Skip to main content

Kereszténység és kultúra kapcsolata

1.    H. RICHARD NIEBUHR ÖT MODELLJE

  1.  
    1. Niebuhr korszakos könyve: Christ and Culture (1951)
      1. Krisztus és a kultúra kapcsolatára öt olyan modellt mutat be, melyek az egyháztörténet során megvalósultak
        1. Niebuhr definíciói:
          1. KRISZTUS: "Jézus Krisztus az, aki a keresztények számára önmaguk és a világ megértéséhez a legfőbb kulcsot jelenti, Isten és ember, jó és rossz megismerésének fő forrása, a lelkiismeret állandó társa, a gonosztól való remélt szabadító."
          2. KULTÚRA: "A kultúra az emberek által a természet adott voltával szemben mesterségesen létrehozott másodlagos környezet, mely minimálisan magában foglalja a következőket: az egyszerű hangoktól megkülönböztethető nyelvet, a puszta reagálástól és tudatlanságtól megkülönböztethető képzeteket és hiteket, a formátlan természettől különböző anyagi építkezést, a semlegességtől különböző értékeket, az egyéni nézetektől megkülönböztethető közösségi értelmezéseket. A kultúra közösségi, emberi és célszerű. Az emberi élet törékeny, mégis erőteljes berendezése."
        2. alternatív definíció:
          1. KRISZTUS: "A Jézus Krisztusban kapott kinyilatkoztatás és életforma."
          2. KULTÚRA: "Az élet elkerülhetetlen kérdéseire adott emberi válaszok gyűjteménye." (W. Bradshaw)
      2. a következőkben Niebuhr kategóriáit felhasználva nézzük meg a különböző modelleket:
        1. Niebuhr sorrendje:
          1. Christ against culture (Krisztus a kultúrával szemben)
          2. Christ of culture (Krisztus azonos a kultúrával)
          3. Christ above culture (Krisztus a kultúra felett)
          4. Christ and culture in paradox (Krisztus a kultúra mellett)
          5. Christ transforms culture (Krisztus átformálja a kultúrát)
        2. a mi sorrendünk:
          1. Krisztus a kultúrával szemben
          2. Krisztus a kultúra mellett
          3. Krisztus átformálja a kultúrát
          4. Krisztus a kultúra felett
          5. Krisztus azonos a kultúrával
    2. Krisztus a kultúrával szemben (Christ against culture)
      1. történelmi példák:
        1. üldözött korai Egyház (Tertulliánusz: "Mi köze Athénnek Jeruzsálemhez?")
        2. szerzetesi mozgalmak
        3. anabaptisták
        4. kvékerek
        5. testvérgyülekezetek
        6. "szentség" mozgalom, pünkösdi mozgalom
        7. premillennista diszpenzacionalizmus
      2. ez a mentalitás gyakran önálló szubkultúrát hozott létre:
        1. apátságok, kolostorok
        2. hutterita közösségek
        3. amisok
        4. fundamentalista intézmények Amerikában
      3. teológiai jellegzetességek:
        1. "a világ a gonosz hatalmában van" (1Jn 5,19) - dualizmus
        2. a hegyi beszéd fontossága (a keresztények szemben állnak a világgal)
        3. pacifizmus, erőszakmentesség
        4. nincs politikai szerepvállalás
        5. a művészet és tudomány területéről való visszahúzódás
    3. Krisztus a kultúra mellett (Christ and culture in paradox)
      1. történelmi példák:
        1. a lutheránus hagyomány jellegzetes felfogása (Luther, Kierkegaard)
        2. Reinhold Niebuhr
        3. sok hívő "józan paraszti ésszel" így éli meg a kapcsolatot
      2. a felfogás lényege: Krisztus és a kultúra egymás mellett léteznek
        1. a hívő mindkettőnek részese
          1. Krisztus részese kegyelemből, a kultúra részese szükségszerűségből
          2. "simul iustus et peccator"
        2. Isten nem hagyta el az emberi társadalom struktúráit, mert a bűn visszatartása miatt szükség van rájuk
          1. az emberi társadalomban természetes módon részt veszünk (dolgozunk, alkotunk, felfedezünk stb.)
          2. bár bűn járja át a kultúrát, Isten így is igenli azt, így a mi abban való részvételünket is
        3. a hitélet leginkább individuális és lelki szinten valósul meg
          1. gyülekezetbe járás, imádkozás, bibliaolvasás, bizonyságtétel
        4. ez a felfogás nem próbálja összehangolni életünk két területét, a kettő között megmarad a feszültség
          1. Krisztus másképpen úr a tanítványságunk és a világban való életünk felett
            1. a világban való létünket elfogadja
            2. a tanítványságunkat alakítja
          2. a kultúra és a tanítványság saját törvényei szerint kell hogy működjön
            1. a keresztény tudós a munkahelyén tudós, a gyülekezetben keresztény
            2. a keresztény tanár a munkahelyén tanár, a gyülekezetben keresztény
          3. amíg Krisztus vissza nem jön, a földön két királyság lesz egymás mellett, és a hívőknek szükségszerűen mindkettőben részt kell venniük
    4. Krisztus átformálja a kultúrát (Christ transforms culture)
      1. történelmi példák
        1. Augusztinusz (bár van, aki az előbbi nézethez sorolja)
        2. Kálvin
        3. John Knox
        4. Jonathan Edwards
        5. a puritánok társadalmi etikája
        6. a 19. sz.-i angol evangéliumi szociális reformerek (Shaftesbury, Wilberforce)
        7. John Stott és a Lausanne-i dokumentumok
        8. Francis Schaeffer és L'Abri
        9. mai holisztikus missziós mentalitás
      2. a felfogás abból indul ki, hogy a Teremtő a bűnbeesés után is Mindenható Ura a világnak
        1. bár Isten elkülönítette a keresztényeket a maga számára, továbbra sincs két külön világ ("Az Úré a föld és annak teljessége.")
        2. Isten jogot formál az emberi kultúrákra és engedelmességet vár tőlük
        3. a keresztények Isten valós válaszait ismerik, melyeket képviselniük kell saját kultúrájuk és társadalmuk felé az élet minden kérdésében
      3. a nézet hívei történelmi tapasztalatokra hivatkoznak
        1. az ószövetségi zsidók társadalmi különbözősége a népek között
        2. az európai kultúrának a keleti és más kultúráktól való eltérő jegyei, melyek a keresztény világkép következtében jöttek létre
        3. a hagyományosan protestáns országok (Anglia, Hollandia, USA) erkölcsi és gazdasági fejlődése, melyet neves szociológusok szerint is nagyban befolyásolt a vallás kultúrát átformáló hatása
        4. konkrét eredmények egyes kulturális és társadalmi kérdésekben, ahol a keresztény hit jelenléte változást hozott:
          1. brit rabszolgakereskedelem beszüntetése
          2. Indiában a feleségek elégetésének betiltása
          3. a kínai lányok lábainak eltorzítását keresztény hatásra szüntették be
          4. a misszió eredményeként törzsek közti háborúk szüntek meg
          5. poligámiáról monogámiára való áttérés
          6. nők szerepének felértékelése és megbecsülése
          7. drog és AIDS visszaszorulása
          8. családi élet helyreállása és gazdasági fellendülés
    5. Krisztus a kultúra felett (Christ above culture)
      1. történelmi példák:
        1. Jusztinosz (Mózes és Plátón szerepének párhuzamba állítása)
        2. Origenész és Alexandriai Kelemen (a neoplatonizmus megfelelő keretet ad a keresztény hit leírásához)
        3. Aquinói Szent Tamás (Arisztotelész filozófiája)
          1. a természeti teológia egy bizonyos pontig eljuthat
          2. a kijelentés ehhez ad hozzá
        4. katolikus teológia
          1. a társadalom erkölcse a természetes kijelentésre épülhet (ehhez nincs szükség a Bibliára)
          2. a különböző vallások összhangba hozhatók a kereszténység tökéletesebb kijelentésével
        5. Don Richardson: Eternity in their Hearts
          1. Krisztus a hiányzó elemeket pótolja
          2. vö. Bruchko története
      2. ez a felfogás alapvetően optimista az emberi kultúrákkal kapcsolatban
        1. a nézet egyes hívei pusztán csak kapcsolódási pontokat látnak Krisztus és a kultúra igazságai között, a nézet más képviselői viszont jogosan vádolhatók szinkretizmussal
    6. Krisztus azonos a kultúrával (Christ of culture)
      1. történelmi példák:
        1. "keresztény" Európa (katolikus Nyugat és ortodox Bizánc)
        2. kultúrprotestantizmus (német liberális teológia)
        3. korai missziós stratégia (a megtérés a nyugati kultúra átvételét is jelentette)
        4. amerikai keresztények között, pl. R. Rushdoony (Amerika keresztény nemzet, az evangélium és a demokrácia terjesztése összetartozik)
      2. abból a feltételezésből indul ki, hogy lehetséges a keresztény kultúra
        1. keresztény elvek alapján működhet egy társadalom (a harmadik modellben szereplő átformálódás teljes sikerrel járhat)
        2. Izráel teokráciája megvalósítható (még a mózesi törvények is alkalmazhatók)
      3. ez a felfogás öntudatlanul is kialakulhat, ha:
        1. nem választjuk le az evangéliumról a ráragadt emberi kulturális elemeket
        2. keresztény szubkultúrát alakítunk ki a magunk számára
    7. Melyik a helyes modell?
      1. mindegyik modellben van igazság, de nem egyforma mértékben igazak
        1. nem helyes a túlzott pesszimizmus
        2. nem helyes a túlzott optimizmus
        3. eltérő helyzetekben más-más modell lehet érvényesebb
      2. az elsőt és az ötödiket inkább utasítsuk el
        1. a kultúra soha nem teljesen Krisztus-ellenes
        2. a kultúra soha nem teljesen krisztusi
      3. az alapvető hozzáállásunkat a harmadik nézetnek kell jellemeznie (Krisztus átformálja a kultúrát)
        1. Krisztus úr az élet minden területe felett (nincs két világ)
        2. Krisztus kritikus a kultúrával szemben
        3. Krisztus képes megváltoztatni a kultúrát
      4. néha a körülmények a "Krisztus a kultúra mellett" vagy a "Krisztus a kultúra felett" modellt igazolhatják
        1. van, amikor a feszültséget és szembenállást/hasadtságot éljük át, ilyenkor Krisztus és a kultúra paradoxona mutatkozik meg
          1. nem átformálódást, hanem romlást látunk kultúránkban (korrupció, rossz munkaviszony, hazugság, mocsok, üldözés stb.)
        2. van, amikor kultúra értékeit fedezzük fel, melyek összhangban vannak Krisztussal, ilyenkor Krisztus a kultúra értékeit igenli
          1. amikor a kultúrában fellelhető szépség a Teremtőre mutat
          2. amikor a kultúra által létrehozott művészet a valóságot ragadja meg
          3. amikor a tudomány Isten világát felfedezi
          4. amikor az emberi szokásokban Isten hiányára vagy jelenlétére mutathatunk
          5. amikor a kultúra evangélizációs lehetőséget nyújt (pl. Pál Athénben)

2.    INKULTURÁCIÓ - DISZINKULTURÁCIÓ

  1.  
    1. Fogalmak tisztázása (vö. Richard Lovelace, Dynamics of Spiritual Life, IVP, 1979)
      1. inkulturáció: "amikor egy adott kultura az evangélium részévé válik"
        1. destruktív (romboló) inkulturáció: "amikor az evangéliumot körülvevő istentelen kultúra fokozatosan az evangélium részévé válik"
        2. protektív (védekező) inkulturáció: "amikor a romboló inkulturációval szemben - védekező reakciók hatására - egy (szub)kultúra az evangélium részévé válik"
      2. diszinkulturáció: "amikor az evangéliumot kiemeljük abból a kultúrából, mellyel korábban összefonódott"
        1. az evangélium kiszabadítása a romboló és védekező kulturális hatások fogságából
    2. Az Ószövetség inkulturációja
      1. destruktív inkulturáció:
        1. a zsidókat állandóan az a veszély fenyegette, hogy befogadják a körülöttük élő népek kultúráját
        2. történelmük azt igazolja, hogy ez gyakran be is következett (kánaáni népek szokásai, Baál-kultusz stb.)
      2. protektív inkulturáció:
        1. a zsidók vallását rengeteg kulturális szabály védte
          1. szigorú étkezési rendelkezések
          2. tisztálkodási szabályok
          3. ünnepnapok megtartása
          4. házasság tiltása más népek tagjaival
        2. ezek a szabályok Izráel "kiskorúsága" miatt adattak
          1. "Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve." (Gal 3,23-25)
    3. Az Újszövetség diszinkulturációja
      1. pünkösd után az evangélium radikális diszinkulturáción megy keresztül
        1. Jézus elutasítja a teokráciát (ApCsel 1,6-8)
        2. pünkösdkor megfordul a bábeli zűrzavar (ApCsel 2,1-12)
        3. a Szentlélek leszáll Samáriában (ApCsel 8,1-25)
        4. a Szentlélek leszáll a pogány századosra és házanépére (ApCsel 10-11)
        5. a jeruzsálemi gyűlés megerősíti a diszinkulturációt (ApCsel 15,10)
      2. a diszinkulturáció fő zászlóvivője Pál apostol volt
        1. Pál korábban farizeusként a teljes inkulturáció híve volt
          1. a farizeusok az élet legapróbb részleteit is szabályozták
        2. Pál új hozzáállását az 1Kor 9,19-23 fejezi ki
          1. "Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem - pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek -, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban."
        3. Pál tanításának lényege: az evangélium minden kultúra számára befogadható, de előtte ki kell emelni a zsidó kultúrából
          1. Pál szabad volt arra, hogy görögnek görög legyen, zsidónak zsidó, de ez csak azért volt lehetséges, mert előtte szabaddá vált arra, hogy ne legyen zsidó!
          2. Pál azt hirdette, hogy az evangéliumot ki kell szabadítani a zsidó kultúrából
            1. nem metéli körül Tituszt
            2. szembeszáll a júdaizálókkal
            3. megfeddi Pétert (Gal 2,11-14)
          3. az evangélium érdekében Pál kész volt zsidóként viselkedni, ha kellett
            1. körülmetéli Timóteust
            2. finanszírozza négy zsidó áldozatát (ApCsel 21,17-26)
          4. az evangélium érdekében Pál kész volt pogányként élni a pogányok között
            1. nem tartotta meg a törvényi előírásokat
            2. úgy élt, mint aki felszabadult a törvény védekező inkulturációja alól
    4. Diszinkulturáció és inkulturáció a korai egyházban
      1. diszinkulturáció:
        1. a Diognétoszhoz írt levél bemutatja, hogy a Pál által képviselt diszinkulturáció hogyan valósult meg:
          1. "A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől. Sehol nincsenek olyan városok, melyekben mint sajátjukban laknának, nincs külön nyelvük sem, melyet beszélnének, nincs sajátos, rájuk jellemző életmódjuk... Görög és barbár városokban egyformán laknak, kinek mi jutott osztályrészül étkezés és öltözködés tekintetében alkalmazkodnak azon vidék szokásaihoz, s az élet egyéb területén mutatkozik a közösségi életük alkotmánya különösnek és elismerten meglepőnek. Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra."
        2. a diszinkulturáció eredménye volt, hogy a keresztény hit részévé tudott válni minden kultúrának
      2. a diszinkulturáció az inkulturáció újabb formáit eredményezte
        1. a népek kultúrája az evangélium részévé vált, és egybemosódott azzal (destruktív inkulturáció)
          1. az evangélium központi igazsága elhalványodott
          2. a görög filozófia belülről átjárta a keresztény hitet
          3. a keleti aszkézis rányomta a bélyegét a bűn elleni harcra
          4. erkölcstelen életmód terjedt a hívők között
        2. a romboló inkulturációra válaszként nem az evangélium központi igazságát kezdték újra hangsúlyozni, hanem védekező kulturális falakat emeltek (protektív inkulturáció)
          1. az ószövetségi védekező inkulturációhoz hasonló szokásokat vezettek be:
            1. körülmetélés szerepét átvevő keresztség
            2. templomi kultusz szerepét átvevő miseáldozat
            3. lévita papok szerepét átvevő újszövetségi papság
            4. zsidó ünnepek szerepét átvevő keresztény ünnepek
            5. a zsidó törvények szerepét átvevő keresztény szabálygyűjtemény
          2. a védekező inkulturációnak ez a formája megfojtotta az evangéliumot
            1. az evangélizáció egyre inkább ennek a "keresztény kultúrának" a továbbadását jelentette
            2. ahelyett, hogy az evangélium érdekében zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé lettek volna, a népeket "krisztianizálták"
    5. Inkulturáció és diszinkulturáció a modern evangéliumi kereszténységben
      1. inkulturáció:
        1. destruktív inkulturáció: a felvilágosodás filozófiája és a romantika átjárta a keresztény teológiát és alapvetően megváltoztatta az evangélium üzenetét és a keresztény lelkiséget (kultúrprotestantizmus)
          1. az evangélium üzenete összemosódott az erkölcsös és civilizált életmóddal (egy adott kultúrkör tagjai a keresztények)
        2. protektív inkulturáció: erre válaszként megjelentek olyan evangéliumi tabuk, melyek korábban nem voltak elvárásai az evangéliumi életmódnak (pl. alkohol, tánc, színház, cigaretta, kávé tiltása)
          1. az evangélium üzenete összemosódott a kultúrális tabukhoz való viszonyulással (pl. az a hívő, aki nem dohányzik, aki dohányzik, nem lehet hívő)
      2. diszinkulturáció:
        1. a 20. század második felében megtörtént az evangélium diszinkulturációja
          1. a kulturális tabuk felülvizsgálata
          2. a kulturális különbségek tudatosítása a misszióban
        2. ez helyes volt, de az inkulturáció újabb formáit eredményezte
          1. partikuláris teológiák (feminista teológia, fekete teológia, felszabadítás teológia)
          2. posztmodern kereszténység
    6. Destruktív inkulturáció a posztmodern evangéliumi kereszténységben
      1. az kultúra romboló hatása az evangéliumi kereszténységre:
        1. a kultúra kritikátlan befogadása (ez már nem csak diszinkulturáció, sokkal inkább a posztmodern korszellemhez való igazodás!)
          1. egyre több dolgot tekintünk kulturálisan meghatározottnak
          2. az abszolút erkölcsi kategóriák kultúrális értékekké válnak
          3. a kultúrához való alkalmazkodás nincs tekintettel a szentségre
        2. az igazság lokalizálása és relativizálása
          1. túlzott tolerancia a más véleményekkel szemben
          2. nem vállaljuk fel a konfrontációt
          3. hajlunk arra, hogy ahány nézőpont, annyi igazság van
        3. D. Wells szerint észrevétlenül felcseréltük az általános isteni nézőpontot a viszonylagos és individuális emberi nézőponttal, mely az alábbi négy témaváltásban jellegzetesen megmutatkozik:
          1. erények helyett értékekről beszélünk
          2. emberi természet helyett az énről beszélünk
          3. jellem helyett személyiségről beszélünk
          4. bűntudat helyett szégyenérzetről beszélünk
      2. a megoldás nem az, hogy létrehozunk egy védekező szubkultúrát
        1. az evangélium lényegét ismét ki kell szabadítanunk a (posztmodern) kultúra fogságából
        2. őrizzük meg a szabadságunkat akkor, amikor az evangélium (posztmodern) destruktív inkulturációja ellen tiltakozunk!
    7. A ciklikus folyamat négy lépése
      1. ELSŐ LÉPÉS: az evangéliumot egy adott kultúrában éljük meg, bár kritikusak is vagyunk a kultúrával kapcsolatban
        1. ez az egészséges alapállapot
      2. MÁSODIK LÉPÉS: az evangéliumhoz akaratlanul is hozzákapcsolódik egy életforma és stílus (inkulturáció)
        1. ez részben a kultúrából érkező hatás
        2. ez részben a kultúrára adott rekciónk
      3. HARMADIK LÉPÉS: az evangéliumot újból ki kell emelnünk a kultúrából illetve szubkultúrából (diszinkulturáció)
        1. ezt nehéz megtenni, de a misszió szempontjából elengedhetetlenül fontos (ApCsel 15,10 "Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?")!
        2. ilyenkor meg kell kérdőjeleznünk sok dolgot (ez veszélyes lehet, mert ilyenkor lerombolunk védelmi falakat, és az eredménye lehet romboló inkulturáció)
      4. NEGYEDIK LÉPÉS: az evangéliumot újból a kultúrába ágyazhatjuk (ezzel az első lépéshez érkeztünk, melyet mindig megelőz a diszinkulturáció)
        1. a kultúra változása miatt mindig újra kell ezt csinálni, nincs végleges állapot
        2. ez a lépés mindig magával hozza a romboló és védekező inkulturáció újabb formáit
    8. Ahhoz, hogy a kultúrában élhessük meg az evangéliumot, el kell különülnünk a kultúrától (idegenekké kell válnunk, hogy otthon lehessünk)
      1. Levél Diognétoszhoz: "Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra."
      2. Zsidókhoz írt levél: "Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, amelybõl kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy õt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. (...) Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendõt keressük." (12,13-16; 13,14)

3.    Szabados Ádám