„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?" (Zsolt 119,9).
A farizeusok megtisztították a tál külsejét, ám belseje tisztátalansággal maradt telve. Urunk ezért dorgálja őket, hogy míg a külsőre nagy gondot fordítanak, addig a belsőt elhanyagolják. Sokan talán arra következtetnek ebből, hogy ha hangsúlyozzuk a szellemi igazság belső voltát, akkor minden rendben van. De Isten egyaránt követeli tőlünk a belső és a külső tisztaságot. Ha csak külső tisztaság van belső nélkül, az a szellemi halál. A belső pedig a külső nélkül elszellemiesített élet. Mert ha elszellemiesítéssel megkerüljük a dolgokat, az még nem szellemi élet. „Ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem mellőzni" (Mt 23,23). Nem számít, ha jelentéktelennek tűnik előttünk egy isteni parancs, még sem szabad azt könnyen vennünk, hiszen Isten akaratának a kifejezése. Nem hanyagolhatjuk el büntetlenül az Ő legkisebb kívánságát sem.