Skip to main content

Miféle élet?

Látott embereket szeretni egymást, és látta, hogy a szerelem igen komoly követelményeket támasztott a szerelmesek felé. Látta, hogy a szerelem áldozatot és önmegtagadást kívánt meg. Látta, hogy a szerelem vitákat, irigységet és bánatot hozott. Úgy ítélte meg, hogy a szeretetnek túl nagy ára van. Úgy döntött, nem hagyja, hogy a szeretet megnyomorítsa az életét.

Látta, hogy az emberek homályos, távoli célokért törik magukat. Látott férfiakat a sikerért küzdeni, és nőket nemes eszményekért. Látta, hogy a küzdelembe gyakran csalódottság vegyült. Látta, amint erős, elkötelezett emberek kudarcot vallanak, és látta gyenge, érdemtelen emberek sikerét. Látta, miként változtatja ez a törekvés az embereket kicsinyessé és kapzsivá. Úgy ítélte meg, hogy ez túl sokba kerül. Eldöntötte, hogy nem mocskolja be az életét küzdelemmel.

Látott embereket másoknak szolgálni. Látott embereket, akik pénzt adtak a szegényeknek és az elhagyatottaknak. Látta, hogy minél többet szolgáltak, annál gyorsabban növekedett a szükség. Látott hálátlan pártfogoltakat, akik ellene fordultak szolgáló barátaiknak. Úgy döntött, hogy nem mocskolja be az életét szolgálattal.

Amikor meghalt, felment Istenhez, és odavitte neki az életét - meg nem nyomorítottan, el nem rontva, mocsoktalanul. A férfi tiszta volt, és meg sem érintette őt a világ szennye, és így állt oda büszkén Isten elé, azt mondva:

-     Itt van az életem! Isten azt kérdezte tőle:

-     Élet? Miféle élet?

Isten nem akarja, hogy elszigetelődjünk a világ gyötrelmeitől és szenvedéseitől. Amikor szeretünk másokat, szolgálunk másoknak, és arra törekszünk, hogy egészen azzá legyünk, amivé Isten akar tenni bennünket, akkor piszkosak leszünk, sebeket kapunk, elhasználódunk. De ezek azok a harci sebek, amelyeket látni akar Isten, amikor majd egy napon megállunk előtte. Isten azt akarja, hogy álljunk be a játékba, és hagyjuk, hadd mocskolódjon be az egyenruhánk. Jézus is ezt tette, amikor eljött erre a világra. Nem az volt a célja, hogy szárazon megússza; nekünk se az legyen a célunk. „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyomdokait kövessétek" (1Pt 2,21).