Skip to main content

15. Jézus beszélgetése a samáriai asszonnyal

Igehely (történet):    Jn 4,1-42  Jézus beszélgetése a samáriai asszonnyal

Aranymondás:           Jn 4,42  Magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban Ő a világ üdvözítője.

Óracél:                        Jézus a mi életünk titkait is ismeri, de nem elítél azok miatt, hanem hív magához.

Központi üzenet:      Jézus előtt nincs titok; Jézus a Krisztus, a megígért Messiás

Előzmények:          Jn 3.  Nikodémus (újjá kell születni), Keresztelő János – kisebbé kell lennem, Neki pedig növekednie

Jn 3. 36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”

Bibliai történet:       Jn 4,1-42 Jézus beszélgetése a samáriai asszonnyal

Jn 4. 3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. 4 Samárián kellett pedig átmennie, 5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6 Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: „Adj innom!” 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?” Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.

A különbözőségekről beszélni rossz szokás. Nem az Istenhez való személyes viszonyunk a legfontosabb? 

10 Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”

Jézus magáról, az asszony folyóvízről beszél.

11 Az asszony így szólt hozzá: „Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? 12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?” 13 Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

(Megint nem reagál Jézus) A földi élet nem ad maradandó kielégülést. Az élő víz, a Szentlélek munkája gondoskodik arról, hogy aki abból „iszik”, a Krisztusban való hit által örökre megelégszik, és már most megismeri a szívében az örök békét, és ez kiárad másokra is.

15 Az asszony erre ezt mondta: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.”

Ez egy új élet, egy teljesen új lét kezdete volt benne, más szóval, megtérésének a kezdete. Előbb azonban még valaminek történnie kellett: az asszonynak rá kellett ébrednie, hogy ő bűnös Isten előtt!

16 Jézus így szólt hozzá: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!” 17 Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.” Jézus erre ezt mondta: „Jól mondtad, hogy férjed nincs, 18 mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.” 19 Az asszony ekkor így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy. 20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.”

Az asszony megpróbálta a figyelmet elterelni azzal, hogy vallási vitába bocsátkozik Jézussal (milyen sokszor elterelő taktika ez ma is). 

21 Jézus így válaszolt: „Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.

23 De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.

Arra célzott, hogy nem lesz többé szükség egyik istentiszteletre sem. Ugyanis föltámadása után a „régi korszak” teljesen lezárul.

24 Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”

25 Az asszony így felelt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.”

ez az asszony tájékozottabb, s jobban hisz a jövőben és Krisztus munkájában, mint sok jeruzsálemi írástudó.

26 Jézus ezt mondta neki: „ÉN VAGYOK AZ, AKI VELED BESZÉLEK.”

Samáriainak, asszonynak jelentette ki elsőként ezt!

27 Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?”

28 Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: 29 „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?” 30 Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.

Nyíltan elismeri bűnös voltát, és Krisztust! (megtért)

Jn 4. 31 Közben kérték őt a tanítványai: „Mester, egyél!” 32 Ő pedig azt mondta nekik: „Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.” 33 A tanítványok erre egymást kérdezték: „Valaki talán hozott neki enni?”

34 Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.

Anélkül a munka nélkül, amit az Úr Jézus a földön végez és még végezni fog, senki sem „lakik jól”.

35 Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. 36 Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. 37 Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató. 38 Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”

39 Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.” 40 Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. 41 Az ő szavának sokkal többen hittek,

42 az asszonynak pedig meg is mondták: „Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.”

43 Két nap múlva pedig elment onnan Galileába,

 

Beszélgetés / játék:          Beszéljük meg a történet vallási és kulturális hátterét: kik voltak a farizeusok, kik éltek Samáriában, milyen volt a kapcsolat a zsidók és a samáriabeliek között, milyen volt a nők helyzete akkoriban, mit jelentett az élő víz.

Alkalmazás: Beszéljük meg mit jelent, hogy Jézus a világ üdvözítője. Miből szabadítja ő meg azokat, akik Hozzá fordulnak? Mondjuk el a fiataloknak, hogy bátran jöhetnek Jézushoz a mások előtt eltitkolt dolgaikkal is, mert Ő megbocsátja a bűneiket és megszabadítja őket azokból.

Jegyzetek:

A történet elejéről kitűnik már, hogy ez az asszony nem valami tapasztalatlan gyerek volt, hanem inkább olyan ember, aki könnyen azt gondolja magáról, hogy ő már mindent tud. Sok mindenen átment. Öt férje volt, most egy hatodikkal él együtt, közben végzi a napi munkáját, a legnehezebbet is, amit akkor is már az asszonyokkal végeztettek. Kiderül a történetből, hogy úgy nagyjából megbarátkozott azzal, hogy megveti a faluközösség a rendezetlen élete miatt. Tanult ő vallást is, pontosan tudja, hogy kinek hol kell imádkozni, ismeri a próféciát, hogy majd eljön a Messiás, az Istentől küldött Szabadító. Sok mindent, vagy talán mindent tud, és ezzel a magabiztossággal kezd beszélgetni Jézussal. Szóval nem gyereklány már, túl van már mindenen, csak éppen semmi sincs rendben az életében. Magányos, és ezt elég nehezen viseli. Nincs rendben a házasélete, nincs bizonyossága hitbeli kérdésekben, nem egy kiegyensúlyozott és boldog ember áll előttünk.

 

Nem jellemző-e ránk ez a fajta magabiztosság?

Tele vagy mindenféle feszültséggel, amit lehet jólneveltséggel, önfegyelemmel ideig-óráig leplezni, de hol itt, hol ott robban az életed, és megkeseríted ezzel a környezeted életét. Elégedettséget erőltetsz magadra, és a szíved nincs tele hálaadással és örömmel. És szenvednek miattad a körülötted élők, mert pillanatnyi hangulatodtól függ, hogy most lehet-e békesség és jókedv otthon, vagy ahol vagy. Közben elég sokat tartasz magadról. Tudsz te már mindent, túl vagy már mindenen, vagy legalábbis sokkal többet tudsz, mint mások körülötted. Az ilyen embernek mondja Jézus: „Ha ismernéd az Isten ajándékát…” egészen másként gondolkoznál magadról, akkor egészen másutt lenne már a lelki fejlődésed, akkor egészen más szemmel néznél a többiekre, akkor sok mindent nem csinálnál, és sok mindent naponta gyakorolnál. Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki beszél hozzád, akkor neki adnád át az életed trónját. Nem úgy, mint ahogy próbálod, hogy társuralkodóként megtűröd Jézust is magad mellett, hanem úgy, hogy leszállnál végre egészen, és engednéd, hogy ő legyen az Úr mindenben, és te boldogan engedelmeskednél neki.

Ha ismernéd Isten ajándékát, akkor minden egyebet félretennél, veszni hagynál, ami ettől az ajándéktól visszatart. Dédelgetett terveidet, kedvenc időtöltésedet, legféltettebb bűneidet, mindent, hogy ez az ajándék egyre teljesebben a tied lehessen.

Sikem – Ez a helység a nagy karavánutak kereszteződésében feküdt. Ábrahám is (1Móz 12,6) és Jákób is (1Móz 33,18) a közelében lakott. A sikemiek családi kapcsolatba akartak kerülni Jákóbbal, de megölték őket (1Móz 34). Józsué ott gyűjtötte össze a népet, hogy megújítsa a szövetséget (Józs 24). Később Abimélek, Gedeon fia volt a királya (Bír 9). Jeroboámnak Sikem volt a székhelye (1Kir 12,25). Mai neve Nabluz (Neapolisról elnevezve). Ebben a városban még mindig van egy samáriai városrész. A samáriaiak húsvétjukat a közelben fekvő Garizim-hegyen ünneplik. A város a Garizim-hegy és az Ébál hegye között fekszik.

Samáriaiak: 2Kir 17,24-41 Asszíria királya betelepíti az elhurcoltak helyére saját népéből, oroszlánok támadják meg őket, odaküld zsidó papot – tanítsa meg a zsidó vallási dolgokat. Félték az Urat, de áldozóhalmokon is áldoztak.

Atyánk, Jákób – Figyeljük meg, hogy ez a samáriai asszony is „atyánk, Jákób”-nak nevezi Izráel ősatyját! A samáriaiak Ábrahám, Izsák és Jákób valódi utódainak tekintették – és tekintik – magukat. A samáriaiak azonban azoknak a babiloni és más helyekről való telepeseknek az utódai, akiket Észar-Haddón küldött Palesztina e részébe, hogy a földet megműveljék (lásd 2Kir 17,24.29; Ezsd 4,10).

A samáriaiaknak valóban nem kellett büszkélkedniük állítólagos származásukkal, legalábbis Josephus zsidó történész szerint. Amikor a hírhedt szír IV. Antiochus Epiphanes a zsidókat üldözte, a samaritánusok, attól való félelmükben, hogy osztozniuk kell a zsidók szenvedéseiben, minden rokonságot megtagadtak velük. Templomukat átadták Antiochusnak azzal a kéréssel, hogy azt Jupiternek szenteljék.
Az arabok is Ábrahám törvényes leszármazottainak tekintik magukat, Izmael révén. Azt állítják, hogy Isten Ábrahámnak tett ígéretei ezért Izmael révén minden mohamedán arabra érvényesek. Az arabok valóban Ábrahámtól származnak, de az Ábrahámnak tett ígéretek Izsák és Jákób leszármazottainak szólnak.