Skip to main content

Teddy és Thompson kisasszony

Thompson kisasszony egy olyan tanítónő volt, aki minden tanévben elmondta a tanítványainak:

-     Fiúk és lányok, én egyformán szeretlek titeket. Nincsenek kedvenceim.

Természetesen ez nem volt teljesen igaz. A tanároknak igenis vannak kedvenceik, és ami még rosszabb, a legtöbb tanárnak vannak olyan diákjai, akiket egyszerűen nem szeretnek.

Teddy Stallard olyan diák volt, akit Thompson kisasszony egyszerűen nem szeretett, és meg is volt rá az oka. Úgy tűnt, hogy Teddyt nem nagyon érdekli az iskola. Az órákon pléhpofával, kifejezéstelen arccal ült, a tekintete üveges és réveteg volt. Amikor a tanítónő hozzá beszélt, ő csak rándított egyet a vállán. Ruhája gyűrött, haja kócos volt. Nem volt egy vonzó fiú, szeretetreméltónak meg éppenséggel nem volt mondható.

A tanítónő, valahányszor Teddy dolgozatait javította, egyfajta torz élvezettel húzta az ikszeket a helytelen válaszokhoz. Amikor egyest írt a dolgozatok tetejére, hajlandóságban nem volt hiány. Több esze is lehetett volna; megvoltak neki a Teddyről írt tanári vélemények, és többet tudott róla, mint amennyit bevallott magának. Az iskolai nyilvántartásban a következő megjegyzések sorakoztak:

1. osztály: Teddy munkája és hozzáállása ígéretes, de hátrányos helyzetű.

2. osztály: Teddy többre is képes volna. Édesanyja súlyos beteg. Otthon kevés segítséget kap.

3. osztály: Teddy jó fiú, de túl komoly. Lassú a felfogása. Édesanyja ez évben halt meg.

4. osztály: Teddy nagyon nehéz felfogású, de jó magaviseletű. Édesapja nem tanúsít érdeklődést iránta.

Karácsonykor Thompson kisasszony osztályában a fiúk és a lányok ajándékokat hoztak tanítónőjüknek, kivitték az asztalára, és ott tolongtak körülötte, hogy lássák, ahogy kibontja őket. Az ajándékok között volt egy Teddy Stallardtól is. A tanítónő meglepődött, hogy tőle is kap ajándékot. Teddy ajándéka barna papírba volt csomagolva, és celluxszal összefogva. A papírra egyszerűen ennyi volt ráírva: Thompson kisasszonynak Teddytől. Amikor kibontotta az ajándékot, a papírból egy giccses bizsu karkötő került elő, melyről a kövek fele hiányzott, meg egy olcsó parfüm.

A többi fiú és lány kuncogni kezdett, és lekicsinylően mosolyogtak Teddy ajándékain, de a tanítónőben legalább volt annyi jóérzés, hogy elhallgattatta őket, mégpedig úgy, hogy azonnal feltette a karkötőt, és csepegtetett egy kis parfümöt a csuklójára. Majd csuklóját a többi gyermek felé tartva így szólt: „Ugye, milyen kellemes az illata?" Azok pedig tanítónőjük példáját követve készségesen bólogattak és lelkendeztek.

Amikor véget ért a tanítás, és a többi gyermek már elment, Teddy visszamaradt. Odasomfordált a tanítónő asztalához, és halkan így szólt:

-     Thompson kisasszony! Thompson kisasszonynak olyan illata van, mint édesanyámnak... és a karperece igazán jól áll önnek is. Örülök, hogy tetszettek az ajándékaim.

Amikor Teddy elment, a tanítónő térdre borult, és kérte Istent, hogy bocsásson meg neki.

Amikor másnap a gyermekek iskolába jöttek, egy új tanítónő fogadta őket. Thompson kisasszony megváltozott. Többé nem csak egy tanítónő volt; Isten ügynöke lett, aki elkötelezte magát arra, hogy szeretni fogja tanítványait, és olyan dolgokat fog tenni értük, amik túlélik őt. Minden gyermeknek segített, de különösen a gyengébb képességűeknek, és különösen Teddy Stallardnak. A tanév végére Teddy tanulmányi eredményei bámulatosan javultak. Sokakat utolért az osztályban, egyeseket meg is előzött.

Miután a tanév véget ért, Thompson kisasszony hosszú ideig nem hallott Teddyről. Aztán egy nap egy rövid üzenetet kapott:

Kedves Thompson kisasszony! Azt akartam, hogy elsőként értesüljön róla. Az osztályomban a második legjobbként végeztem. Szeretettel: Teddy Stallard

 

Négy évvel később egy másik levél érkezett:

Kedves Thompson kisasszony,

Éppen most tudtam meg, hogy az osztály legjobbjaként végzek. Azt akartam, hogy ön tudja meg elsőnek. A főiskola nem volt könnyű, de szép volt az ott eltöltött négy év.

Szeretettel: Teddy Stallard

 

Majd újabb négy év múlva:

Kedves Thompson kisasszony!

A mai naptól fogva Dr. Theodore Stallard vagyok. Mit szól hozzá? Azt akartam, hogy elsőként értesüljön róla. Jövő hónapban lesz az esküvőm, pontosabban huszonhetedikén. Szeretném, ha eljönne, és azon a helyen ülne, ahol édesanyám ülne, ha élne. Jelenleg ön az egyetlen családtagom. Édesapám tavaly meghalt.

Szeretettel: Teddy Stallard

Thompson kisasszony elment az esküvőre, és ott ült, ahol Teddy édesanyja ült volna. Megérdemelte, hogy ott legyen; olyasmit tett Teddyért, amit az sohasem felejtett el.

Mi is lehetünk Isten ügynökei, ha kinyújtjuk a kezünket, hogy segítsünk azokon, akiket mások elutasítanak, vagy azokon, akiknél észrevesszük, hogy nagy szükségben vannak. Erre tanít Krisztus a Mt 25,31-46-ban, hogy így kell cselekednünk. Valahányszor egy olyasvalakin segítünk, mint Teddy, magán Jézuson segítünk.

Thompson kisasszony nagyban hasonlított Barnabásra, aki egy bátorító volt. (Lásd ApCsel 11,23-24.) Sokaknak körülöttünk szükségük van valakire, aki hisz bennük, és ahelyett, hogy lerombolná, inkább felépíti őket. Ha látunk valakit, aki más, mint mi, vagy fogyatékos, vagy magányos, gúnyolódhatunk rajta, és megalázhatjuk - vagy tehetünk úgy, ahogy Barnabás vagy Jézus tenne: szeretettel, kedvességgel és bátorítással fordulhatunk felé.