Skip to main content

30. Péter meggyógyítja a sántát

Igehely (történet): ApCsel 3,1-16: Péter meggyógyítja a sántát

Aranymondás/kulcsige: Ján 14, 12-14: "Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban;  ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

Óracél: Pénz nélkül is lehet másoknak segíteni! Krisztus követése bárki számára lehetséges, akik Szentlélekkel teljesek.

Fő üzenet, központi igazság: Legyen Jézus a példaképed! Higgy Jézus Krisztusban!

Üzenet/téma:

1. Átvezetés, dalismétlés:

    Hangulatkeltő játék: Rajzoljunk egy pálcikaembert a táblára! Kérjük meg a gyerekeket, hogy gondoljanak egy olyan élő vagy képzeletbeli valakire, aki példaképük lehetne. Mondjanak olyan tulajdonságokat, ami tetszik nekik ebben a valakiben! Ezeket pedig rajzoljuk fel a pálcikaemberre! (erős: muszkli; okos: szemüveges; vidám: nagy mosoly, figyelmes: nagy szemek; szép haja van: hosszú haj, stb. a rajz muris lesz! Kérdezzük meg: akar-e valaki erre a példaképre hasonlítani? Egy igazi keresztény ember Jézusra szeretne hasonlítani. Nem olyan, mint Superman, vagy egyebek, mert ő Isten. Péter így tekintett Jézusra. Nézzük, hogyan valósította meg Péter ezt?

2. Dicsőítés – énektanítás: Az én hősöm (PB)

3. Ima:

4. Igevers-kincsgyűjtés:

5. A bibliai-igazság beültetése, történet:

Történet:

Apcsel.3.1 Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. 2 Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. 3 Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. 4 Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: „Nézz ránk!” 5 Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. 6 Péter ekkor így szólt hozzá: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” 7 És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, 8 felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. 9 Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. 10 Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt.

 Péter bizonyságot tesz Jézusról

Apcsel.3.11 Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába. 12 Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: „Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? 13 Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. 14 De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, 15 az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. 16 Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. 17 Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. 18 De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így. 19 Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; 20 hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. 21 Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által. 22 Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek. 23 És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül. 24 A próféták is - Sámueltől és az utána következőktől fogva -, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. 25 Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. 26 Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.”

 

Jegyzetek:

-       Bement velük a templomba is – életében először (fogyatékos nem mehetett be a templomba)

-       A csoda szíveket nyithat meg – legtöbbször az Ige teszi ezt!

-       Koldus– Izráelben tilos volt a koldulás (5Móz.15.4 Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd).

-       Kik a történet szereplői?

-       Mi történt a templomlépcsőn?

-       Hogyan reagáltak az emberek?

-       Hogy hívta Péter Jézust? (élet fejedelme)

-       Hogyan gyógyult meg a sánta?

-       Ki gyógyította meg valójában?

-       Mi a hitből való gyógyulás feltétele? (Az ő nevébe vetett hit)

-       Hogyan ébredt Péterben hit?

-       Honnan volt bátorsága?

-       Hogyan lesz nekünk hitünk, hiszen mi nem láttuk a szemünkkel Jézust?

-       Hogyan lesz bátorságunk másokért imádkozni?

-       Neked mid van, amivel segíteni tudsz a rászorulóknak? Te mit tudsz tenni Jézus Krisztus nevében?

-       Írjanak a gyerekek elbeszélő fogalmazást: „Amim van, azt adom neked” címmel!


Az ajándék

A nagy német költő, Rainer Maria Rilke hosszabb időn át Párizsban élt. Sokat sétált a városban. Az egyik utcasarkon öreg koldusasszony üldögélt. A járókelők pár fillért ejtettek kérges, kéregető kezébe. Az asszony mozdulatlanul, földre szegezett tekintettel, minden életjel nélkül fogadta az alamizsnát.

Rilkét sétáira gyakran elkísérte egy ismerőse. A fiatalasszony maga is szokott adni néhány fillért a koldusasszonynak. Csodálkozott, hogy a költő, akit nemcsak verseiből ismert melegszívű embernek, sohasem ad semmit. Nem értette, hogyan lehet egy ilyen nagyszerű ember ennyire közömbös.

Rilke észrevette, hogy mi foglalkoztatja kísérőjét, és megjegyezte:

– A szívének kellene adnunk valamit, nem a kezének.

Néhány nappal később Rilke egy illatozó fehér rózsával indult szokásos sétájukra.

Amikor a koldusasszonyhoz értek, megállt, lehajolt, és a szikkadt kezekbe fektette a gyönyörű virágot.

Váratlan dolog történt: az öreg, mióta ismerték, most emelte fel először rájuk pillantását, majd nagy erőfeszítéssel felállt, megragadta az idegen kezét, időtől barázdált arcához szorította, és a rózsát magához szorítva elment.

Napok teltek el. Aztán egy teljes hét. Az utcasarkon üres maradt a koldusasszony helye. Rilke útitársnője aggódott, hogy az öreg koldusasszony talán már nem is él. A hetedik napon újra ott ült az öregasszony. Kérges, kéregető kezébe a járókelők egy-egy pénzdarabot ejtettek. Az asszony mozdulatlanul, földre szegezett tekintettel, minden életjel nélkül fogadta az alamizsnát.

– De hát miből élt egész idő alatt, ha nem járt ide koldulni? – tört fel a kérdés a fiatalasszonyból.

Rilke alig hallhatóan, fejével bólogatva, mintegy önmagának válaszolt:

– A rózsából, igen, a rózsából.