Mennyei Atyánk! Taníts bennünket utaidra, kegyelmesen gondolj ránk!
Mária így énekelt: "Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel." (Lk 1,51-52)
Mária a legnagyobb ígéretet kapta Istentől, mely szerint ő lesz a Messiás anyja. Istent dicsőítő szavaiból, bizonyságtételéből kicsendül sugárzó öröme és méltatlanságának érzése. Isten ajándéka valóban felbecsülhetetlen: Szabadítót küld a világba, hogy el ne vesszünk, el ne kallódjunk. Ez nemcsak Máriának jelentette az életet, hanem nekünk is szól. A szívből jövő hálaadás, Isten dicsőítése örömöt hoz a mi szívünkbe is, hiszen általa átalakulnak a bennünket foglalkoztató nehézségek. Akinek hálás a szíve, az megvidámodik, mert észreveszi, hogy Isten ajándékában mekkora kincs rejlik. Erősíti bizalmunkat és hálaadásunkat Isten iránt az, ha egyetlen napot sem hagyunk ki, hogy köszönetet mondjunk Istennek. Isten a Teremtő, a Szeretet, a Szabadító, ki irgalmas és igazságos; az alázatos embert felemeli. Az ilyen embernek hála van a szívében, meglátja Isten felbecsülhetetlen ajándékát és a maga méltatlanságát Isten előtt. Az alázatos ember ki tudja mondani, ha jogosan kritizálják, hogy: Bocsáss meg! Csak az ilyen embert emeli Isten a szívéhez, a trónjához.
Egy ének az örömöt juttatta kifejezésre. Egy ének a reményt szólaltatta meg. Mária adott szavakat és hangot neki. Az eljövendő Istent dicsőíti saját Fiában. (Hartmut Handt)
Drága mennyei édes Atyánk! Magasztallak téged szeretetedért, hisz a legjobbat akarod nekünk. Nyisd meg szemeinket, hogy meglássuk ezt, és füleinket, hogy meghalljuk ezt igédből. Vezess türelmesen utaidon, hogy a hálaadás ne múljon ki a szívünkből, és az alázatos szívet te munkáld ki bennünk. Ámen.