5Mózes 10,12-22
ISTENEK ISTENE ÉS URAKNAK URA
Mózes 5. könyve 9. fejezetében Mózes áttekintette Izráel fiainak ismétlődő bukásait az egész pusztán átvezető úton. Emlékeztette őket, hogy miközben Isten a tíz parancsolatot adta nekik, máris megszegték az elsőt, aranyborjút készítve bálványként. Ez a kőtáblák szó szerint történő összetörését eredményezte. Ennek ellenére Isten megkímélte őket, és a 10. fejezet első részében azt találjuk, hogy utasítja Mózest, hogy készítsen új kőtáblákat. Most, a 12-22. versben ezek lényegét látjuk összefoglalva. Az összefoglalás figyelemreméltó módon hasonlít az Úr Jézus szavaira: "az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből; Szeresd felebarátodat, mint magadat." Mk 12,29-31. Az írástudó, akinek kérdése indította el ezt a választ, ezután megállapítja, hogy az ehhez való állhatatos ragaszkodás "sokkal több... minden égő és véres áldozatnál," 33. v. Ezt a választ elismerte az Úr, ami azt mutatta, hogy az írástudó közel volt az üdvözüléshez.
Ezen az összefoglaláson belül emlékeztette Izráelt: "Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura." Mégis hiábavaló bálványokhoz fordultak. Sajnos, napjaink sem különböznek ettől. Néha felcseréljük Őt saját elgondolásaink és vonzalmaink szerint üres alternatívákkal, talán szórakozással, sporttal, barátságokkal, materializmussal, karrierrel, vagy éppen legszorosabb kapcsolatainkkal. A vele szembeni bukás aztán bukást eredményez az emberek felé, szomszédaink felé, továbbá meghiúsítja a bizonyságtételt. Végül ezek a dolgok, amelyek az Ő helyére kerülnek, csak csalódáshoz és lealacsonyodáshoz vezetnek, Ő azonban sohasem vall kudarcot és nem hagy el bennünket.
Az Izráel körüli nemzetekhez hasonlóan hamis isteneket követnek a körülöttünk lévők is. Némelyeknek ez tudomány és evolúció, másoknak a holt vallásosság szigorúsága, másoknak vakbuzgóság. Egy szomorú világban tele halállal és terrorral, a szülők mégis azt állítják, hogy istenük azt kéri tőlük, hogy gyermekeiket nekik áldozzák. Micsoda ellentét ez a mi Istenünkkel szemben, aki saját Fiát adta értünk! Az embereket rabszolga sorban tartják uraik, de a mi Urunk azt mondja, hogy az Ő "terhe könnyű". Nos, ismerjük fel, hogy az Úr, a mi Istenünk istenek Istene és uraknak Ura. Az Úr Jézus személyében különlegesen jelenti ki magát, akiről Tamáshoz hasonlóan mindnyájan vallhatjuk: "én Uram és én Istenem.
5 Móz. 10.12-22 Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod! Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van! De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvokat: titeket választott ki ő utánok minden nép közül, a mint e mai napon is látszik. Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak; Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad. Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot. Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén. Az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél. Ő a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid. A te atyáid hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!