Skip to main content

06.08 Kérjünk bölcsességet!

„Ha pedig valaki nem elég bölcs, kérjen bölcsességet Istentõl, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja" (Jak 1,5).

„Ha valaki nem elég bölcs." Fölösleges is a „ha", mert én biztosan tudom, hogy nem vagyok bölcs. Mit tudok én? Hogyan tudom irányítani a magam útját? Hogyan tudok másokat irányítani?

Uram, merõ balgaság vagyok, és nincs bennem semmi bölcsesség. Azt mondod: „kérjen Istentõl". - Uram, én most kérek. Itt, a Te lábadnál kérek bölcsességet a mai nap bonyolult és egyszerû ügyeihez, mert tudom, hogyha Te nem õriznél, még a legegyszerûbb dolgokban is nagy ostobaságokat követnék el.

Köszönöm Neked, hogy nem kell mást tennem, csak kérnem. Milyen nagy kegyelem, hogy csak hittel kell imádkoznom, és Te megadod a bölcsességet. Ebbõl az ígéretbõl láthatom, hogy milyen készséggel és szeretettel nevelsz engem, nem úgy, mint egy haragos tanár. Ingyen adod a bölcsességet - egy ostobának, akiben nincs semmi bölcsesség. Ó Uram, köszönöm neked ezt a biztos és határozott ígéretet: „Meg is kapja". Hiszem, hogy így lesz. A mai napon megismerteted gyermekeddel azt az elrejtett bölcsességet, amelyhez a test szerinti bölcsek soha nem juthatnak hozzá. „Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsõségedbe fogadsz" (Zsolt 73,24).