Skip to main content

06.12 Biztonságban lakozni

„Izráel bizton lakhatik, Jákób forrása egymagában a gabona és must földjén, ahol az ég harmatot hint" (5Móz 33,28).

Minél magányosabban lakunk, annál nagyobb biztonságban lehetünk. Isten el akarja különíteni népét a bûnösöktõl. Így szól: „Menj ki közülük" (1Móz 12,1). A „keresztyén világ" olyan iszonyatos, hogy a Szentírás soha nem beszél róla. A világi keresztyén pedig szellemileg beteg. Akik kiegyeznek Krisztus ellenségeivel, máris közéjük számítanak. 

A mi biztonságunk nem abban rejlik, hogy kiegyezünk az ellenséggel, hanem hogy magányosan lakunk a legjobb Baráttal. Így biztonságban vagyunk akkor is, ha a világ gúnyolódik, rágalmaz és vigyorog. Így mentesek vagyunk a hitetlenség káros befolyásától, a világi büszkeségtõl, a hiúságtól és szennytõl.

Isten azt ígéri, hogy az, aki az Övé, az akkor is „bizton lakhat egymagában", amikor a világot éhségek és háborúk sújtják majd bûnei miatt.

Az Úr kihívta Ábrahámot a káldeabeli Úr-Kaszdim városából, õ azonban félúton megállt. Nem is nyert áldást addig, amíg újra el nem indult, és az Istentõl rendelt helyre, Kánaán földjére meg nem érkezett. Csak ott volt igazán biztonságban, noha ellenség vette körül. Lót viszont egyáltalán nem volt biztonságban Sodomában, bár barátok körében élt. A mi biztonságunk abban van, hogy magányosan lakozunk Istennel.