Skip to main content

A kártérítési igény

Egy férfi, aki munkahelyi balesetet szenvedett, kártérítési kérelmet nyújtott be a biztosítótársasághoz. A biztosítótársaság részletesebb tájékoztatást kért a baleset körülményeiről, mire emberünk a következő magyarázó levelet küldte:

 

Tisztelt Uraim!

A következőkben kérésükre részletesen kifejtem munkahelyi balesetem körülményeit, melyekről a formanyomtatvány 11-es pontja alatt, a sérülés okát tudakoló kérdésre válaszolva adtam tájékoztatást. Azt nyilatkoztam, hogy „egyedül próbáltam meg elvégezni a munkát". Remélem, a következő magyarázat kielégítő lesz.

Foglalkozásomat tekintve kőműves vagyok. A baleset napján egyedül raktam a falat egy háromemeletes épület tetején. Munkám befejeztével kimaradt körülbelül kétszázharminc kilónyi tégla. Mivel nem akartam kézben lehordani a téglákat, úgy döntöttem, hogy belerakom őket egy hordóba, és a tetőszerkezetre erősített csiga segítségével leeresztem.

Rögzítettem a kötél végét a földszinten, majd visszamentem a tetőre, beleraktam a téglát a hordóba, és letaszítottam az állványról. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldottam a kötelet, szorosan tartva, hogy biztosíthassam a hordó lassú leereszkedését. Amint azt a 6-os pontnál jeleztem, az én súlyom 65 kg.

Ahogy a hordóban levő 230 kg tégla hirtelen felrántott a földről, az ijedtségtől elveszítettem a lélekjelenlétemet, és elfelejtettem elengedni a kötelet.

A második és a harmadik emelet között találkoztam össze a hordóval. Ebből kifolyólag szenvedtem horzsolásokat és zúzódásokat a felsőtestemen. Szerencsére még volt annyi lélekjelenlétem, hogy szorosan tartottam magam a kötélen, így nagy sebességgel haladtam felfelé, és meg sem álltam, amíg a jobb kezem be nem szorult a csigába. Ez okozta a jobb hüvelykujjam törését (lásd 4. pont). A fájdalom ellenére továbbra is szorosan tartottam a kötelet. Sajnos nagyjából ezzel egy időben a hordó földet ért, és a feneke kiesett. Megszabadulva a terhétől, a feneketlen üres hordó most mindössze jó 20 kg-ot nyomott. Itt ismét visszautalnék a hatos pontra, ahol a súlyomat megadtam. Gyorsan ereszkedni kezdtem.

A második emelet táján találkoztam a felfelé jövő hordóval. Ez okozta altestem és lábam sérüléseit. Éppen csak egy kicsit lelassulva folytattam az ereszkedést, míg végül a téglarakás tetején kötöttem ki. Szerencsére a hátam csak megrándult. Sajnálattal kell megjegyeznem, hogy ekkor ismét elveszítettem a lélekjelenlétemet - és elengedtem a kötelet.

Bízom benne, hogy ez választ ad mindarra, ami foglalkoztatja Önöket. Szeretném tudomásukra hozni, hogy többször nem fogom megpróbálni egyedül elvégezni a munkát.


Keresztyén életet élni nem könnyű egymagadban. Társakra van szükséged, akik melléd állnak, támogatnak és segítenek. Isten ezért alkotta meg az Egyházat. Isten családjában nincsenek magányos vándorok. Nekünk valóban szükségünk van egymásra. Együtt egy közösséget alkotunk, hittestvérek vagyunk, s ha mindannyian együtt munkálkodunk, nagy dolgokat valósíthatunk meg Krisztusért. (Lásd 1Kor 12.)