„Azt mondja az Úr, Izrael Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül" (1Kir 17,14).
Isten azért helyezett minket a világba, hogy Őt képviseljük, és bizonyságot tegyünk hűségéről. Magatartásunknak, szavainknak és cselekedeteinknek egyaránt arról kell tanúskodniuk, hogy egyedül Ő megélhetésünk forrása. Azt a parancsot kapjuk tehát, hogy - főleg ami a pénzügyeket illeti - legyünk a szó valódi értelmében függetlenek az emberektől, és támaszkodjunk maradéktalanul Istenre. Ha itt meggyengülünk, megraboljuk a neki járó dicsőségtől. Mint Isten szolgái, kötelesek vagyunk rámutatni forrásainak bőségére. Attól se féljünk, hogy az emberek majd gazdagoknak látnak! Ezzel nem hamisítjuk meg a valóságot, és becsületesek is maradunk. Tartsuk titokban anyagi szükségeinket, még ha ezért környezetünk arra a következtetésre jut is, hogy jól megy sorunk. Közben meglehet, hogy semmink nincs. Ő, aki titkon néz, észreveszi szükségeinket, és betölti azokat, mégpedig nem korlátozott mértékben, hanem az „Ő dicsőségének gazdagsága szerint a Krisztus Jézusban" (Fil 4,19). Nyugodtan merjük nehézzé tenni a dolgot Isten számára, hiszen neki nincs szüksége a segítségünkre ahhoz, hogy csodát tegyen.