Skip to main content

25. A Kármel hegyi Istenítélet 1Kir 18

Igehely (történet):      A Kármel hegyi Istenítélet 1Kir 18.

Aranymondás:             Lk 6,46 Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?

Óracél:                         Hozzanak egy szilárd döntést, hogy ők az Urat fogják követni.

Központi üzenet:         Ne sántikálj kétfelé! Döntsd el, hogy kit követsz!

2Móz 20. 2 Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 3 Ne legyen más istened rajtam kívül!

Izráel népe egyre inkább elvesztette az Isten iránti félelmet és tiszteletet, míg az Úrnak Józsué által kijelentett szava sem bírt tekintéllyel többé előttük.

A honfoglalás után Jósua szétosztotta a meghódított földet az egyes törzsek és családok között. A Karmel vidéke Asér és Zebulon törzseinek határterülete lett (Vesd össze Jósua könyve, 19. fejezet 26-27. vers). Asér leszármazottai mezőgazdasági termeléssel, Zebulon fiai viszont - nyilván a haifai öböl segítségével - halászattal és tengeri kereskedelemmel foglalkoztak.

Áháb, aki a Salamon halálával kettészakadt Izrael hetedik királya volt, eltávolodott a zsidó egyistenhit hagyományaitól (~ Kr.e.850). 

1Kir 16. 29 Aháb, Omri fia Ászának, Júda királyának a harmincnyolcadik évében lett Izráel királya. Huszonkét évig volt Aháb, Omri fia Izráel királya Samáriában. 30 Aháb, Omri fia azt tette, amit rossznak lát az Úr, még inkább, mint valamennyi elődje. 31 Nemcsak folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, hanem feleségül vette Jezábelt, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leányát, és a Baalt kezdte tisztelni és imádni. 32 Oltárt is állított a Baalnak a Samáriában épített Baal-templomban. 33 Készíttetett Aháb Asérá-szobrot is, és még inkább bosszantotta tetteivel Aháb az Urat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte. 34 Az ő idejében építette újjá Jerikót a bételi Híél. Elsőszülött fián, Abirámon vetette meg annak alapját, és legkisebb fián, Szegúbon állította fel a kapuját, az Úr szava szerint, amelyet megmondott Józsué, Nún fia által.

Az Úr szava Illéshez érkezett, hogy menjen el Akhábhoz az üzenettel, hogy bűneik miatt Isten ítéletei érik utol Izráelt.

1Kir 17.1 A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.

1Kir 17. 6 A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ivott. 7 Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.

1Kir 17. 9 Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.

1Kir 17. 16 A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az Úr ígérete szerint, amit megmondott Illés által.

Illés Isten kiválasztott embere volt: próféta. Amikor ő élt, az ország már két részre szakadt. Az északi részt Izráelnek, a déli részt pedig Júdának nevezték.

Illés Izráelben élt, ahol Isten nehéz feladatot bízott rá. Áháb király és Jezábel királyné (Szidón király lánya) uralkodása idején a nép idegen isteneket kezdett imádni. Mivel Izráel földjén és a környékén gyakran volt szárazság, ezért nagyon fontos volt számukra az eső. A környező népek, akik nem Istenben hittek, kitaláltak maguknak egy esőistent. Baálnak nevezték el. Neki köszönték meg a jó termést és az esőt. Hozzá könyörögtek, ha szárazság volt. Az izráeli emberek pedig kezdtek elfeledkezni Istenről és ők is inkább a kitalált istenhez imádkoznak. Tudod miért? Mert Baál nem törődött azzal, hogy mi a jó és mi a rossz. Sőt: ha Baált imádták, akkor azt hitték, hogy azt tehetnek, amit akarnak.

Isten azonban nem örült ennek. Illés prófétára bízta, hogy mutassa meg a népnek, hogy ki az igazi és valóságos Isten.

1Kir 18. 1 Hosszú idő múlva, a harmadik esztendőben, így szólt az Úr igéje Illéshez: Menj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre! 2 Illés tehát elment, hogy megjelenjen Ahábnál. Samáriában súlyos éhínség volt.

1Kir 18. 16 Elment tehát Óbadjáhú Aháb elé, hogy jelentést tegyen neki. Aháb pedig Illés elé ment. 17 Amikor Aháb meglátta Illést, ezt mondta neki Aháb: Te vagy az, Izráel megrontója?! 18 Ő így felelt: Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok az Úr parancsolatait, és te a Baalokat követed. 19 Most azért üzenj, gyűjtsd ide hozzám az egész Izráelt a Karmel-hegyre, meg a Baal négyszázötven prófétáját az Asérá négyszáz prófétájával együtt, akik Jezábel asztaláról élnek.

1Kir 18. 20 Akkor elküldött Aháb Izráel fiaiért, és összegyűjtötte a prófétákat a Karmel-hegyre. 21 Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem. 22 Akkor Illés ezt mondta a népnek: Egyedül én maradtam meg az Úr prófétájának, a Baal prófétái pedig négyszázötvenen vannak. 23 Adjanak nekünk két bikát; ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, vagdalják darabokra, és rakják a fahasábokra, de tüzet ne gyújtsanak. Én is elkészítem a másik bikát, rárakom a fahasábokra, de tüzet én sem gyújtok. 24 Ezután hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is segítségül hívom az Úr nevét. Amelyik isten tűzzel felel, az az Isten. Erre az egész nép megszólalt, és ezt mondta: Jó lesz így! 25 Ezután így szólt Illés a Baal prófétáihoz: Válasszátok ki az egyik bikát, és készítsétek el először ti, mert ti vagytok többen. És hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet ne gyújtsatok! 26 Ők fogták a nekik jutott bikát, elkészítették, és így hívták segítségül a Baal nevét reggeltől délig: Ó, Baal, felelj nekünk! De nem jött hang, és nem felelt senki. Eközben ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek. 27 Amikor dél lett, Illés gúnyolni kezdte őket, és ezt mondta: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred. 28 Erre elkezdtek hangosan kiáltozni, és szokásuk szerint összevagdosták magukat kardjukkal és dárdájukkal, míg el nem borította őket a vér. 29 Dél elmúltával révületbe estek, egészen az áldozat idejéig, de nem jött hang; nem felelt, és nem figyelt rájuk senki. 30 Akkor Illés ezt mondta az egész népnek: Jöjjetek ide hozzám! És odament hozzá az egész nép. Ő pedig helyreállította az Úr lerombolt oltárát. 31 Fogott Illés tizenkét követ a Jákób fiaitól származó törzsek száma szerint; Jákóbhoz szólt így az Úr szava: Izráel lesz a neved. 32 A kövekből oltárt épített az Úr nevében, azután árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetőmag elfért volna. 33 Azután elrendezte a fahasábokat, földarabolta a bikát, és rárakta a fahasábokra. 34 Majd ezt mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel, és öntsétek az áldozatra meg a fahasábokra! Azután ezt mondta: Ismételjétek meg! És megismételték. Újra mondta: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is megtették. 35 A víz már folyt az oltár körül, és az árok is megtelt vízzel. 36 Az áldozat bemutatása idején odalépett Illés próféta, és ezt mondta: Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! 37 Felelj nekem, Uram, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten, és te fordítsd vissza szívüket! 38 Akkor lecsapott az Úr tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. 39 Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és ezt mondta: Az Úr az Isten, az Úr az Isten! 40 Illés pedig ezt mondta nekik: Ragadjátok meg a Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük! És megragadták őket. Illés levitette őket a Kísón-patak mellé, és ott lemészárolta őket. 41 Ezután Illés ezt mondta Ahábnak: Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik. 42 Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta. 43 Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! 44 Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső! 45 Eközben az történt, hogy viharfelhők sötétítették el az eget, és nagy eső lett. Aháb harci kocsira szállt, és Jezréelbe ment. 46 Az Úr keze pedig Illéssel volt, és ő felövezve derekát, Aháb előtt futott a Jezréelbe vezető útig.

 

Jegyzetek:

Illés: Mózessel együtt megjelent a Megdicsőülés hegyén. Ennek jelképes értelme is volt, mert Mózes a törvényt képviselte, Illés pedig a prófétákat, így az egész Ószövetségi kijelentést. Jézussal az ő megváltó munkája végkimeneteléről beszélgettek a hegyen. Nem kellett átélnie a testi, biológiai halált. Testi meghalás nélkül vitetett át tüzes szekéren a láthatatlan világ mennyei dicsőségébe.

Óbadjáhú – „Jáhve szolgája”. Különösen alkalmas név kegyes izráelitának. A neve előfordul még néhányszor az Ószövetségben, különösen a júdai prófétáé ismert, akivel nem szabad összekeverni. Óbadjáhú helyzetét leginkább József Potifár házában való helyzetéhez hasonlíthatjuk, vagy Dánieléhez Babilonban, esetleg Eszteréhez Ahasvérus udvarában, vagy Nehémiáséhoz Súsánban. Hűségesek maradtak Izráel Istenéhez.

Az Úr prófétái – Miután a papok és a léviták Jeroboám bálványimádásának bevezetését követően elhagyták a tíz törzs országát (vö. 2Krón 11,13–14), gondoskodott róla az Úr, hogy a nép mégse maradjon teljesen lelki vezetés nélkül. Sok prófétáról hallunk, olvashattunk már róluk, pl. Sámuel idejében (vö. 1Sám 19,20: „próféták csoportja”). Különösen Illés idejétől vannak megnevezve (vö. 2Kir 2,5.15; 6,1; 9,1). E próféták nem mindegyike volt „látó”, mint Sámuel és Illés, de többnek kell tekintenünk őket, mint csupán a nép tanítóit, olyan embereknek, akik imádkozva és böjtölve voltak együtt.

Lovak – Izráelben tilos volt harci lovak tartása (5Móz 17,16). Aháb így büntethető volt (mint annyi más király, Salamonnal kezdve).

Karmel – „Gyümölcsöskert”; egyedül álló hegyhát a tengerparton, a mai Haifa közelében (39km hosszú, 8km széles, 500m magas). Régtől fogva pompás hely volt, gyümölcsfákkal és kertekkel (vö. Ézs 35,2: „Karmel díszében”), ahol valószínűleg volt már oltára Baalnak (egy természetes „magaslaton”), ezért is választotta Illés próféta az igazság kinyilvánítása helyéül (az Úr vagy Baál). De volt ott az Úrnak is egy régi oltára (1Kir 18,30).

Baal – „Úr, tulajdonos”. Kánaánban tisztelt pogány isten, akit egyes városok urának, védőistenének is tartottak (lásd Baal-Meón, Baal-Támár stb. városnevek). Őslakói szerint Kánaán országa is Baal tulajdona volt. Baal egyébként termékenység isten, a vihar és zivatar istene, amivel megtermékenyíti a földet.

Asérá – A Macceba, avagy Baal „szent oszlopa” mellett Asérát is tisztelték. A Macceba hímnemű, az Asérá nőnemű kiábrázolás volt.

Tűz – Baal papjai tudtak „tüzet csinálni”. Ez bűvésztrükk volt, amivel a népet lóvá tették. Most az egyszer be kellett bizonyítani, hogy Baal valóban képes tüzet adni.

Szolga – A prófétáknak gyakran volt szolgája. Gondoljunk Géhazira, Elizeus szolgájára.

Az Úr adott Illésnek erőt – E különleges erőről az Ézs 40,31-ben hallunk: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul; …futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el”.

 

Megjegyzések:

Isten az Úr – néha egy népnek, még ha oly messzire szakadt is az Úrtól, el kell ismernie, hogy Isten Úr. Ezt leghamarabb ínséges időben látjuk. A második világháború idején sokan imádkoztak, és a felszabadulás után sokan mondtak köszönetet Istennek, még nem-keresztyének is. Isten elismerése még nem jelenti a tiszteletét. Ez az istenfogalom többnyire eltűnik. Ez történt Izráelben is, Illés idején. Csupán Isten Szentlelke által megérintett szívek maradnak megérintett szívek. (Zak 4,6: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.”)

Keresztelő János összehasonlítása Illéssel – Zakariás énekelte fiáról, Jánosról dicsőítő énekében: „és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével” (Lk 1,17). Ez a Mal 3,23-ból kölcsönzött szöveg: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.” Feltűnő, hogy az Ószövetség az Illésre való emlékezéssel zárul, így készül kapcsolat Keresztelő Jánossal, Jézus útkészítőjével, aki Illéshez hasonlóan egyedül állt szemben népével.

Pogány szertartás – Öncsonkítást, azért, hogy az istenséget meghallgatásra és válaszolásra kényszerítsék, ahogy Baal prófétái tették, még mindig találhatunk, pl. Afrikában a gyógyító embereknél. E pogány rítusban vér is folyik. Az ún. sátánegyház szertartásaiban is előfordul. A pogányok is megpróbálják az üdvösséget elérni. Ezzel szemben áll a keresztyén, aki üres kézzel áll Isten előtt; aki mindent elnyert az Úr Jézus áldozata által.
Figyelmeztessük rá a gyerekeket, hogy az Úr nem válaszol külső pompával. „De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják Őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn 4,23–24). Így imádkozott Illés is a Karmelen.

Beszélgetés / játék:      - Mi volt a vád Aháb király és felesége Jézabel ellen? - Mit mondott Illés Ahábnak? - Mi történt a Kármel hegyén? - Ki felelt tűzzel? - Mit tett a nép, amikor látta Isten válaszát Illés imájára? - Mit történt a Baál prófétáival? - A nép megtérése után Isten hogyan áldotta meg az országot?

Alkalmazás:     Beszélgessünk arról, hogy ma mik azok a dolgok (hamis istenek), amik a fiatalokat elfordítják az Úrtól, bíztassuk a fiatalokat arra, hogy hozzanak egy szilárd döntést, hogy ők Jézus Krisztust fogják követni, még akkor is, ha emiatt gúnyolják és esetleg kirekesztik őket.

 

Nem kell sokat tudnod az életről ahhoz, hogy mély benyomást tehess a világra. Mégis ismerni kell néhány nagyszerű dolgot, ami sokat számít. Majd légy hajlandó élni és meghalni ezekért. Azok, akik tartós változást eredményeztek a világban nem azok az emberek, akik sok tudást sajátítottak el, hanem azok, akik csupán néhány nagyszerű dolgot tudtak. Ha azt szeretnéd, hogy a te életed is számítson, ha azt akarod, hogy a vízbe dobott kavicsaid fodrozódásából hullámok keletkezzenek, melyek elérik a föld minden szegletét, s végül évszázadokon keresztül továbbhömpölyögnek az örökkévalóságig, nem kell magas IQ-val és EQ-val rendelkezned. Nem kell jóképűnek, gazdagnak lenned. Nem kell egy kitűnő családból származnod. Nem feltétlenül szükséges kiváló iskolai háttér. Mindössze néhány nagyszerű, magasztos, változatlan, nyilvánvaló, egyszerű, ragyogó dolgot kell ismerned, amelyek éltető erőt adnak neked.

Ne pazarold el az életed! Rövid az és nagyon értékes. 

„Egy életünk van, ami hamar a múltba vész. Csak amit Krisztusért tettél, az tart örökké.”

Ézs 26. 8 Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk.

Bármivel foglalkozz is, találd meg az elhívásodat. Találd meg a módját, hogy kifejezd, élj és halj azért. Ezzel egy örökké tartó változást fogsz előidézni. Olyanná válsz, mint Pál apostol. 

Apcsel 20. 24 De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

Fil 3. 7 Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. 8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.

Hogyan segíthetek neked? Hogyan használhatna Isten ebben a pillanatban, hogy felébresszem benned az elhívást egy nagyszerű valóságra, mely szabadjára enged és felszabadít a kisszerű álmokból, és elküld téged a világ végére?

Gal 6. 14 Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.

Csak Jézus Krisztus keresztjével dicsekedjünk. Csak a kereszttel való dicsekvés az egyetlen gondolat, az egyetlen cél és az egyetlen elhívás. A „dicsekedni” szó alatt érthetjük azt, hogy „ujjongani”, „örvendezni valaminek”. Csak Krisztus keresztje (kereszthalála) miatt ujjongjunk. Csak Krisztus keresztje miatt örvendezzünk. Pál azt mondja, hogy ez legyen az egyetlen elhívásod, az egyetlen dicsekvésed, örömöd és ujjongásod. Ebben a felemelő pillanatban legyen Jézus Krisztus keresztje olyasvalami, amit szeretsz, olyan dolog, amit becsben tartasz, aminek örvendezel és ujjongsz.

Minden jó dolgot (beleértve minden rossz dolgot is, amit Isten jóra fordított) megkaphattunk Jézus kereszthalála által.

Nem vettük tudomásul, hogy minden jó és minden rossz dolgot Isten jóra fordított érettünk Fia, Krisztus halála árán.

Úgy tanulunk meg a kereszttel dicsekedni és abban örvendezni, ha mi is a kereszten vagyunk.

Gal 2. 20 Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.

Ez azt jelenti: amikor Krisztusba veted a hitedet, megszakad a világgal való köteléked, és a világ vonzereje megtörik, halottá válik számodra, ahogy te is a világ számára. Pozitív megfogalmazásban, ahogy a 15. versben is olvasható, „új teremtés” vagy. A régi éned halott, az új él. Az új éned hitben él. Hitünk nem a világot dicsőíti, hanem a keresztre feszített Krisztust.