Jézus! Te vagy tanítónk, szólj, hogy megismerhessünk!
Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. (Mk 6,34)
Jézus kiszállt a hajóból, és megállt a parton. Körbenézett. Látott egy tűzrakást, körülötte három szakállas férfi sütögette a húst. Mögöttük két kisfiú kergetett bottal egy karikát, nagy port kavarva, sikongatva. Egy lány a lábát lógatta a vízbe, és a látóhatárt bámulta. Egy fiú egy botot faragott. Egy csoport asszony ült félkörben kicsit feljebb, valamit varrtak, közben beszélgettek. Nem messze egy kismama sétált, énekelgetett és a haját fonta. Arrébb pár fiú kavicsokat dobálgatott a vízbe. Egy öregember arcát a kalapja alá rejtve szunyókált. Valahonnét párbajozó fiatalok harci kiáltása hallatszott. Jézus felnézett az égre is, ahol egy madárraj repült el a feje felett. Ösztöneik pontosan vezették őket a messzi távolban levő fészkelőhelyükre, pontosan ugyanarra a helyre már évek óta. V alakban rendeződve, egyforma tempóban haladtak, elöl a vezér, mögötte meghatározott rendben a többiek. Jézus megcsóválta a fejét, ránézett az emberekre és sóhajtott egyet. "Sokat kell még tanulnotok" - mondta alig hallhatóan, és leült közéjük.
Rosszul háláljuk meg tanítónk munkáját, ha mindig csak tanítványok maradunk. (Friedrich Nietzsche)
Mesterünk! Nélküled olyanok vagyunk, mint a pásztor nélküli juhok, a magunk útját járjuk, és nem törődünk egymással. Kérünk téged, vezess bennünket, hogy megtaláljuk az egyetlen helyes utat az örök boldogság felé. Ámen.