Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak elõtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek. (Zsolt 86,9)
Pál írja: Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! (1Kor 9,16)
Atyám! Engedd meglátnom, hogy nélküled árva vagyok!
Asszíria nem segít meg minket, lóra sem ülünk többé. Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányáit. Csak nálad talál irgalmat az árva. (Hós 14,4)
Árva. Csak Istennél talál irgalomra az árva. Sokan vannak, akik átélték, mit jelent árvának lenni. Õk, minden bizonnyal, már megérthettek valamit ebbõl az igébõl. De csak azok árvák, akik elvesztették hozzátartozójukat? A Biblia azt írja, hogy Isten ismerete nélkül születünk. (Jn 8,54-55; Gal 4,8-9) Már születésünkkor lelkileg árvák vagyunk. Ez az érzés félelemmel tölti el szívünket.
Izráel úgy gondolta, hogy az élõ Isten helyett inkább Asszíria jelenti a biztonságot. Áldoztak Istennek, de azért Baalnak is, a termékenység istenségének. Jobb, ugye, több vasat is a tûzben tartani.
Hóseás próféta figyelmeztet, hogy ez bûn! Ez lelki paráznaság. Mi hányszor csaljuk meg az Úr Jézus Krisztust azzal, hogy a hitünket mindenféle emberi praktikákba vetjük?! A lottóba, horoszkópba, egyes tárgyakba, személyekbe vetett hit mind megszomorítja õt. Hóseás hirdeti, hogy ha Izráel megtér lelki paráznaságából, akkor áldás lesz rajta. Ha nem, elpusztul!
Ez most sincs másképp. A személyes életünkben dönteni kell! Nincs is-is!
Merjük bevallani, hogy lelki árvák vagyunk! Kérjük Istent, hogy szabadítson meg lelki paráznaságunkból! Kapaszkodjunk minden erõnkkel Megváltónkba, hiszen õ most is él!
A boldogság sem rajtunk kívül, sem bennünk nincs. A boldogság Istenben van. (Blaise Pascal)
Megváltó Krisztusom! Bevallom neked, hogy életemben magam akartam megszerezni a biztonságot, úgy, ahogy nekem tetszett. Gyõzz meg, hogy csak tenálad van az igazi megnyugvás és áldásos élet. Tedd a szívemet bizonyossá, hogy vigyázol rám, s nem kell árvának lennem. Ámen