Skip to main content

08. Dávid és Jonatán barátsága

Igehely (történet):        Dávid és Jonatán barátsága 1Sám 20 

Aranymondás:              Péld 17,17 Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.

Óracél:                         A barátok közötti szeretet is cselekedetekben nyilvánul meg.

Központi üzenet:           Az igazi barátok kiállnak egymásért.

Előzmények:

Amikor Dávidot a Góliáton aratott győzelem után Abnér Saulhoz vitte, Saul megkérdezte, hogy kinek a fia ő. Dávid így válaszolt: „Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia vagyok.”

Jónátán, Saul legidősebb fia is ott volt e rövid beszélgetésnél. Jónátán úgy megszerette Dávidot, mint saját magát. Mi kötötte hozzá? Az a bátorság, mely Dávid hitéből táplálkozott. Hisz ilyen volt Jónátán is, ezért tudta megtámadni fegyverhordozójával együtt a filiszteusok előőrsét (1Sám 14; 95. lecke). Olyan különleges kapcsolat volt ez, ami csak azok között jöhet létre, akik azonos módon hisznek Istenben. E Jónátán és Dávid közötti szeretet olyan erős volt, mintha eggyé váltak volna: lelkük összeforrt, ahogy mondani szokás. Később is megmaradt ez a barátság érintetlenül, amikor Jónátán előtt már világossá vált, hogy Dávid foglalja el az ő királyi örökségét. Hitben testvérekké váltak (1Sám 23,17).

Jónátán nyíltan megmutatta Dávid iránti szeretetét: levetette köpenyét, és Dávidnak adta, sőt többi ruháját, övét, kardját és íját is. Ez a szertartás a Góliát legyőzőjének járó tisztelet jele volt. Amit apja, Saul elmulasztott, azt Jónátán megtette! Ruhájának és fegyvereinek átadását úgy is tekinthetjük, mint egy néma szövetségkötést, szövetséget, melyet később szóban is megerősítettek mindketten (1Sám 20,14–16; 101. lecke).

 

Saul irigykedett Dávidra, és félt, hogy királysága Dá­vidé lesz. Először lándzsával próbálta Dávidot megölni, aztán neki ígérte idősebbik lányát, Mérabot feleségül. Remélte, hogy a filiszteusok elleni harcban Dávid elesik. Miután Saul Mérabot Adriélhez adta, Dávid Míkalt vehette feleségül. Hozományul Dávidnak száz filiszteust kellett megölnie. Kétszázat ölt meg, aztán Míkal a felesége lett.

1Sám 20. 1 Dávid ezután elmenekült a Ráma mellett levő Nájótból. Elment, és ezt mondta Jónátánnak: Mit követtem el, mi az én bűnöm, mi az én vétkem apáddal szemben, hogy az életemre tör? 2 Ő azt felelte neki: Semmiképpen sem fogsz meghalni! Hiszen nem tesz apám semmit sem, amit föl ne tárna előttem. Miért titkolná el apám előlem éppen ezt a dolgot? Az nem lehet! 3 De Dávid meg is esküdött, és ezt mondta: Jól tudja apád, hogy te jóindulattal vagy hozzám, ezért azt gondolta: Ne tudja meg ezt Jónátán, mert elszomorodik. De az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy csak egy lépés választ el a haláltól. 4 Jónátán így felelt Dávidnak: Amit csak kívánsz, megteszem érted! 5 Azután Dávid ezt mondta Jónátánnak: Nézd, holnap újhold lesz, és nekem az étkezésnél ott kellene ülnöm a király mellett. Engedj el engem, hadd rejtőzzem el a mezőn holnapután estig. 6 Ha nagyon kérdezősködik utánam apád, ezt mondd: Engedélyt kért tőlem Dávid, hogy hazaszaladhasson a városába, Betlehembe, mert egész nemzetsége most tartja az évenkénti áldozati lakomát. 7 Ha erre azt mondja, hogy jól van, akkor békében lehet szolgád. De ha nagyon megharagszik, abból megtudod, hogy gonosztettre határozta el magát. 8 Maradj hűséges szolgádhoz, hiszen te kötöttél szövetséget az Úr előtt szolgáddal! De ha van bennem valami bűn, te ölj meg, miért vinnél apádhoz? 9 De Jónátán ezt felelte: Semmiképpen sem! Ha biztosan megtudom, hogy elhatározta apám, hogy végrehajtja rajtad ezt a gonosztettet, akkor megmondom neked. 10 Dávid megkérdezte Jónátánt: Ki mondja meg nekem, ha keményen válaszol apád? 11 Jónátán így felelt Dávidnak: Jöjj, menjünk ki a mezőre! És kimentek mindketten a mezőre. 12 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Az Úrra, Izráel Istenére fogadom, hogy holnap vagy holnapután ilyenkorra kipuhatolom apámtól, jóakarattal van-e Dávid iránt; és ha nem, akkor elküldök valakit hozzád, és megüzenem neked. 13 Úgy segítse meg az Úr Jónátánt most és ezután is, hogy megüzenem neked, ha apám gonoszságot tervez ellened! Akkor elengedlek, menj el békével. Legyen veled az Úr, ahogyan apámmal volt. 14 Ha életben maradok, bánj velem az Úr szeretetével, de ha meghalok, 15 ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem, amikor az Úr kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről. 16 Így kötött Jónátán szövetséget Dávid házával, tudva, hogy Dávid ellenségein bosszút fog állni az Úr. 17 Jónátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja őt. Mert ő is egész lelkével szerette Dávidot. 18 Azután ezt mondta neki Jónátán: Holnap újhold lesz, és kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz. 19 Három nap múlva jöjj ide sietve, és menj arra a helyre, ahol elrejtőztél a múlt alkalommal, és tartózkodj az Ezel nevű kő mellett. 20 Én pedig három nyilat lövök arra felé, mintha célba lőnék. 21 És majd utánuk küldök egy gyermeket: Eredj, keresd meg a nyilakat! Ha ezt mondom a gyermeknek: Ott vannak melletted a nyilak, szedd föl azokat! - akkor előjöhetsz, mert az élő Úrra mondom, hogy biztonságban vagy, és nincs semmi baj. 22 Ha azonban ezt mondom a fiúnak: A nyilak messze előtted vannak! - akkor menj el, mert az Úr elküld téged. 23 Abban a dologban pedig, amit megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanú közöttünk mindörökre. 24 Dávid tehát elrejtőzött a mezőn. És amikor eljött az újhold, a király asztalhoz ült, hogy egyék. 25 Leült a király a székére, mint máskor, a fal mellett levő székre; vele szembe Jónátán, Saul mellé pedig Abnér ült, és Dávid helye üresen maradt. 26 De Saul semmit sem szólt azon a napon, mert azt gondolta, hogy történt vele valami, ezért nem tiszta, biztosan nem tiszta. 27 Az újhold után következő második napon azonban megint üres maradt Dávid helye, és akkor ezt kérdezte Saul a fiától, Jónátántól: Miért nem jött el Isai fia tegnap sem, ma sem az étkezéshez? 28 Jónátán így felelt Saulnak: Engedélyt kért tőlem Dávid, hogy elmehessen Betlehembe. 29 Ezt mondta ugyanis: Engedj el engem, mert áldozati lakomája van nemzetségünknek a városban, és rám parancsolt a bátyám. Azért, ha jóindulattal vagy hozzám, engedd meg, hogy elmenjek megnézni a testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához. 30 Akkor haragra gerjedt Saul Jónátán ellen, és ezt mondta neki: Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára. 31 Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belőled és a királyságodból semmi. Azért küldj érte, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő! 32 Jónátán azonban így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el? 33 Erre Saul feléje dobta a lándzsáját, és át akarta vele ütni. Ekkor megértette Jónátán, hogy apja elhatározta Dávid megölését. 34 Ezután fölkelt Jónátán az asztaltól izzó haraggal. Nem evett semmit az újhold második napján, mert bánkódott Dávid miatt, akit gyalázott az apja. 35 Reggel azután kiment Jónátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időben, és egy kisgyermek volt vele. 36 Ezt mondta a gyermeknek: Fuss, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök! A gyermek elfutott, ő pedig úgy lőtt ki egy nyilat, hogy túlmenjen rajta. 37 Amikor a gyermek arra a helyre ért, ahova Jónátán a nyilat lőtte, ezt kiáltotta a gyermek után Jónátán: Messze előtted van a nyilam! 38 Még ezt is kiáltotta Jónátán a gyermeknek: Siess, fuss, meg ne állj! A gyermek fölkapta Jónátánnak a nyilát, és urához ment. 39 A gyermek ugyanis semmit sem értett, csak Jónátán és Dávid értette a dolgot. 40 Azután odaadta Jónátán a gyermeknek a fegyvereket, és ezt mondta neki: Eredj, vidd be a városba. 41 A gyermek elment, Dávid pedig fölkelt a kő déli oldala mellől, arcával a földig hajolt, és háromszor leborult. Azután megcsókolták egymást, megsiratták egymást, míg csak Dávid erőt nem vett magán. 42 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg az Úr nevére: Az Úr legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre! 1 Dávid ezután útnak indult, Jónátán pedig visszament a városba.

 

 

Beszélgetés / játék:      Kinek a fia Jonatán? Mit tervez Jonatán apja Dávid ellen? Hogyan fogja megtudni Dávid, hogy Saul meg akarja-e őt ölni vagy nem? Mit csinál Jonatán, amikor Saul feléje dobja a lándzsáját?

Alkalmazás:                 Beszélgessünk arról, hogy Jonatán mely cselekedeteiből és szavaiból látszik, hogy kiáll a barátja mellett. Az igazi szeretet cselekedetekben nyilvánul meg. Beszélgessünk arról, hogy a gyerekeknek mit jelent a barátság, és a mindennapokban hogyan mutatják ki egymás és mások felé azt, hogy ők barátok.

Kézművesség: Készítsünk barátságkarkötőt fonással!

Jegyzetek:      

Barátság – Jó téma, figyelmet érdemel a Dávid és Jónátán közötti különleges barátság. Jónátán Dávidot tisztelte meg azzal, hogy ruháját, fegyverét átadta neki, s ezzel a Dávid iránti tiszteletének szép bizonyságát adta. Dávid vált Jónátán második énjévé. Így van ez az igaz barátsággal: az egyik jól ismeri a másikat, és teljesen rendelkezésére áll. Így kellene lennie a hitben testvérek között is.

Féltékenység – A téma rendszeresen visszatér a bibliai történetekben: Kain féltékeny Ábelre, Jákób Ézsaura, a testvérei Józsefre, és most Saul féltékeny Dávidra, mivel Isten és az emberek kegyében áll.

A féltékenység bűn a tizedik parancsolat ellen: „Ne kívánd…”, és egy másik bűnre vezet. Ez esetben olyan próbálkozásra, hogy eltetesse az útból a másikat. (Dávid bűnének is ez lesz majd a következménye – vö. 2Sám 11; A féltékenység sokak életét megkeserítheti, és megakadályozza az emberek közti jó viszony fenntartását.

Mit ér egy ember ígérete? – Saul király ígérete, mint láttuk, nem állt olyan biztos alapokon, mint Dávid hite. A hatalom szeretetének törvénye nem tiszteli az ígéretet. Történelmi példák: Husz János ugyan menlevelet kapott Zsigmond császártól, mégis börtönbe vetették, megkínozták, és végül megégették.

Chamberlain, az angol miniszterelnök Hitler Adolftól biztos ígéretet kapott, hogy nem lesz háború. Néhány hónappal később Hitler seregei lerohanták Lengyelországot!

Mindent megtenni egymásért – Jónátán helyzete egyáltalán nem volt könnyű, ami ki is tűnt Saul asztala mellett. Amikor Dávidot védelmébe vette, kegyvesztett lett. Mégis vál­lalta ezt, és biztosította Dávidot, hogy mindent megtesz érte, amit kíván. Így illik a barátokhoz: mindent megtenni egymásért.

Az irigység megkeserít mindent – Ismét megismerkedünk annak az irigységnek a kö­vetkezményével, amely Sault emészti: még saját fiát is fenyegeti az a veszély, hogy ál­dozatául esik. Vizsgáljuk meg még egyszer: az irigység mindent megkeserít, mindent ki­kezd, még az apai szeretetet is. Könnyen válik gyűlöletté, s ebben az esetben még gyilkosságra is vezethet. Az irigység a tízedik parancsolat elleni vétek: „Ne kívánd…”

Istentől elhagyottnak lenni – Sault többé nem vezette Isten Lelke. Az Úr nem segítette többé. Saját vágyait és ösztöneit követte, anélkül, hogy tudakozta volna Isten törvényeit. Egyre gonoszabb lett. Őszintén kell sajnálnunk ezt az embert. Nem tudott megjavulni? Gondoljunk csak a prófétatanítványoknál való rövid tartózkodására Nájótban. Isten Lelke Sault is prófétálásra késztette. Azon a napon és éjszakán megtérhetett volna, de nem tette. Ehelyett kereste az alkalmat, hogy vetélytársát, Dávidot megölhesse. Készakarva szegült ellene Istennek, éppúgy, mint az egyiptomi fáraó.

"Az ember, akinek barátai vannak, tanúsítson barátságot." Példabeszédek 18,24

Valamennyi mai bibliafordítás másként adja vissza ezt az igeverset („van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél"), de mindegyik tartalmazza azt a drága igazságot, hogy a barátságot ápolni kell. A barátság erősödik, de ha elhanyagoljuk, tönkremegy.

„Barátságok nem keletkeznek csak úgy maguktól, azokat ápolni kell - röviden: munkálkodnunk kell rajtuk. Alapjuk az adás. Nemcsak jó idők számára érvényes, hanem a rosszakra is. Nyomorúságunkat nem titkoljuk az igazi barát előtt, de nemcsak azért ragaszkodunk egy baráthoz, hogy segítsen nekünk, ha kell."

A jó barát érték! Mellénk áll, ha igaztalanul vádolnak minket. Mindig megmondja nekünk, ami bennünk jó, de nyíltan rámutat azokra a pontokra is, amelyek javításra szorulnak. Az évek során állandó kapcsolatban marad velünk, s megosztja örömeinket és szenvedéseinket.

Ez nagyon fontos - kapcsolatban maradni! Akár levelek, telefonhívás, látogatások által. A barátság azonban nem egyirányú út. Ha levelekre sohasem válaszolok, ezzel azt mondom, hogy nem tartom érdemesnek a barátság folytatását. Túlságosan elfoglalt vagyok. Vagy: nem akarom, hogy zavarjanak. Vagy: nem szeretek levelet írni. Csak nagyon kevés barátság képes túlélni a hosszabb elhanyagolást.

Ha nem óhajtjuk valakivel felvenni a kapcsolatot, vagy ápolni, annak oka gyakran az önzés. Önmagunkra gondolunk, az időre, energiára és a költségekre, amiket be kellene fektetni. Az igazi barátság másokra gondol, hogyan tudjuk őket bátorítani, vigasztalni, vagy segíteni nekik; hogyan közvetíthetnénk nekik szellemi táplálékot.

   Lehet, hogy Salamon csupán földi kapcsolatokra gondolt, de kétségtelen, hogy Isten Szelleme erről a Barátról beszélve mennyei kapcsolatokra gondolt. A legdrágább, legszilárdabb emberi kapcsolatok csupán árnyékai a nagyobb és örök kapcsolatoknak. "Testvérül születik a nyomorúság idejére", Péld 17,17 (Rev. Károli). Az élet sötét napjaiban milyen drága dolog, ha van egy testvér! Erő, megértés, vezetés, segítség és vigasztalás csendesen árad két szív között, de korlátai vannak. Ritka gyöngyszem az olyan emberi barát, aki közelebb van és tovább marad, mint egy testvér. De még akkor is van korlát.

 J. B. Mackay kérdezi az énekében:   Van valaki, hogy segítsen rajtunk, valaki, aki megérti szívünket, Aki együtt érez velünk, aki csodálatos szeretettel bátorságot ad, Azt a nagy-nagy áldást, amire szükségünk van? Igen, van Valaki, egyetlen Valaki!    Neked pedig barátra van szükséged, hogy segítsen rajtad, Ő az Egyetlen.    Joseph Scribbennek igaza volt: "Ó, mily hű barátunk Jézus!" Ő nem ismer korlátokat.    Ő "a vámszedők és bűnösök barátja, Lk 7,34. Megközelíthető volt, és mélységesen érdekelte minden bolyongó lélek legnagyobb szüksége. De minden bűnös tudja meg, hogy van valami, ami messze édesebb, mint az első lelki fellélegzés. A megtisztulás és az Ő közelébe kerülés magát a mennyet hozza a lélek számára. János mutatja be annak világos bizonyítékát, hogy ez az Ember birtokában volt Isten minden lényegi jellegzetességének. János megfesti az Atyát és a Fiút, akik "mentek ketten együtt", 1Móz 22,8, töretlen közösségben és kölcsönös szeretetben. Milyen bámulatos, hogy ez az evangélium az, ahol Ő ezt mondja: "Ti az én barátaim vagytok"!