtól kapott „Képes bibliát gyerekeknek”-et használtam, mert sokkal kisebb volt és érthetőbb, mint a nagy biblia. Sokkal könnyebb volt olvasónaplót csinálni belőle. A „nagy bibliát” mondjuk sosem olvastam. Aztán az elsőáldozás és a bérmálkozásom előtt is kellett tanfolyamra járni, ahol ezeket a bibliai történeteket kellett megtanulni, meg bemagoltunk néhány kérdés-választ párost, amit a ceremónián kellett majd visszamondani. Nem volt nehézségem a tanulással, de nem éreztem igazinak ezt a sok ceremóniát, meg gyónást, amit a templomban kellett csinálni. A gyónás kifejezetten rosszul esett. Az hogy el kellett mondani a bűneimet egy embernek, mégha pap is volt az illető. Számomra a pap is egy ugyanolyan ember volt, mint bárki más, hiába járt csillivilli ruhában a misén meg itt az aranypohárból.

Gimnázium és egyetem alatt nem jártam templomba. Domján Ádámmal osztálytársak voltunk a gimiben, jó barátom mai napig. Sokat zenéltünk együtt. Ő gitározni kezdett tanulni én meg zongorázni. 3. osztálytól viszont már nem jártunk egy osztályba, mert ő kiment Amerikába egy évre tanulni, és amikor visszajött, eggyel alattunk lévő osztályba ment vissza. Azért tartottuk a kapcsolatot. Ádámot hívta Isten a Biblia Szól gyülekezetbe, és ő kezdett nekem később mesélni Istenről és Jézusról. Egyszer adott egy Biblia CD-t is, amin 8 fordításban rajt volt a biblia. Mivel rendszerető voltam, beraktam a gyűjteményembe a többi CD közé, de nem használtam. De Istennek ez is benne volt a tervében.

Ádám 1999 február 9-én elhívott néhány osztálytársammal együtt egy Biblia Szól-os színházi darabra: „Menny kapui és Pokol lángjai”. Tetszett a színdarab, és nagyon megérintett Isten. Megértettem, hogy ez a menny és pokol dolog nem játék. És milyen kis dolgon múlik, hogy valaki a mennybe megy. Csak egy döntéstől: akarom-e, s elfogadom-e amit Jézus tett értem a kereszten: megváltott. A színdarab után fogadtam el Jézust, beengedtem őt a szívembe.

Ezután viszont 7 évig nem foglalkoztam Istennel. (De Ő velem igen :-). Ádámmal amikor találkoztam, ő néha mesélt Istenről. Beszéltünk az agykontrollról is, amit ő is csinált, hogy az mennyire veszélyes, és az tulajdonképpen fehér mágia. Úgyhogy szép lassan abbahagytam az agykontrol technikákat is (szerencsére nem voltam mélyen benne a dologban, csak néha néha használtam egy-egy technikát, így nem volt nehéz abbahagyni). A Schlingloff Sanyi: „Isten márpedig van” című kazettáját is Ádámtól kaptam, és ez teljesen meggyőzött arról, hogy az evolúció elmélete butaság. Csodálkoztam, hogy eddig én ezt nem ismertem fel, hogy az evolúció ellentmond a fizika egyik alaptörvényének (gimiben fizika tagozatos osztályba jártam), miszerint „az entrópia (rendetlenség) mindig nő.” Mondjuk persze hogy nem ismertem fel, mert sosem gondolkoztam ezen. Az egyiket biológia órán tanultuk mint tény, a másikat meg fizikaórán mint tény. Eszembe nem jutott, hogy az egyik ellentmond a másiknak.

2006 augusztásában találkoztam az utcán két öreg nénikével és egy érdekes könyvecskét osztogattak: „Evolúció kontra teremtéselmélet”. Az evolúcióban nem hittem, és a könyv is erről szólt, szóval elfogadtam. Sok érdekes dolgot olvastam benne. A könyvecske második fele pedig a világ végével foglalkozott és a földi paradicsomról. Hát, nagyon érdekes dolgok voltak benne, hogy a menny itt lesz a földön, amikor eljön Jézus, meg csak 144000 ember kerül a mennybe. Nagyon érdekesnek találtam ezeket, mert ezekről korábban nem hallottam sem hittanórán, sem az iskolában. A világ vége dolog engem mindig is nagyon izgatott, mivel én úgy hiszem, hogy a világ vége 30-40 év múlva lesz és biztos hogy megélem. Szóval ennek muszáj volt utána néznem. De hát nem volt bibliám. Eszembe jutott, hogy Ádámtól kaptam régen Bibliás CD-t, és azon van biblia méghozzá több fordításban is. Hát elővettem és elolvastam 2-3x a Jelenések könyvét. Nagyon érdekes volt számomra a Biblia. Nem is gondoltam, hogy ilyen érdekes dolgok is lehetnek benne. Viszont az evólúciós-könyvecskében a világ végéről kicsit másképp írtak. A Bibliában szó se volt ilyenről, hogy a menny itt lesz a földön. Meg azt a 144000-es számot is megtaláltam, de az nem a menny lakosainak száma volt, hanem valami papoknak a száma, akik a világ végén hírdetni fogják Isten Igéjét.
Sok kérdésem lett hirtelen: „Akkor hogy is van ezzel meg ezzel kapcsolatban? ”  Szerettem volna többet megtudni Isten szándékáról az emberrel és a világgal kapcsolatban, és ezért felhívtam az Ádámot, hogy mikor van Istentisztelet, mert szeretnék elmenni és van egy csomó kérdésem. Ádámtól tudtam meg, hogy a nénikék, akivel találkoztam és akiktől az evolúciós-könyvecskét kaptam, ők Jehova tanuik voltak, és az egy szekta és hogy vigyázni kell velük, mert sok mindent félremagyaráznak a bibliával kapcsolatban. (De milyen érdekes, hogy  Isten mindent tud használni a jóra: az én kiváncsiságom felkeltésére pont a jehovások füzetecskéje kellett tele féligazságokkal) Ádám sok kérdésemre tudott válaszolni és örültem, hogy eljöttem a gyülekezetbe. Örültem, hogy nem mentem el a Jehovások programjára, (mert természetesen program-ajánló cetlit is adtak a könyvecskéjük mellé). Ádám említette - mivel sok megválaszolatlan kérdésem volt még - hogy akár be is iratkozhatnék a Bibliiskolába egy-két tárgyra, mert érdekesnek találnám, mivel vannak olyan tárgyak, amelyek pont az én kérdéseimmel foglalkoznak. És akkor, 2006 auguszus végén határoztam el, hogy beiratkozok a Bibliaiskolába. Felismertem Isten akaratát, hogy nem véletlen, hogy ez pont augusztusban történik velem. Most van csomó kérdésem és most kezdődik a szemeszter az iskolában... Felvettem minden tárgyat, és úgy terveztem, hogy amelyik majd tetszik és érdekes számomra, azokra bejárok. Aztán csak azt vettem észre, hogy minden órára bejárok.... Köszönöm Istenem!

Olyan jó, hogy Isten hűséges hozzánk, mégha mi nem is vagyunk azok, és szeret minket, akkor is ha mi nem. És hogy mennyire szeret! Ez számomra máig is felfoghatatlan. És ez a szeretet, amit érzek Isten felől, teljesen megváltoztatja az életem. Érzem, hogy én is sokkal jobban tudok szeretni, mert ebből a sok szeretből, ami bennem van, muszáj kiadnom magamból. És ez csodálatos érzés. Köszönöm Jézus!

Balázs

2006.12.10.