Schlingloff Sanyi
A történelem legjelentősebb emberei vagytok. Volt már olyan érzésed, hogy a periférián vagyok, az igazi dolgok történnek valahol, de te nem vagyok elég közel, hogy részese lehess. Valahol van egy húsos fazék, látod, és érzed az illatát, de a villád nem tudod beledöfni.
Nem tudom ki milyen rég óta hívő, nem tudom mióta keresed Istent, de érezted már úgy Istennel is, hogy periférián ülsz? Eljövök, hogy lássam kicsit, a szele megcsapjon, van egy élet, amiről gyerekkoromban álmodtam, hogy élni fogom. Van egy élet, ahol minden nap színes, minden nap tele van reménnyel, minden nap karácsony, értékkel vagyok körülvéve, az élet hihetetlen. Egyfelől biztonságos végtelenül, megrendíthetetlenül, másrészt tele van dinamikával, mozog, új értékekkel, felismerésekkel, gazdagsággal, minden órának amit élsz, minden percnek, jelentősége van, amelyért érdemes élni. Nem készülsz az életre – most kicsit szorosabbra húzom az övem, hogy majd elkezdem egyszer – hanem most élem, benne vagyok. Eljövök és látok belőle valamit, de a szélén ülök, nem vagyok benne. A szélén is jobb, mint távol tőle. Legalább láttam, aki sose látta az még szegényebb. De nem hiszem el, hogy benne lehetek valaha.
Azon gondolkozol, hogy mit rontottál el. Tanulod, hogy ne legyen rossz énképed, gondolkozol rajta, hogy mit rontottál el, vagy Isten mégis igazságtalan. TE itt vagy aranyos vagy, szeretnél benne lenni, de nem vagy. Vagy te rontottál el valamit, vagy Isten igazságtalan – de bűntudatod van amiatt is, hogy Istenről ilyet gondolsz. Úgy érzem egy darabig benne voltam.
Nem tudsz bekerülni ebbe az áramlatba. Érted? Lehetetlen. Nincs olyan módszer, tanács, nincs olyan tanítás, önfegyelmezés, felismerés, nincs semmi ami be tudna juttatni abba az áramba. Miért? Mert már benne vagy. Ez a kegyelem. Soha az életben nem tudsz többet kapni, mint a tiéd. Nem azért, mert ki vagy szorítva, hanem mert már mindent megkaptál. Hogy lehet valakinek odaadni valamit, ha már minden az Övé. Hogy lehet valakit fiúvá tenni, ha már fiú. „Fogadj örökbe.” „De már a fiam vagy.”
A hit, amit a Biblia sokszor említ, nem a te cselekedeted. Nem az, hogy létrehozol valamit, ami nem létezik, hanem elfogadod azt ami már meg van. Élvezd annak az előjogait, ami már vagy és amivé Isten tett. A növekedésünk, hogy megtanulom elismerni ezt a valóságot és ennek a valóságnak a következményeit az életemben. Sokan teológiailag tisztában vagyunk ezzel. Tudjuk, hogy Isten örökbe fogadott, meg van a „papírod” róla, ami jogerős. De a hétköznapokban mégsem hiszitek el.
Ez normális, csak a kérdés, hogy amikor harcolsz az életed előremeneteléért, jó fronton harcolsz-e? Lehet ott harcolsz, ahol neked kell többet tenned. Egy olyat, ahol te eléred a legnagyobb tettet, hogy az ember ne a periférián legyen. És az eredmény nem jön. Megtettem a legjobbat és zéró az eredmény. Mennyire reménytelen a helyzetet. Jön ez az érzés. Mert rossz fronton harcoltál. Ahol győzni lehet az az, hogy neki ne állj megjobbulni, felépíteni ami már fel van. Hanem gondold át, hogy Isten halt meg érted, minden az enyém, már meg van, már kész van. Ha rohangálok azért, hogy létrehozzak valamit, ami már ott van, akkor nem fogom meglátni Isten kezét. Annyira el vagyok foglalva azzal, hogy bekerüljek, hogy nem veszem észre, hogy már benn vagyok.
A hitbeli növekedés a cél. Gondolkodj azon amit Isten már megtett érted. Nem az, hogy végre meg tudd csinálni, az az, hogy meg tudd csinálni amit Isten elszúrt. De a valóság, hogy mert elfogadni azt amit Isten már megcsinált és kezdd el élvezni, hogy már benne vagy az áramlatban. Rossz fronton harcol az emberek 99%-a. A hívők 99%-a. Reggel felkel beteszi a fegyvereket, kimegy harcolni. Kellene de milyen fegyverekkel? Én rájöttem, hogy az elmúlt 1 évben volt bűntudatom, ma reggel jöttem rá. Hogy nem vagyok elég jó keresztény. Régen rengeteget elmélkedtem. Napi 3 órát legalább. Az sok idő. 1 órát eljöttem egy ilyen rendezvényre, és amit hallottam, azon gondolkodtam – modern ember azt mondaná meditáltam. De nem ki, hanem bekapcsoltam Isten jelenlétében egy célra. Itt csodák történnek, Isten megszólal, elkezd leleplezni titkokat, egy ponton úgy érzed, mint egy kalandregényben, ahol van egy kiváltságos. AZ te vagy. Isten beavat a titkaiba. Pontosan azt hallod a pásztortól, amin gondolkodtál. Csodálatos. Isten tanítványává válsz. El tudod képzelni mit tesz az életeddel? Hogy úgy mész életben, hogy most léptél ki a mindenható jelenlétéből? Ott van velem. Jók az erőviszonyok.
Azért csináltam, mert belehaltam volna ha nem csinálom. Sok ember azért nem jut elég közel Istenhez, mert nem ég a feneke alatt a tűz eléggé, hogy a hétköznapok kényelméből vággyon Isten jelenlétébe. A hétköznapokban nem történik meg, mert annyi dolgom van. Amikor hívő lettem, nem volt meg a kényelem alternatívája. Olyan ***** volt az életem, mint a fuldokló amikor levegő után kap. És fél év alatt meggyógyított. Valaki aki örömmel vette, hogy meghalhatna, fél év után meggyógyult. Nem gondoltam volna, hogy elmúlik az őrület. Két évvel később új valóságban éltem. De az oka az volt, hogy minden nap az életemért mentem Isten jelenlétébe. Mert az életem olyan volt, hogy könnyű volt elveszíteni. De ez nyereség volt, mert megtalálhattam azt ami az igazi NAGYBETŰS ÉLET. Mentem.
Tudjátok mi történt? Megváltozott a vonatkoztatási rendszerem. Ez lélektani folyamat. Az agy kondícionálható, vigyázni kell mivel kondícionálod az agyad. Amit gondolok, az gondolati ösvényt alakít ki a fejemben, ha igaz ha nem. Vigyázz mivel kondícionálod az agyad. Csak olyan gondolatokat ismételgess ami összhangban van a valósággal. HA hazugságokat hiszel igaznak, az agyad észeveszi a konlifkust a gondolat és a valóságos tapasztalat között. De ez gyógyítható. Elkezded igazsággal kondícionálni az agyad és az agyad megtanulja mi az igazság. Biztos igaz? És aztán jönnek a bizonyítékok, elmélkedek rajta két órát. Újra átgondolom. Aztán bejön a hazugság. Azt félreteszem.
Ennyit kell gondolkodni? Igen. Mert a harc nem arról szól, hogy létrehozol valamit, hanem hogy felismered amit már Isten létrehozod. De ez a gyakorlatban akkor jelenik meg, ha Isten válik a vonatkoztatási rendszereddé. HA a gondoalataid ennek az életnek az igazságát , a Bibliát türközik. Elmélkedtél-e az Úrról annyit, hogy eszedbe jut bármikor?
Azt gondolod, hogy szent vagyok? Ha elmondanám mennyi problémám van, megbotránkoznál. Értsd meg, hogy ha azt gondolod valamiről hogy nem vagy elég jó, hogy perifériára való vagy az nem igaz. Mindenkinek van rejtett bűne.
A gyengeséged a legtökéletesebb lehetőség, hogy Isten beléd vésse a kegyelmet, mert minden nap kivégeznéd magad az utolsó megbocsáthatatlan bűn miatt – üss agyon Isten. Vagy: most nagyon jó leszek, adok tizedet, átvezetek egy vak embert az úton, egy órát olvasom a Bibliát. Nem is olyan egyszerű kereszténynek lenni. Ez hazugság. Azt kellene mondanod: azt olvastam a Bibliában, hogy nem tudom jóvátenni a legkisebb bűnömet sem. Nem csodálkoznék ha Isten agyonütne, de tudom, hogy Ő kegyelmes. Szsükséged van ilyen pillanatokra. Tudod mi fog történni? Ha nem tudod, akkor nem voltál még itt. Keresd ezt a helyet, úgy fogod látni Isten szeretetét mint még soha. Nem hogy nem fog a tányér szélére tenni, oda fog ülni melléd, megölelni. Úgy fog csitítgatni, mint én a kisfiam.
A fiam vagy. Szeretlek. Hogy bekakiltál, ne viccelj már? Nem érted. Hányszor követeted el az ugyanazt a bűnt, minden nap, hogy ugyanazt kelljen Istennel lejátszani? Hetvenszer hétszer egy nap. Két év után emlékezni fog rá az agyad, hogy Isten tényleg szeret. Olyan valóságban ébredsz fel, ahol az alap hozzáállásod kezd összhangban lenni a könyvvel. Ahol nem a vak véletlen dönt rólam, az ügyességem a harcban, hanem a mindenható Isten. A saját mindenhatóságának a biztonságában mondja: fiam vagy, egy nap a trónomon fogsz ülni. Már el van döntve, minden a tiéd. Nem tudsz ellene tenni. Mikor megszülettél trónörökösnek nem tudtad. Mint a történetben, Koldus és királyfi-ban. Néha úgy érted: hogy lehetnék én az örökös, amikor itt élek a piszkoban, az álmom, hogy legyen egy cipőm, aminek nem lyukas a talpa, hogy ehessek valamit. Lehet így érzed. A kultúránk miatt a fájdalomküszöb olyan alacsony, hogy kétségbe esünk, ha lemerül a mobil, vagy nem érek oda időben, mert valaki felborítja a napi programom.
Lehet olyan furcsa elképzelésekkel élsz, hogy sok ponton érzed úgy, hogy méltatlan az élet veled. Hogy történhet meg, hogy pont te vagy beteg? EZ lenne a normális, hogy nem vagyok beteg. De hol van erre ígéret?
Érted, hogy lehet a „furcsa” gondolkodásod miatt érzed úgy, hogy te vagy a koldus, és nehéz elhinni, hogy te vagy a a királyfi. De a harcod nem úgy nyered meg, hogy koldusból kiharcolod, hogy király legyél, mert te vagy a király. Bele kellene lépned. Hányan éreztétek már úgy, hogy periférián éltek, csak a tányér széléről ehettek, vagy még onnan sem, a harc a bekerülélésért fárasztó és reménytelen. Jogosan érezted, mert már benne vagy. És azzal a fajta harccal nem lehet bekerülni ami a vallás harca. Hanem hittel, hogy elhidd, hogy már benne vagy. Hogy Isten elrendelte, hogy hasonlóvá leszel hozzá, hogy birtokolni fogsz mindent. Ahogy a kiskorú örökös birtokol mindent, de még nem rendelkezhet felette. Úgy készülsz fel az életre, hogy hitben élsz. Nem úgy mint egy koldus aki hajt valami kajáért, és nincs felháborodva azon, hogy valaki azt mondja, hogy vezető leszel másokért fogsz élni. Amíg a rossz harcot harcolod, nem készülsz az igazi életre, hanem a régi állapotot tartósítod.
Tudom, hogy amit a Biblia mond, annyira jó, hogy nehéz elhinni. Ez jön a légkörből. De akkor is ez a valóság. Menj vissza az apologetikai alapokhoz. Amiről felismertem, hogy igaz arra építenem kell, különben elmebeteg vagyok.
Itt egy lehetőség csinálhatnék 200 millió forintot minimális kockázattal. De nem csinálom. Miért? Mert félek. Menj Istenhez és majd kigyógyít belőle. Ilyenek vagyunk. Isten újra meg újra elmondja. Arra bátorít, hogy lépj rá arra a valóságra aki vagy. Ha Isten vele kicsoda ellenem. Egy vers a Bibliából. Egy ígéret. Van egy feltétele. Ha Isten velem. Itt buksz el. Másnak egy jó ígéret. De nekem? Mindig elrontom. De hazugság. Isten nem tud jobban, lenni a pásztorral, mint veled. Egy ár van, ami meg lett fizetve, te épp annyira benne vagy mint bármilyen nagy hitharcos a történelem során. Isten velem - és velem van – akkor kicsoda ellenem. Hiszed-e ezt? Kicsoda ellenem, költői kérdés. Senki nem lehet ellened. Része ez a valóságomnak? Gondolkodtál ezen eleget ahhoz, hogy ez legyen az alap vonatkoztatási rendszered. Ha igen, akkor Isten elkezdheti végrehajtani a az életedben. Isten kezdeményezhet. De amíg nem hiszel el egy igazságot, addig azt Isten nem hajhatja végre az életemben.
Sokan vannak ellenem – mert még mindig a munkaprogramomban élek, magamban bízok, Isten kívülről néz mint egy bíró és pontozgat és én hajtok és ha elég sok jó pontom van akkor megadja a tizedét annak amit kértem. De Isten ez alapján nem áldhat meg, mert akkor a hamis képet táplálná. Muszáj hagynia , hogy ebben kudarcot vallj, mert a helyes irányba akar terelni. A célja, hogy megfordulj. Ha Isten velem és senki sem ellenem, akkor hova ez a sok tekerés? Akkor nem a gyomorgörcsnek van igaza, hanem Istennek. Minden rendben van Isten kézben tartja a dolgokat. Hagyd abba gyomorgörcs, alaptalanul görcsölsz. Egyszer csak azt látom, hogy minden a javamra van.
Tegnap jöttek hozzánk, dudál valaki. Ezerrel. Nincs csengőnk. Kimegyek, megnézem. Ott áll egy rosszarcú fickó. Elektromos művek, jöttünk lekapcsolni a villanyórát. Isten hozta. Mennyi a tartozás? 2.5 millió? Örülök. Mit csinálsz? Hányan szeretnétek holnap ezt a programot? Nincs mivel dicsekednem, a normális reakció a halálfélelem. Tél van, lekapcsolják az áramot, megfagyunk, van egy két hetes kisgyerek, meg egy hároméves, meg egy tizenöt éves, meg egy feleség. Közben üzleti feladatok, otthon dolgozol. De egy szívdobbanásom nem volt. Ha Isten velem kicsoda ellenem. Akkor kapcsolják le a villanyt, ha Isten akarja. Akkor pedig az Ő programjának egy új fázisa. Új élmények. De tökéletes lesz. Ha nem része a programjának, akkor melyik az az elektromos művek ami le tudja kapcsolni a villanyt, ha Isten nem engedi. Ha Isten lekapcsolja, akkor „király”, de csinálod, mindről kiderül hogy nagyszerű és van értelme. Nincs mivel dicsekednem. Nem én vagyok. Hanem Isten elég sokáig csavarta a kezem, hogy elég sokáig elmélkedjek az igén ahhoz, hogy egy része a vonatkoztatási rendszeremmé váljon.
A bűntudatom az volt, hogy nem elmélkedek annyit. Tudom, hogy kibeszélhetetlen kincsek vannak Isten jelenlétében és nem mentem oda. Azt gondoltam,hogy méltó vagyok, hogy perifériára kerüljek. De az ellenkezője történt. Amikor elkezdtem kevesebbet munkálkodni azon, hogy Isten gondolatai a saját rendszeremmé váljon, az már megtörtént. Isten meg akarta mutatni, hogy az én önmegjobbító gondolatom nem a megoldás.
Adtam neked feleséget, most vele több időt töltesz. Ezen nem lepődtem meg. Nem kell a hiperteljesítdményed, hogy az legyél, akivé Isten tett. A vallásos szertartások nélkül is annak az Isten jelenlétében vagyok, aki szeret. Egy időszak volt, amiben megtanultam, hogy Isten nem azért áld meg mert kegyelmi hívő vagyok. Mert jól csinálom a kegyelmi hitet. Én semmit nem csinálok sehogy. Nem annak van jelentősége. Hanem, hogy Isten szeret és kegyelmes, annyit értek belőle, hogy igent mondok neki, hogy csinálhatod. Miénk a hála, a juhé és Övé a dicsőség. Lehet most megint jön az újabb 3 óra elmélkedés, és Isten új irányba visz. De nincs egy Schlingloff vallásom ahol az áldott aki 3 órát elmélkedi naponta.
Hányan éreztétek már úgy, hogy periférián éltek? Tudod-e mi a kiút ebből? Fogsz-e újra harcolni hogy létrehozd amit Isten elszúrt. Azon a fronton kell harconi, ami a valóság. A több megrabol, zsákutcába visz. A zsidók 40 évet keringtek a pusztában a hitetlenség miatt. „Azért hoztál ki, hogy meghaljunk.” Legyen a te hited szerint. Ketten hitték el, hogy bemennek, és be is mentek és ők lettek a vezetők.
Comments