Schlingloff Sanyi
Eféz 4:19 Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban.
Ez van előtte:
Ef 4:18a Az ő elméjükre sötétség borult,
Ez a világi emberről beszél. Arról az emberről, amilyenek mi is voltunk mindannyian. Ha te most nem vagy hívő, ne érezd magad kiközösítve, amúgy is te vagy a többségben. Ám attól még nincs igazad! Nekünk nem furcsa, hogy valaki nem hisz, inkább az a furcsa, ha valaki hisz. Ő teszi jól. Olyan világban élünk azonban, amely már elfelejtette Istent.
Emlékszünk rá, hogy honnan jöttünk. Onnan jöttünk, ahol most te vagy, és bizony a te elmédre meg a miénkre is anno sötétség borult. Információhiány. Ha a sötétség csak abból áll, hogy Istent elfelejtettük, az Őróla szóló információt figyelmen kívül hagytuk, a bizonyítékokat számon kívül hagytuk, akkor az már sötétség. Ha a legfontosabbról nem tudok, az életem lényegét nem ismerem, akkor vajon világosságban vagyok-e? Vajon mondhatom-e azt, hogy a tudásom kiteljesedett, megvilágosodtam, teljességre jutottam, kérlek, ne tanítsatok, én már tudom? Ha az életem lényegéről nem tudok, akkor ez biztos nem mondhatom, és így mondhatom, hogy sötétben vagyok valamilyen mértékben.
Eféz 4:18b és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük.
Megmaradni a tévedésben: ez az egyetlen hiba, amit elkövethetünk. Miért ez az egyetlen? Mert mindannyian tévedünk. Nem az a gond, hogy tévedsz, én is tévedek. A jó hír talán - az én esetemben - az, hogy félek attól, hogy megmaradok a tévedésemben, ezért igyekszem újra meg újra taníthatónak lenni, kijavíthatónak. Ki által? Leginkább Isten által. Leginkább a Biblia által. A Bibliáról tudjuk, hogy igaz, be tudjuk bizonyítani jogi-, történelmi bizonyítékokkal. Hallgasd meg: istenletezik.hu-n a Végső válasz nyomán I-II-III, aztán a teljes Apologetika.
Alá akarom vetni a lelkemet a Bibliának. Fontos! Biztos ismeritek azt az elvet, hogy a tévedés nem nagy falatokban jön, hanem mindig apró lépésekben. Sokszor érzelmi sérüléssel kezdődik, ahol az érzelmi motivációm „jogossá" teszi a helytelen gondolkodást. Az érzelmi beállítottságom miatt azt mondom, hogy „ez így nincs rendjén", és aztán jönnek olyan logikusnak tűnő gondolatok, amelyek alátámasztják, hogy ez nincs rendjén, és elkezdek felépíteni egy gondolati rendszert, amit az érzelmeim igazolnak. Ám az érzelmeim tévedtek, és aztán a gondolati rendszerem is téved. Az egész olyan piciben kezdődik, hogy észre sem veszem. 1-2 nap eltelt és fura gondolataim vannak. Ha nem lepleződnek le azok a fura gondolatok, ha meghagyom őket, akkor még furábbak lesznek belőle 1-2 hét múlva. Aztán 1-2 hónap múlva élhetek egy olyan rögeszmével a lelkemben, amely akár el is pusztíthat. Elpusztíthatja a családomat, elpusztíthat engem, elpusztíthatja a munkámat, bármit.
Hogyan lehet ez ellen védekezni? Velem ez nem történhet meg? Dehogyisnem. Mit tehetek? Nem maradok meg a tévelygésemben. Azaz minden nap úgy veszem elő a Bibliát, úgy engedem meg a bibliai tanoknak, hogy felülbírálják az érzelmeimet és gondolataimat, mintha semmit sem tudnék igazán. Minden nap újra eldöntöm, hogy mit gondolok és mit nem. Ami alapján döntök, az bibliai igazság kell legyen. „Ezt éreztem ma, igazán gondoltam, hogy ez így nem helyes, és akkor: minden a javára van annak, aki az Istent szereti (Róma 8:28)". Lehet, hogy nem helyes, de a javamra van, az érzelmi megbántódás nincs a helyén. Lehet, hogy Isten most olyat tesz velem, amit nem akarok, de vajon Neki nincs-e meg a hatalma arra, hogy egy nagyobb képet nézve tegyen valamit, ami rövidtávon rossznak tűnik, közép- és hosszútávon mégis jó. Kell-e most haragudnom Istenre, ha minden a javamra van? Kiigazítom magam.
Újra meg újra intem magam és ezt a Biblia alapján teszem. Attól féltünk a legjobban, hogy megkeményedik a szívünk. Ez az, amikor a kijavíthatóság megszűnik. Az a vég - azt hiszem. Lehet-e azon még segíteni? Persze. A megtörtség segít. A kemény ember, amikor az élete ripityára megy, sokszor megtörik. Nem mindig, van, aki csak összetörik a végén. A megtört ember újra hall, újra tanítható, új felismerésekre juthat, és meggyógyulhat. Meggyógyulhat a gondolkodása.
Eféz 4:19a Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva
Ezért! Vagyis az előzőeknek a következménye: mert megkeményedett a szívem; mert nem voltam kijavítható; mert megmaradtam a tévelygésemben; mert elindultam egy gondolatmenettel, ami jónak tűnt a számomra, de igazából rossz volt.
Pld 14:12 Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.
Van út, amely helyesnek látszik, de a vége halál. Ez a tévelygés lényege. Van olyan út - ez a szörnyű -, ami helyesnek látszik. Még érvelni is tudsz mellette, még fel is állsz és kikéred magadnak, ha valaki mást mond. Helyesnek látszik az ember előtt, de a vége halál.
Eféz 4:19 Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban.
Erkölcs. (Erről beszéltünk előző alkalommal.) Az erkölcsi szükségünk akkor teljes, ha van egy abszolút erkölcsi mérce, amely Isten nélkül nem létezik. Isten erkölcse az egyetlen elfogadható mérce. Miért? Mert Ő személyes és végtelen. Az Ő erkölcsi értékelése abszolút viszonyítási pont lehet a számunkra is. Ilyen módon az ember tudhatja: mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen. Ám az erkölcsi igényünk, a szükségünk nem ebben merül ki. Mert ha önmagában tudod, hogy mi a jó és mi a rossz, az még lehet borzasztó, mert kiderül a számodra, hogy az, ami jó, annak te az ellentéte vagy. Mindaz, ami helyes, annak te az ellenkezőjét teszed. Ilyen módon az erkölcs, amely nélkül nem tudtál élni, megöl téged. Hányan éreztetek már így? Gondoltatok a Tízparancsolatra, gondolkoztatok azon, hogy kereszténnyé legyek-e. Nézted a buddhizmust, ott nincs Tízparancsolat, király :-) „Már szabad vagyok, már nem bánt senki. Néztem a kereszténységet, ezek elmebetegek. Azzal kezdik: ne kívánd! Innentől csak bűntudat létezik és önvád és ítélet. Ahogy nézem őket a templomban, úgy is néznek ki."
Nem csak arra van szükségem, hogy legyen egy erkölcsi mérce, hanem hogy én az alapján elfogadható legyek. „Bárcsak kiderülne, hogy mi a helyes, és ez alapján, rám nézve egy objektív 'bíróság', az emberek, Isten, mindenki, én is, azt mondanánk, hogy jó vagy. Tökéletes. Hibátlan. Jó vagy!" Vágytál már erre? Érezted ennek az ellenkezőjét? Szenvedtél emiatt? Majdnem mindenki.
Az erkölcsi szükség ott van, hogy Isten, aki megmondta, mi a jó és mi a rossz, azt is kéne mondania: te pedig szép vagy; te pedig jó vagy; te pedig tökéletes vagy. Az evangélium pontosan erről szól. Bár azzal kezdi, hogy teljesen „gáz" vagy - mert ez a tény Isten nélkül -, de aztán Ő új életet ad és abban tökéletes vagy. Az új ember hibátlan. Az új ember erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen. A tettei alapján? Az új ember nem tesz rosszat, de ott van a régi, az mindig tesz, és ott van a kettő összekötözve, így folyamatosan észleled a szörnyűségeket, de azt már nem te csinálod, az igazi, az új ember, hanem a régi. (Hibás software, amit még nem töröltél le, de már megindexelted, és installálásnál már nem kerül vissza.
Isten azt mondja, hogy az Én vérem alapján, amely minden bűnért fizetett, te tiszta vagy. Erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen, elfogadott. Ez az, amit nem hiszünk el. Hol vagyunk becsapva? Hol tévelyeg az újszövetségi keresztény? „Ott, hogy azt hiszi, lehet bort inni. Ott, hogy azt hiszi, élhet úgy a világban." Nem! Ez másodlagos! Az elsődleges tévelygése az, hogy azt hiszi: nem szent. Azt hiszi, hogy erkölcsileg vád alatt és ítélet alatt van, és ez alól csak a saját tetteivel, a kezeinek megmosásával, helyes cselekedetek végrehajtásával szabadulhat meg. A tévelygés lényege ez. El tudod képzelni, hogy ez mekkora csapda?
„erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek"
A gátlástalanság azért probléma, mert szokásszintre emelek helytelen dolgokat pillanatok alatt. A gátlásom visszatartott valamitől, mostmár nem tart vissza, úgyhogy megteszem egyszer, kétszer, ötször, ..., sokszor, szoktam, csinálom, ennyi. Életstílus. Meglehet-e ettől szabadulni? Lehet, csak már nagyon nehéz. Legalább ennyiszer kell jól csinálni. Nem tudni pontosan, mennyi idő kell Istennek, mennyi idő kell a lelkünknek.
Gondolj bele! Van egy lelki szokásod, hogy vádolsz. Legtöbbeteknek van, azért mert ez egy önvédelmi rendszer. Ez az egyik trükkje a lelkednek arra, ha valami ocsmányságot csinálsz, gondolsz, teszel, és azt nem akarod magadban elítélni, elítéled valaki másban. Ennek az a vége, ha bármi történik, azonnal hibást keresel, mert ha van egy hibás, és az nem te vagy, akkor te szabad vagy. Bármi történik, nézelődsz, élsz az életben, mindig hibást keresel. Ez a lelki szokásod. Állandóan vádolsz. Észre sem veszed, nem mindig mondod ki, de ott belül ez a módszered. „Ő is hülye? Ez is miért csinál ilyen marhaságot?" Lehet, nem is használsz ilyen szavakat, de vádolsz. „Ki hagyta felhajtva a WC-tetőt?" „Ki volt az? Ki a tettes, aki méltó az én ítéletemre?" Már benne vagy, és ez nem arról szól, hogy neked kényelmes vagy kényelmetlen lehajtanod a WC-t, vagy fel kell hajtanod, mindegy melyik oldalról nézzük; hanem ez arról szól, hogy a lelked vádol, ez a módszered. Hogy szoksz le erről? Isten azt mondja: „ha egy hét múlva továbbra is vádló gondolataid vannak, bezárlak egy sötét cellába és addig nem engedlek ki, amíg ez meg nem szűnik." :-) Mit csinálsz az egy hét alatt, hogy soha többet ne legyenek vádló gondolataid? Belehúzol? :-) Isten egyszercsak követelné rajtad, hogy változz meg! Ne tedd le a cigit, ne vádolj! Soha többet, gondolatban sem.
Ne vádolj! Hagyd abba a vádlást, nem vagy bíró. Nincs jogod Isten rendszere fölé emelned magad, ahol te kijelentesz dolgokról valamit, amikről csak Isten jelenthet ki bármit. Hagyd abba, mássz le a trónról. Hogy csinálod? Nem tudod megcsinálni. Halálra vagy ítélve. Abban a pillanatban mondhatod, hogy „Mutasd a cellát! Hagyjuk azt a hetet! Minek az a küszködés?!" Nem tudod megcsinálni. Azért jó, hogy vannak gátlásaink. Eredetileg, ha úgy vagyunk felnevelve, hogy bizonyos erkölcsi normákat tartunk, akkor bizonyos dolgokat csak megteszünk, mert bűnösök vagyunk, de van egy ellenállás, amivel szemben tenni kell. A szokás szintre emelkedés nehezebb. A gondolati bűnökkel ez már nehéz, mert ott senki nem szúrja ki. A gátlások jók!
A gátlások jók. A világ nem ezt mondja. Azt mondja, szabadulj meg tőlük, mert a kiteljesedés, a boldogság abban van, hogy végre megteszed, amit a szíved diktál, és ha a szíved azt diktálja, hogy vádolj, akkor vádolj teljes szívből. Valósítsd meg önmagad! Ami belőled jön, az jó. Ez a humanista világkép lényege: „Az ember jó, csak a kultúrája, a neveltetés, a vallás teszi tönkre. Bontakozz ki, engedd ki, ami belül van. Ami belül van, az mind igaz, az jó. Vesd le a gátlásaidat."
„mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban"
Tisztátalan. Azt mondtuk, hogy azért nem tartjuk ezt egy vonzó szónak, mert elítél minket, hisz mindannyian tudjuk, hogy tisztátalanok vagyunk. Hányan tudjátok, hogy tisztátalanok vagytok? Mind azok vagyunk.
Nem vagyunk azok. Tiszták vagyunk már. Ezt mondja Jézus az utolsó vacsoránál. Péter mondja: „Ne csak a lábamat, moss meg engem!" Erre Ő mondja: „Ti már tiszták vagytok a beszédek által, amiket mondtam nektek, csak arra van szükségetek, hogy a lábatokat mossam meg naponként." Tiszták vagyunk. Ám a lelkiismeretünk, ami büszke és be van csapva, és nem hiszi el, hogy már tiszták vagyunk, az még mindig azt gondolja, hogy tisztátalanok vagyunk. Ha azt halljuk: mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek, akkor nem azt halljuk, hogy ők, hanem azt halljuk, hogy mi, és már ítélet alatt vagyunk. (Ezt a szakaszát a Bibliának sosem szerettem. Efézusiakhoz írt levél az egyik kedvencem volt, és itt olvastam gyorsabban, mert nem tudtam vele mit kezdeni.)
Te tiszta vagy. Az egyik oka, hogy nem szereted ezt a szót: tiszta, mert azt hiszed, te nem vagy az. A másik, hogy nem tudjuk, mi az, hogy tiszta. Ha tudnánk, mi az, hogy tiszta, akkor szeretnénk a tisztaságot.
Voltál már sátortáborban, ahol 40 fokos hőségben kellett cipelni, evezni, stb.? Voltál úgy, hogy 1-2 napig nem fürödtél? Na, az a tisztátalanság. Ez után egy jó zuhany, habos fürdő, az jó? Melyik állapotodban szeretnél élni? Az előbbiben vagy az utóbbiban? A tiszta az jó. Jézus megmossa a lábadat, nincs gond, de jobb tisztaságban élni. A tisztátalan dolgok, a piszok, a szenny az elvesz, nem hozzátesz. Persze, megvan a szabadságunk rá, hogy „sátortáborozzunk", de aztán „érdemes megfürödni".
Nyereségvágy. Miért vetemedtek mindenféle tisztátalan tevékenységre? A nyereségvágyukban. Hányan éltek nyereségvágyban? Csak a teológiailag mélyen képzett emberek vállalják fel, senki más. :-) A nyereségvágy kicsit összekapcsolódik a mi fejünkben a pénzügyi nyereséggel. Ez viszont nem igaz, ez csak a kifejeződése.
Szomjazó lények vagyunk. Jer 2:13 repedezett falú víztárolókat ásunk magunknak és az élővizek forrását elhagyjuk. A lényeg, hogy szomjazó lények vagyunk, akiknek inniuk kell. Muszáj innunk. Hiányban élünk. Ha ezt a hiányt Isten nem tölti be, ezt az űrt, akkor nyereségvágyban élünk. A nyereségvágy azt jelenti, hogy kapnunk kell. Olyan vagyok, mint egy pióca. Olyanok vagyunk, mint a piócák. A lelkünk üres, kapnunk kell. Persze mindezt tagadjuk, mert azt gondoljuk, hogy a vallásunkban ez is bűn és önmegtartóztatásban kell élnünk, úgyhogy egyikünk sem fog beszélni róla, hogy milyen nagyon szomjas, és milyen nagyon vágyik arra, hogy valami jó történjen vele, és igazából a tetteinknek a 70-80%-át ez a rejtett, be nem vallott motiváció teszi ki.
Nyereségvágy. Csak történjen valami jó ezen az átkozott napon. Ez nem szitkozódás, átkozott napokat élünk. Keresztényként áldott napokat élünk egy átkozott világban. Olyan világban élünk, ahol köveket hordasz olyan hegyre, ahonnan a kövek mindig legurulnak; ahol a hozzád legközelebb élő ember régi bűnös természettel él és a bűneinek a 90%-át veled szemben követi el: a házastársad, a gyerekeid, a szüleid.
Átkozott világban élünk, ahol nem szűntünk meg vágyni arra, amire teremtve vagyunk: életre, szeretetre, biztonságra, gyönyörűségre. Azt mondja Jézus, hogy örök gyönyörűségek vannak a jobbomon. Szereted a gyönyörűséget? Azt sem tudod, mi az. Én sem tudom. Biztos, hogy jobb az unottságnál. Jól hangzik, valami ilyesmiben kéne élni, állandó gyönyörűségben. Túláradó élményben, gazdagságban, kiegyensúlyozottságban. „Jó vagyok, elfogadott vagyok, és mintha állandó vidámpark lenne." Persze nem felszínesen, mélyebben. Ez nincs, ezért tele vagy nyereségvággyal. Bármit megtennél azért, hogy ezt megkapd. Csak a vallásod tiltja, mert a Tízparancsolatban ott van, hogy ne kívánd.
Ha ezzel az ember nem néz szembe, akkor nem tudja kezelni. Itt nem az a probléma, hogy nyereségvágyuk volt. Bár igen, mert amikor Isten helyesen beszél erről, akkor szomjúságról beszél, szükségekről beszél, Isten szerinti kívánságról, kérésekről beszél. A nyereségvágy már az a rendszer, ahol én Istent már elfelejtettem, és már semmi más esélyem nincs, csak a saját tevékenységeimen keresztül nyereséget szerezzek. Nyereséget szerezzek egy kapcsolatban, nyereséget szerezzek a munkában, nyereséget szerezzek a hobbimban, nyereséget szerezzek a szabadidőtöltésemben. Én tevékenykedek azért, hogy profitot termeljek a lelkem számára, amivel a lelkem túlélhet.
Nyereségvágy. Ebben a szóban már benne van az a bukott rendszer, ami Istent nélkülözi. Önmagában az a tény, hogy üresek vagyunk, hogy szomjazó lények vagyunk, az egy isteni tény, önmagában nem bűn, önmagában nem elítélendő, önmagában az ellenkezője az isteni teremtés, Isten tervének a tökéletes része. Fogadd el, hogy üres vagy, hogy szomjazol, hogy szükséged van valami nagyszerűre, valami csodálatosra, és abból rengetegre. „Ha igazi hited van, akkor te már nem kívánkozol össze-vissza. Akkor te be vagy teljesedve. Úgyhogy amikor azt az ürességet érzed, akkor tudnod kell azonnal, hogy bűnös vagy." Nem igaz! Jézus a nagy ünnepen azt mondta Jn 7-ben: jöjjön énhozzám mindenki, aki szomjazik, és én adok nektek. Nem azt mondta, hogy: Én megmondom nektek, hogy ne legyetek ilyen szomjasak. Nem! Azt mondta: Én adok nektek élő vizet. Annyit adok, hogy nemcsak csillapszik a szomjúságotok, hanem élő vizek folyamai törnek elő belőletek. Forrássá válsz. Túláradó életet találsz. Csak Nálam! - mondja Isten. A tévelygés itt az, hogy nem szabad szomjaznom, és hogy Isten nem fogja a szomjúságomat csillapítani.
Jer 2:11a Cserélt-e pogány nép isteneket?
Milyen jó kérdés! A pogányoknak vannak isteneik. Aki szereti a pénzt, az szereti a pénzt. Aki szereti a pénzt, lecseréli-e a pénz szeretetét bármi másra? Nem, többnyire hűséges hozzá halálig.
Jer 2:11 Cserélt-e pogány nép isteneket? - pedig azok nem is istenek! De népem fölcserélte Dicsőségét haszontalansággal.
Ez a gondja Istennek. Nem az a gondja, hogy szükségetek van, hanem: „Engem lecseréltetek valami haszontalanságra. Lecseréltétek az Isteneteket. Én azért teremtettelek titeket olyanra, hogy tele vagytok szükségekkel, hogy Én lehessek az, aki megelégítelek titeket. Bizonyos értelemben Én azért vagyok, hogy megelégítselek." Ennél sokkal többről van szó. A dicsőségét akarja megosztani. Többről szól, mint hogy mi csak megelégszünk, az az alapszint. Azt mondja, hogy ki vagyok bukva, hogy Engem elhagytatok, lecseréltetek haszontalanságra. Ki vagyok bukva egyrészt a kapcsolat miatt, ahogy egy férj ki van bukva, ha a felesége megcsalja, de ki van bukva azért is, mert még mindig szereti a feleségét és látja, hogy épp tönkreteszi magát. Ki van bukva, mint atya, mint férj, és mint szerető. Ha Ő egy igazi kapcsolatot akar velünk, ha nem aranyhörcsögök vagyunk a kalitkájában, hanem egy igazi személybeli kapcsolat, ahol a szülő, a házastárs és a test illusztráció helyes, akkor ki kell legyen bukva. Ha én megcsalom és Ő nincs kibukva, akkor sose volt igazi kapcsolatunk. Itt épp azt írta, hogy „ki vagyok bukva".
Jer 2:12-13a 12Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon! - így szól az ÚR. 13Mert kétszeres rosszat cselekedett népem:
Isten ki van bukva és azt mondja két rosszat csináltatok. Kettőt! A többi már ennek a folyománya. A többi már nem számít, mert ha ez a kettő nincs elkövetve, akkor a többivel nincs gond. A többit vagy a helyére tesszük, vagy létre sem jön.
Jer 2:13 ... engem, a folyóvíz forrását, elhagytak ...
Ez az első. Én vagyok a folyóvíz forrása. Te szomjas vagy, Én meg a folyóvíz forrása vagyok. Összejön ez a kettő? Van találkozás? Boldog akarok lenni, mire Isten mondja: Én vagyok a boldogság. Szeretnék ezt, szeretnék azt, mire Ő azt mondja: Én vagyok a kegyelem, ami a meg nem érdemelt ajándékot jelenti, lesz ez, lesz az; én vagyok elveszve, szeretném, ha megtalálnál - Én vagyok, aki megtalállak; én vagyok az, aki biztonságra vágyom - Én leszek a biztonságod. Én vagyok a folyóvíz forrása. Fontos a jelkép.
Olyan kategóriát használ Isten jelképként: a víz, amely az emberi élet nélkülözhetetlen hozzátartozója. Lehet víz nélkül élni? Három napot. Mennyi ideig tart, hogy rosszul érzed magad víz nélkül? Mikor kezd az életminőség csökkenni víz nélkül? Pár óra. Fél nap, egy nap víz nélkül, és az élet már nem működik normálisan. Az élmény szintjén biztosan nem. Le tudsz- e szokni az ivásról? Mikor lépsz már arra a szellemi szintre, ahol ez az ivás dolog nem probléma neked? Soha. El kell, hogy fogadd, te egy szomjazó lény vagy, akinek muszáj inni, és ez nem a te bűnöd, nem a te nyomorod, ezt nem te rontottad el, hanem Isten ilyennek teremtett, és azt mondja: Én vagyok a folyóvíz forrása! Én tiszta életet adó vizet adok, nem tócsában, ami elfogy, hanem folyóvízként. Állandóan ömlik egy forrás. Annyit iszol, amennyit csak bírsz, és még utána is fölösleged van. Ez Isten neked. Mi az Ő gondja? Elhagytad, miközben neked szükséged van pont Őrá, te fogtad magad és elmentél.
Mi a második probléma? Mert ha csak ez, akkor három nap múlva visszajössz, mert nem élhetsz nélküle. Csinálhatod azt, hogy úgy teszel, mintha nem kéne Isten, de pár nap után nem bírod. Ha csak ezt az első hibát követtük volna el, nem gond, mert három nap múlva visszajövünk, és azt mondjuk: Bocs, Isten, innék egy kicsit - és már fejjel el is tűntünk volna a forrásban. :-)
Van egy második probléma is:
Jer 12:13 ... engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.
Pótcselekvés, hamis megoldás. Istent elhagyjuk és gyártunk magunknak kutat: víztartót, repedezett falú víztározót. Milyen volt Jézus korában a víztározó? Saras pocsolya lehetett. Állóvíz. Egyrészt egy idő után nem tartja a vizet, és amíg van benne, addig sem az igazi. Ez azonban állandósítja az Istentől való elszakadást. Kibírjuk. Sokkal tovább kibírjuk nélküle, ez a gondja velünk. Abban a tévelygésben élünk, hogy Isten biztosan utál, mert szomjas vagyok, nem mehetek Istenhez állandóan nyavalyogni, hogy szomjas vagyok. Össze kell szednem magam, el kell végre csillapítani a szomjúságom, és akkor mehetek Istenhez, mint beteljesedett szellemi hívő. Ez a csapda.
A világi ember Isten nélkül, mindenféle nyereségvágyban - ami érthető - mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedett. Elkezdtünk minden marhaságot csinálni abban a reményben, hogy megtaláljuk azt az életet, ami eredetileg Istennél van. Mindenféle pótcselekvés, mindenféle hamis isten. Apróságok és nagy dolgok. Hogy néz ki ez? A hobbi ilyen dolog. A boldog párkapcsolat ilyen dolog. A karrierépítés ilyen dolog. A sportolás. Ezek mind jó dolgok, ha azon az alapon állnak, hogy teljes vagyok Istenben. Annyit ittam, olyan teljes az életem Istennel, hogy ámulatos a kapcsolatom vagy nem, hogy sportolok vagy nem, hogy van hobbim vagy nincs, tehetek bármit, szabad vagyok utána bármire. A kérdés az, hogy az életem kategóriáit forrásként használom, vagy az életem kifejezéseként, vagy a szabadságom részeként. A legtöbb ember a dolgai nagy részét forrásként használja. Munkát, kapcsolatokat, hobbit, mindent forrásként. Nincs nekem - nyereségvágy - kell valamit tenni, hogy jó legyen. Aztán megteszem, és ott van egy kicsi jó. „Remélem, Isten nem veszi észre, mert akkor azt is elveszi tőlem." Isten közben azt mondja: bármit megtehetsz, mindent szabad neked, de Én vagyok a forrásod. Énbelőlem igyál, Én legyek az életed, és ha Én megvagyok neked, akkor utána szabad vagy arra, hogy azt csinálj, amit akarsz.
Ez a nyereségvágy ott van bennünk, sunyin és alattomosan működik. Ez a nyereségvágyat te így nem gondolod végig. Érzed, hogy ezek ismerős gondolatok? Így gondolkozol a hétköznapokban? Fölkelsz hétfő reggel, és: „Itt van ez a fránya nyereségvágyam, amely azért van, mert az Urat nem vettem igazán figyelembe és megint valami pótcselekvésbe kezdek." Nem! Egyszerűen csak csinálod. Persze, az istentiszteleten mindig mondod: hű, de jó! Aztán meg csak csináljuk. Ez sunyin a fű alatt zajlik.
Néha érdemes önvizsgálatot tartani. Amikor valamit nagyon buzgón csinálsz, akkor kérdezd meg magadtól, hogy miért csinálod. Mit vársz ettől? Nincs baj azzal, hogy vársz tőle, csak ha vársz tőle valamit, ami egzisztenciális, valami alapvetőt, akkor mondd azt, hogy itt van egy hiány, de ezt Isten nekem odaadná azonnal, anélkül, hogy bármit tennék. Akkor beszélj Istennel és kérdezd meg: Uram, te hogyan töltenéd be ezt a szükségemet, ezt a vágyamat? Ha abbahagynám ezt a tevékenységet azért, hogy ezt megkapjam, hanem csak Benned bíznék, hogy ezt megadd, akkor te mit csinálnál? Hogyan töltenéd ezt be? Hagyd, hogy ez a gondolat ottmaradjon kérdésként az életedben. Hagyd, hogy ott legyen ez a várakozás, hogy Isten megmutassa, hogy tenné. Aztán, ha még mindig akarod tenni azt a dolgot, akkor tedd, mert szabad vagy rá. Akkor már nem azért sportolsz, mert ez az egyetlen módja, hogy az egódat a helyére tedd, hanem azért sportolsz, mert élvezed a mozgást, és mert egészséges, de nem az egzisztenciális forrása lesz az életednek. Emlékszem rá, amikor azért sportoltam, mert sehogy másképp nem hittem, hogy ember lehetek. Nem is volt azzal baj, segített az nekem, de sem akkor nem azért voltam ember, mert sportoltam, se most nem azért vagyok, mert sportoltam. Volt, amikor azt hittem, hogy ez az egyetlen út. Most a nagyfiamon látom, elkezdett kondizni. Jól csinálja és való neki, de látom rajta azt, amit magamon 20 évvel ezelőtt: az egyik legnagyobb bűn kihagyni egy edzést. Az a világ vége, mert mindaz, ami vagyok, amivé lettem, az ebből jön, és egzisztenciális függésem van a sporttal. Hamis forrás. Önmagában nincs gond vele.
Eféz 4:20 Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust;
Megint van egy váltás. A világ így csinálja, a világ erre megy, ti azonban tanultatok egy jobb megoldást. Az evangélium nem arról szól, hogy mindent ugyanúgy csinálok, mint régen, csak egy új köntösbe bújtatom. Az evangélium nem egy új vallás, nem egy új törvény, hogy a lelkemben ne változzon semmi, csak új szabályok szerint kezdek játszani. Az evangélium, Krisztus nem egy új szabály, hanem egy új rendszer. Vadonatúj életmód. Vadonatúj gondolkodásmód, vadonatúj viszonyítási rendszer. Pál nagyon gyakran ütközteti ezt. Jézus ütköztette. Óbor régi tömlő, új bor új tömlő. Mi csak a bort cseréljük le, a tömlőt nem.
Azt mondjuk: a világi élet is a törvény élete. Ha te nem vagy keresztény, akkor a törvény alatt vagy. „Mire mondod? Nem vagyok vallásos." Persze, de a nem keresztény világ, a nem evangéliumi gondolkodásmód eleve a törvény alatt van. A törvény az egy rendszer, ahol szabályoknak való megfelelés és meg nem felelés alapján van életed vagy nincs, elfogadnak vagy elutasítanak. Minden ember így él, csak lehet, hogy te nem egy vallási szabályrendszer, hanem a lelkiismereted szabálya, a kultúrád szabálya, bármilyen szabály alapján élsz. Törvény alatt vagy. A törvény rendszere alatt vagy: van egy szabály, annak meg kell felelni, létre kell hozni egy teljesítményt, és az alapján van felmentés vagy elmarasztalás.
Azt gondoljuk, hogy amikor Jézus jött, akkor hozott egy új szabályrendszert. Eddig a mózesi törvénynek kellett megfelelni, mostantól a Hegyi beszédnek, vagy az újszövetségi elvárásnak, miszerint templomba kell járni, Bibliát kell olvasni, imádkozni kell rendszeresen. Ennek kell megfelelni, ezt kell csinálni. Ha ezt csinálom, akkor jó. Ez az, amikor fogod magad, és az új bort a régi tömlőbe töltöd. A szabály tényleg új, de a rendszert nem engeded, hogy megváltozzon. Fogod, és beleteszed az új szövetséget a régi rendszerbe. Jézus azt mondja: ha az új bort a régi tömlőbe teszed, akkor mindkettő tönkremegy, mert az új bor szétrepeszti a régi tömlőt.
Az újbort új tömlőbe kell tenni, ahol a tömlő új rendszert jelent, új gondolkodásmódot. Erről beszél Eféz 14:20, ti nem így tanultátok a Krisztust. Krisztus nem egy új szabályrendszer, ahol ugyanez a képlet új üzemanyaggal fog működni, hanem vadonatúj képlet. A tévelygés, amiben a kereszténység él, hogy ezt nem látja. A legtöbben nem látják. A legtöbben nem mernek eléggé radikálisak lenni. A legtöbben nem mernek eléggé forradalmárok lenni. A legtöbben gondolkozni sem mernek olyan merészen, ahogy Jézus Krisztus gondolkozott, és ahogyan a Biblia tanítása azt megköveteli. Ez forradalmi gondolkodásmód.
Az Új szövetség szakít a törvény rendszerével. Pont a kereszténység, amelyről a közhiedelem az, hogy a helyes és helytelen vallása, az önmegtartóztatás, a törvények betartása, a jóság, a szentség vallása, pont ez a vallás igazából azt mondja, hogy szabad vagyok a törvénytől. Nem kell megfelelnem soha többet semminek. „Ez nincs kiegyensúlyozva!" Nincs, de igaz! Ha én egyetlenegy törvény nem fogok betartani soha többet életemben, ugyanúgy a mennybe megyek-e? Az én meggyőződésem az, hogy igen. Persze nem így fog történni, mert a rendszer működik, zseniális.
Új tömlőben az újbor is megmarad. Így működik, de nem kell. Nincs ez a követelmény, el vagyok fogadva. Mi volt a feltétele az elfogadottságomnak? A hit Jézus Krisztusban. Az evangélium annak a jó híre, hogy megszületett a Megváltó, aki hisz Őbenne, annak örök élete van. Mit kell tennie még? Semmit. Hit + semmi = üdvösség. Ez fontos, mert ha nem teszed hozzá, hogy semmi, akkor hozzáteszel valamit észrevétlenül. „Akkor élhetek, mint a pokolban?" Ha nagyon akarsz, akkor igen. Nem éri meg, mert van ott még apró betűs rész :-), de alapvetően, ha a rendszer lényegét vesszük, akkor az emberek elfogadottsága Isten előtt elválasztódott az emberek bármilyen teljesítményétől.
Az elfogadottságod nem függ semmilyen módon semmilyen teljesítményedtől. Sem spirituális teljesítményedtől, sem erkölcsi teljesítményedtől, se fizikai-, se biológiai-, semmilyen teljesítménytől nem függ. Mered ezt mondani? Föl mersz állni a nagy gyülekezetben, és mondhatod azt, hogy „Nem tartom be a Tízparancsolatot! Nem! Nem is kell betartanom!" Mellesleg betartom, amennyire bírom és megvallom, mert a Tízparancsolat teljesen jó. Viszont nem kell betartanom. Az elfogadottságomnak nem feltétele, hogy betartsam. Az, hogy betartom, az az elfogadottságom következménye. Így jobban betartom, mint bárki, aki azért próbálja meg betartani, hogy el legyen fogadva. Az előzőnek nincs meg hozzá az üzemanyaga, nincs meg hozzá az ereje. Neked megvan az erőd hozzá, mert te fedetlen arccal mész Istenhez, az élő vizek forrásához, megkapod az életet, amelyik túláradó benned, és az a túláradó élet majdnem betartja a Tízparancsolatot. Az az élet igazából betartja, de nem erőlködve, hanem csak eltelt egy nap, visszanézel: „ez a Tízparancsolat-dolog ma rendben volt, illetve eszembe sem jutott egész nap. Ki az a marha, aki erre gondol? Csak szeretetben éltem." Isten utólag mondja, hogy kiszúrtad, hogy ma semmi baj nem volt a Tízparancsolattal? „Milyen Tízparancsolattal?" „Hagyjuk! Menjünk tovább!" Mert az élet, amit élsz, teljes természetességgel éled szeretetben." A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak, és ezzel betartja az összes parancsolatot. Róma 7 gyakorlata nem ez a hétköznapokban. Ütközünk a Régi Bűnös Természetünkkel, de a rendszer lényege ez: újbor új tömlőbe.
„Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust" Pál egy kicsit aggódik itt:
Eféz 4:21 ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban.
Valóban úgy hallottak róla, ahogy az megvalósult Benne, minden gyülekezetben, minden egyházban? Sok helyen nem. Nem az én posztom kritizálni más közösségeket, más gyülekezeteket, de egy bibliai tény az, hogy sokan nem úgy hallottak róla, ahogyan az Benne megvalósult. Sokan úgy hallottak róla - galáciaiak - aztán rászedte őket valaki, megcsalta őket valaki, és újra visszatértek a törvényhez. Amit hitben kezdtek el, cselekedetekkel akarják befejezni. Ez megtörtént sok helyen.
Neked észnél kell lenned. Csak azért mert a világ a vesztébe rohan, nem rohanhatsz vele. Csak azért, mert hívők a vesztükbe rohannak ... „Az én gyülekezetemben mindenki úgy gondolkozik, ahogy te most mondod, hogy nem szabad?!" Se attól ne gondolkozz úgy, ahogy én mondtam, mert én mondtam; se attól ne gondolkozz úgy, ahogy a gyülekezetedben gondolkoznak, mert ők úgy gondolkoznak. Nézd meg a Bibliát! Állj meg te egyedül Isten előtt, és juss egy olyan meggyőződésre, amellyel azt tudod mondani mindenkinek, akár a papnak, akár a testvéreknek: „Ne haragudjatok, ide nem ez van írva. Én nem titeket kell, hogy kövesselek, hanem Istent." Ez nem arról szól, hogy ott kell hagynod a gyülekezetedet, de azt jelenti, hogy kell legyen saját meggyőződésed, amely adott esetben nem ért egyet a papod, a pásztorod, vagy a tanítód tanításával. Nem keressük ezt a különcséget. Nem keressük a különbözőséget. Ha beleütközünk, nem hangoztatjuk. Alávetjük magunkat a felsőbb vezetésnek. Ha én vagyok egy gyülekezetben, ahol van egy pásztor, akkor pásztorral beszélek, elmondom, hogy neki mi a gondom, és ő vagy megért, vagy nem. Ha nem értünk egyet és ő kéri is, vagy nem engedi meg, akkor nem fogok arról beszélni a többieknek, nem zavarom össze őket. Tartom a rendet. De lehet, hogy egy ponton, amikor Isten arra vezet, azt mondod: elmegyek.
Beszéltem egy testvérünkkel, aki járt egy közösségbe, ahol nem hittek a kegyelemben, törvény alatt éltek. Ő ezt sok évig tudta. Sok évig az volt az elhívása Istentől, hogy ott szolgált, hogy próbált egy nagyon bölcs, nagyon alázatos befektetéssel hatni a vezetőségre, és új felismerést kiingerelni. Évtizedekig tartott ez. Amikor átcsapott egy önpusztító rendszerbe, ahol egymást elkezdték kivégezni keresztények - mert a törvény alatt kivégzik egymást; az egyik csoport kivégezte a másikat, a vezetőség a kicsiket; mindenki elkezdett kivégezni mindenkit -, akkor ő fölállt és: „Elmondom, mi van. Ebben hiszek. Ez annyira szélsőséges, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy engem láttatok." Ez megdöbbenés volt, mert addigra már ő ott felnövekedett. Igaza volt. Mindezt tette Isten által vezetve. Amíg Isten azt mondta maradj, addig maradt, amikor azt mondta: menj, ment; mindent rendben csinált a tekintélynek alávetve. Ez szép dolog.
Azt akarom kihangsúlyozni, hogy semmilyen közösséghez való tartozás nem mentesít az Isten előtti személyes felelősséged alól. Amikor ott leszel a bémaszék ítéleten, akkor ott egyedül leszel. Nem azt fogja mondani Isten, hogy: P. Kende miért tanította neked azt, hogy ... vagy Sanyi miért tanította neked azt, hogy ... ; hanem téged fog kérdezni: „Miért hitted el azt, hogy ...? Nem olvastad? Nem volt Bibliád? Nem mondta az Én Sz.Sz-em neked?" Saját meggyőződésekkel kell élned! Kényelmetlen ez? „Igen." Elkövetkezendő korok uralkodói, királyai vagytok, hercegnők. Nagy felelősség, nagy elhívás, viszonylag nagy feladat. Ám azért ne aggódjatok, mert mindenben Isten segít. Ő az, aki ezt megteszi.
„ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban."
Itt folytatjuk következő alkalommal. Ez rázós tanítás. Az újszövetségi kereszténység egyik legnehezebben érthető, de az életünket a gyakorlati oldaláról legmélyebben befolyásoló tanítás: ó ember és az új ember elvének, koncepciójának a tanítása. Arról szól, hogy bizonyos értelemben lehetsz skizofrén. Ez nyilván összezavaró, mert nem tudod, hogy mikor melyik vagy. Viszont a Biblia tisztán tanítja, hogyha újjászülettél, akkor két ember létezik onnantól: az ó és az új. Te létezel két példányban. A régiben és az újban. Meg kell tanulnod ezzel a kettővel bánni, ezzel a kettővel élni. Nem egyszerű. Nem egyszerű az újat élni, és nem egyszerű a régivel elbánni, a régit eltűrni, feldolgozni, hogy a régi még ott van. Főleg, ha a helyzeti igazságát annak, hogy tiszta vagy, el vagy fogadva, örök életed van, hogy a teljesítményed nem számít, ezt nem érted igazán, vagy nem fogadod el igazán. Ha van egy kis bűntudatkomplexusod, akkor az a tény, hogy újra meg újra látod felütni a fejét a réginek, ez elkeserítő. Vannak azok a gondolatok, hogy már tizenegynéhány éve keresztény vagyok, meg kellett volna szabadulnom ettől, amik igazi „gáz" dolgok. Annyira tudom, hogy ez így nem helyes, annyira nem akarom ezt, és mégis ebben élek. Már nem kéne így lennie! És ott a régi ember, és azt mondja „igen, ilyennek kéne lennie, még itt vagyok", és sokszor megtáncoltatja az életedet.
Eféz 4:22-24 22Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23újuljatok meg lelketekben és elmétekben, 24öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
Két szélsőség: megromlott, teljesen gáz ßà szentségben teremtetett, teljesen jó. Az egyiket vesd le, a másikat vedd fel. „Köszönöm a jó tanácsot. Miért nem mondtad ezt eddig?" Ez hogy történik? Ez mit jelent valójában? Erről beszélünk következő alkalommal.
Comments