Skip to main content

A reménytelen baseballmeccs

Nemrég a San Diego-i Padres a San Francisco-i Giantscel játszott (helyettesítsétek be a saját kedvenc csapataitok nevét) a stadionban. Elvittem a fiamat a meccsre, arra számítva, hogy egy jót fogunk szórakozni. A bejáratnál felmutattuk jegyeinket, majd hot-dogot, üdítőt, mogyorót, pattogatott kukoricát, sós kekszet meg egy programot vettünk, és kényelmesen elhelyezkedtünk közvetlenül az egyes bázis mellett. Mindannyian egy jó meccsre számítottunk.

Az első játékrész tetőpontján azonban a Padres adogatója elszúrta, és az ellenfél ütőjátékosa az egyes bázisra mehetett. Ez még egyszer megismétlődött. A harmadikat megdobta a labdával, így megteltek a bázisok. A következő ütő egy hazafutást csinált - egy grand slam-et. Sajnos (mint hamarosan volt alkalmunk felfedezni) az edző bennhagyta a dobót, és sikerült neki még két játékost az egyes bázisra juttatnia. Végül lecserélték, és bingó! A következő ütőjátékos egy triplát ütött, ami két további futást ért. A játékrész végére a Giants hét - nullára vezetett.

Minthogy egy pontot sem tudtak szerezni az első játékrész második felében, a Padres játékosai hamar visszatértek a pályára. A dolgok azonban még rosszabbul alakultak. Röviden, a második játékrész végére a Giants már tizennégy - nullára vezetett.

A játékosok tudták, és mi is tudtuk: a játék véget ért.

Még arra sem volt elég az idő, hogy megegyük a hot-dogjainkat. Néhány néző még meg sem érkezett. A játék azonban véget ért. Egyszerűen lehetetlen volt, hogy a Padres tizennégy pontos hátrányt behozzon.

A játékosok lelombozódtak. Dühös szurkolók kiabáltak és dobáltak mindenfélét. A nézők elindultak kifelé. Micsoda katasztrófa!

A hot-dogomat majszolva egy őrült gondolat jött fel bennem: Mi lenne, ha valami varázslattal vissza tudnám állítani a játékot null-nullra - most, a második játékrészben? Ha ilyen volna az állás, a játékosok ismét reménykedni kezdenének. Optimizmusuk arra ösztönözné őket, hogy nagy erőbedobással játsszanak. Az így kialakuló versengés láttán a szurkolók boldogan reménykedhetnének, hogy az ő csapatuk fog győzni. A játék ismét érdekes és izgalmas lenne - és megehetnénk az összes egészségtelen kajánkat is.


Lenullázni az állást egy elrontott második játékrészben - erről szól a megbocsátás. A megbocsátás visszaadja a reményt. Sokan reménytelenül lesújtottnak érzik magukat a bűn miatt. Kicsúszott a kezükből a gyeplő. Annyira vesztésre állnak, hogy úgy érzik, életük már egy fabatkát sem ér. Azok, akik így éreznek, gyakran véget vetnek életüknek.

Az evangélium azonban csodát tesz. Még ha reménytelen is az állás, és világosan látszik, hogy a Sátán fog győzni, Jézus ismét null-nullra hozhatja a játékot. Amikor Isten megbocsátja bűneinket, tiszta lappal indulunk; egy teljesen új játék kezdődik. Újból reménykedünk.