Utaidat ismertesd meg velem, Uram!
Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. (Zsolt 19,9)
Nekem ne parancsolgasson senki! Nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem. Nem szeretem, ha utasításokat adnak. Nem szeretem, ha megszabják, hogy mikor mit tehetek. Szeretnék a magam ura lenni. Szeretném azt tenni, amit én akarok. Szeretnék a saját józan belátásom szerint cselekedni? Persze ez nem mindig sikerül. A józan ítélőképességem gyakran hagy cserben. Ilyenkor jó lenne valamilyen útmutatás, mert egyedül nem megy. Magamtól nem tudom mindig megtalálni a helyes utat. Együgyűnek érzem magam, pedig a megoldás itt van közel: az Úr az együgyűt is bölccsé teszi, amikor elé tárja világos parancsolatait. Az együgyű ember könnyen eltévedhetne, rossz út felé vehetné az irányt, de az Úr törvényével útbaigazítja a helyes utat keresőt. Az Úr törvénye nemcsak útbaigazít, bölccsé tesz, hanem örömöt is ad. Örömöt ad mindannak, aki megtartja parancsolatát, megtartja a törvényt. Nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem, de be kell látnom, hogy az Úr parancsolatai nélkül elveszett, bolyongó lennék. Azonban ettől nem kell tartani. Az Úr parancsolatai világosan állnak előttünk, utat mutatnak az életben, az élethez.
Senki és semmi nem oly halandó, mint a csőcselék, mely az utcákon csúszik-mászik, nyüzsög, és a sok tántorgástól elfelejtette a járást. Sem őt nem hordozza többé a törvény, sem ő a törvényt. (Hermann Broch)
Mindenható Istenünk! Láttasd meg velünk, hogy törvényed, parancsolataid csakis javunkat szolgálják. Ha figyelünk parancsolataidra, útmutatóként szolgálhatnak számunkra az élet nehéz kérdéseinél. Ha megtartjuk parancsolataidat, akkor pedig örömünk telik majd ebben. Add meg ezt az örömet nekünk! Ámen.