Lukátsi Vilma
VALLOMÁS
Zúgó sebes szélnek,
égi zendülésnek
tanúja nem voltam,
nyelveken nem szóltam,
de lényem mélyében
érintetlenségében
Szentlélek Úristen
szentségében hittem!
Hangot nem hallottam,
mégis tudtam: ott van!
Ő, Aki vigasztal,
de el is marasztal,
önmagammal vívtam:
meg ne szomorítsam,
ha elmenne tőlem,
mi lenne belőlem...!
Így telnek az évek,
lassan hazaérek,
s kősziklára állva
tudom, mi van hátra:
tékozló létemre
gyermekként lépek be
az Atyai házba!
- Lukátsi Vilma -