Pista bácsi falujába jön az árvíz. A vízszint gyorsan emelkedik, mindenki menekül a faluból. Pista bácsi viszont nagyon hisz és bízik Istenben és ezért letérdelve imádkozik a házában. Egyszer arra jön egy csónakban egy barátja:
- Pista bácsi, emelkedik a víz, jöjjön, menjünk innen!
- Áh, én inkább imádkozom, Isten megsegít.
A csónak elmegy, Pista bá imádkozik tovább. Jön még egy falubéli, szintén egy csónakkal.
- Pista bá, most már jöjjön, mert a ház is magára dől!
- Én bízom Istenben, hogy megment engem, hadd imádkozzam.
Az is elmegy. Még valaki odaevez az öreg házához.
- Jóember, nem jön? Elviszem! Már mindenki elment, a házak sorra dőlnek össze, a faluban már nincs is senki.
- Én az Úrban bízom, aki megsegít engem. Hadd imádkozzam.
Hát elmegy az is. Pista bá imádkozik, imádkozik, aztán egyszer tényleg rádől a ház. Pista bá megy a mennybe, Istennel találkozik. Pista bá kerek szemmel kérdi Istentől:
- Istenem, hát én, hát én nem értem... Hát miért nem mentettél meg engemet? Pedig mennyit imádkoztam!
- Pista bácsi, Pista bácsi.... Hány csónakot is küldtem?!
Sokszor azt várjuk, hogy Isten segítsége majd az égből száll alá, pedig ott van az orrunk előtt...