Skip to main content

14. Az elveszettekről szóló példázatok

Igehely (történet):   Az elveszettekről szóló példázatok Luk 15;

Aranymondás:         Luk 19,10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.

Óracél:                   Értsék meg, hogy Jézus értük jött el, hogy visszavezesse őket az Atyához.

Központi üzenet:      Jézus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.

 

Bibliai történet:        Luk 15; Luk.19,10; Az elveszettekről szóló példázatok

Beszélgetés / játék:       

-      Kiknek mondja Jézus a példázatokat?

-      Hány példázatot mond?

-      Ki vagy mi veszett el?

-      Mi a példázatok tartalma?

-      Mi a hallgatóknak szóló üzenet a fejezet végén?

Alkalmazás: Ahhoz, hogy a gyerekek megértsék a fejezet lényegét, fontos megbeszélnünk a következőket: kiknek mondta Jézus a példázatokat, miért mondta, mi Jézus végkövetkeztetése a fejezet végén, ami egyben a hallgatóknak szóló üzenet is. Az aranymondás tartalma szorosan hozzákapcsolódik a fejezethez. Beszéljünk arról a gyerekekkel, hogy ők is elveszettek és Jézus azért jött el, hogy visszavezesse őket az Atyához.

 

Bevezetés:

1–2. v.: Jézust meglehetősen vegyes társaság vette körül: vámszedők* és bűnösök*, akik szívesen hallgatták Őt. De farizeusok és írástudók is, akik szerint szégyen, hogy Jézus bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik. (Nincs szó arról, hogy mikor látták a bűnösökkel együtt enni. Talán a Mk 2,15–16-ra utal ez: Lévi elhívására; Akkor is megjegyzéseket tettek emiatt.)

Az Úr Jézus válaszul három példázatot mondott el: az elveszett juh, az elveszett drahma (8–10. v.), és a tékozló fiú (11–32. v.) példázatát.

Példázat:

Lk 15. 4 „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? 5 És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. 7 Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.”

Néhány megjegyzés a példázathoz:

A Mt 18,12–13-ben szintén szó van erről.

Mt 18. 11 (Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.) 12 Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? 13 Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. 14 Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.”

Jézus e példázatot nyilván kétszer is felhasználta. Akkor ez volt hangsúlyos: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett” (11.v.). Ott a tanítványoknak beszélt, és az örömhír állt középpontban. Itt is ugyanarról van szó, de most a farizeusokhoz és írástudókhoz szól, akik elítélik Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel való érintkezését. Tudják meg, hogy ők az a kilencvenkilenc, akik igaznak gondolják magukat, s úgy vélik, nincs szükségük megtérésre. Őket tehát nem keresik, és így nem is találják meg. Sorsukra vannak hagyva, mint a kilencvenkilenc juh a pusztában.

Itt az Úr Jézus „elveszett” juhról szól; a Mt 18-ban pedig „eltévedt” juhról. Nyilvánvaló a különbség: „elveszettnek lenni” sokkal komolyabb, mint „eltévedtnek lenni”.

Aki elveszett, arról lemondanak. Így tekintenek a farizeusok és az írástudók a vámszedőkre és bűnösökre. Mit keresnek ezek Jézus közelében? Kár a fáradságért! Hiszen le vannak írva!

Ők sem értéktelenek, jelenti ki Jézus. Hát nem azért jött, hogy az elveszettet megkeresse? Azért eszik velük, hogy megmutassa, ők sincsenek leírva. A kegyelem számukra is érvényes.

Aki eltévedt, csak egy időre tévelygett el a nyájtól. A Mt 18-ban a „kicsinyek közül egy”-ről, a „hitben kicsiny”-ről van szó, akit ismét vissza kell vinni a nyájhoz.

A pásztort állandóan fenyegeti a veszély, hogy egyik juhát elveszíti. Jézus ezzel világosan mutat rá, hogy az Ő feladata is az elveszett megkeresése.

A pásztor nagyon örül, amikor az elveszett juhot megtalálja. Ez Jézus örömére utal, mivel az „elveszettek”, a vámszedők és bűnösök készek hallgatni Őt. Így bátorítja őket, hogy ne érezzék magukat többé „elveszettnek”.

Nagy az öröm a mennyben. A Mt 18-ban csak arról van szó, hogy a pásztor örül. Itt azt olvassuk, hogy a mennyben van öröm az egyetlen megtérő bűnösön. De a Mt 18 is hozzáfűzi: „Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Lásd az Ez 34,16-ot is!)

Ezék 34. 16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.

A Mt 18,13-ban Jézus kilencvenkilenc el nem tévedtről szól, akik már megtartattak.

Itt kilencvenkilenc „igaz”-ról beszél, „akinek nincs szüksége megtérésre”: ők az öntelt farizeusok és írástudók. Azt hiszik, ők nem elveszettek, eléggé igazak ahhoz, hogy bemenjenek az örök életre. Úgy vélik, ők alkotják a nyájat, s a vámszedők és bűnösök bűneik miatt sohasem fognak ahhoz tartozni. Erre az öntelt vallásosságra haragszik az Úr Jézus.

Jegyzetek:

Vámszedők– Máté elhívásánál bőséges tájékoztatást találunk a vámszedőkről. A farizeusok és írástudók reagálásából láthatjuk, hogy azok szerintük méltatlan gyermekei voltak Ábrahámnak.

Bűnösök – Azok gyűjtőneve, akik nem tartották meg Mózes törvényeit, és a farizeusok előírta rendszabályokat. Kitaszították őket a zsinagógákból, és a zsidó vezetők szerint nem tartoztak többé a szövetség népe közé. Az volt a vélemény, hogy ők nem üdvözülhetnek. Jézus bebizonyította nekik, hogy ez téves felfogás. Ő éppen az ilyen emberekért jött közénk. Gondoljunk a nagy vacsoráról szóló példázatra (275. lecke): a hivatalosok visszautasították a meghívást, ezért a nyomornegyedekből szedték össze az embereket.

 

Ha egy bűnös megtér, öröm van a mennyben. Isten számára drágák, értékesek vagyunk.

Példázat:

Ez a példázat is az elveszettről szól:

Lk 15. 8 „Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? 9 És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. 10 Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.”

Néhány megjegyzés a példázathoz:

Ez megerősítése, de kibővítése is az elveszett juh példázatának.

Ismét az „elveszett” megkereséséről, annak megtalálásáról és az angyalok öröméről van szó.

A megtalált drahma a példázatban a megtért ember modellje. A megtérés a Szentlélek kereső munkájának eredménye. A tétlen elveszettet megragadja Isten Lelke.

Az asszony szorgalmasan keresi azt az elveszett drahmát. Mindent kitakarít! Ilyen tüzetesen keresi Isten Lelke az elveszettet!

Miután a drahmát megtalálta, az asszony összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, hogy vele örüljenek. Nagyon fontos, hogy örömünket megosszuk másokkal. Mi inkább arra vagyunk hajlamosak, hogy problémáinkat és szomorúságunkat osszuk meg, ne az örömeinket. De ha megtesszük is, nem egyszer tapasztaljuk, hogy mások nem örülnek velünk.

Isten angyalai örülnek a megtérő bűnösnek. Nem maguknak örülnek, hanem mindennek, ami Isten dicsőségére van. Csak itt, a Lk 15,10-ben fordul elő, hogy az angyalok örülnek.

Jegyzet:

Drahma – Egy drahma csekély értékű pénz volt Izráelben, de azért nem értéktelen: egy napszám értéke. (Forintban nem tudjuk meghatározni annak változó vásárlási értéke miatt). Egyik magyarázat szerint a tíz drahmát az asszony még vőlegényétől kapta, és láncba fűzve díszként viselte a nyakában. Ez megmagyarázza, hogy az asszony miért forgatta fel az egész házat, hogy a drahmát megtalálja. Erős érzelmi szál fűzte hozzá. Ezért rendezett ünnepséget, amikor megtalálta. A barátnőkkel és szomszédasszonyokkal való ünnepség sokkal többe kerülhetett, mint amennyit a drahma ért.

 

* Az elégedetlenség vétekbe sodor.

* Az Atya visszafogadja a vétkeseket. Bármikor mehetsz hozzá.

Előzmények:

Az Úr Jézus két példázatot mondott a farize­usok és az írástudók ama megjegyzésére, hogy Ő a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik együtt.

Példázat:

A harmadik példázat is az „elveszett”-ről szól:

Lk 15. 11 Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. 12 A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14 Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” 17 „Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!

 (Ugyanis örökségét már kikövetelte és eltékozolta!)

Lk 15. 22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23 Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” 25 „Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. 27 Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. 29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30 Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Az apának sajnos még egy „elveszett” fia volt, az idősebb!

(A tékozló fiút minden más nyelvben elveszett fiúnak nevezik. Csak a magyarban tékozló fiú. Ezért van az édesapának két „elveszett” fia!)

Néhány megjegyzés a példázathoz:

A tékozló fiú példázata a legmegragadóbb a három példázat közül. Tisztán emberi történet. A hétköznapi szóhasználatban is beszélünk „tékozló fiúkról és leányokról”, akik elhagyják a szüleiket, a családot és/vagy a barátokat, hogy belevessék magukat az állítólag élvezetes életbe.

Itt újra szó van egy elveszett visszakerülése fölötti örömről. De most valami új történik: az elveszettet nem megkeresik és megtalálják, mint az első két példázatban, hanem magától jön vissza. Keresés helyett itt várja az apa elveszett fiát, s mikor közeledni látja, maga megy eléje.

A fiatalabb fiú elveszett minden jó számára, elveszett az apja számára. Azoknak is példája, akik nincsenek megelégedve a mennyei Atya gondoskodásával, a nyugalommal és biztonsággal, a mindennapok megszokott kicsi dolgaival, hanem elmerülnek a látszatboldogság világába.

A fiatalabb fiú kikövetelte a részét. Nem akart várni az örökséggel apja haláláig. Ez annak az embernek a képe, aki ebben az életben akar élvezni, és nem vár az örök élet boldogságára.

Végső szükségében jut eszébe az apai ház bősége. Idáig jutott. Nem mer többé a fiú kiváltságos helyzete után vágyakozni, megelégedne azzal is, ha béres lehetne apja gazdaságában.

Ebből a nyomorúságból születik gyakran a vágy a mennyei Atyánál való elrejtettség után.

Az egyetlen, amit az ifjú tehet helyzete javítására, hogy bűnbánattal visszamegy az apjához. Ez a megtérés valójában. A bűnös alázata Isten előtt.

Az apa szánalommal telve siet a fia elé, átöleli és megcsókolja.

Ez Isten könyörülő szeretetének képe a megtérő bűnös iránt.

Isten kegyelme teljes. A bűnös fiúként térhet vissza az Atyához. Visszaadják becsületét, mint a fiúnak apja, aki felöltözteti, gyűrűt húzat az ujjára, sarut a lábára: A szegény csavargóból ismét fiú lesz.

Az idősebb fiú annak a képe, aki igaznak tartja magát. Ilyennek képzelték magukat a Jézus körül levő farizeusok és írástudók is.

Az idősebb fiúval nem lehet beszélni. Nem akar örülni testvére visszatérésének. Megveti őt, és apját igazságtalansággal vádolja. Ő, aki megérdemelt volna egy kecskegidát, nem kapta meg, de annak, akinek semmi joga többé, levágták a hízott borjút. Az idősebb fiú nem tudja, mi a kegyelem és megbocsátás. Aki jónak és igaznak tartja magát, nem gondol arra, hogy neki is szüksége van megtérésre.

Ő az apa szeretetét sem ismeri. Szemére veti, hogy ő soha semmit sem kap tőle. Az apa figyelmezteti rá, hogy az egész vagyon az övé. Szabadon rendelkezhet minden fölött.

Jegyzetek:

Örökösrész – Az 5Móz 21,17 szerint Izráelben az idősebb fiú apja vagyonából kétszeres részt kapott örökségül. A példázat esetében kétharmad rész volt az övé, egyharmad a fiatalabbiké.

Béresek – Bizonyos munkára felfogadott férfi napszámosok.

Tánc – Körtáncról lehetett szó, amikor összefogózva táncolnak és énekelnek.

Elégedetlenség – A fiatalabb fiú nincs megelégedve az apai háznál levő élettel. Többre vágyik. Ezt látjuk körülöttünk is, nem csak a családokban, hanem egyházainkban is. Ifjak és öregek elhagyják a mennyei Atya közelségének nyugalmát és biztonságát, hogy múló élvezetet keressenek. Kötelességünk ettől óvni a gyermekeket. E világ talmi csillogása mindenféle módon engedetlenségre akar csábítani minket.

Öröm a megtérésen – Az apa örül visszatérő fiának. A mennyei Atya ugyanígy vár minden megtérőt.

Figyelmeztetés az önhitt embereknek – Az idősebb fiú példája figyelmeztetés az önigazak számára, akik azt hiszik, hogy nincs szükségük megtérésre. Ők maguk utasítják el Istent. Felismerjük-e magunkat Isten igéjéből?
Kérdezzük meg a gyerekeket: Mikor mégy orvoshoz? Ha egészséges vagy? Nem, hanem amikor beteg. Ez a helyzet az Úrhoz való menetellel is: ha azt gondolod, hogy nagyon jó vagy, sohasem követsz el bűnt, akkor nincs szükséged bocsánatra.