Skip to main content

10.27 Imádni, látni, nevét viselni

"...szolgái imádják Őt, látni fogják az Ő arcát, és az Ő neve lesz a homlokukon" (Jel 22,3.4).

 A dicsőség honában három áldásban lesz részünk: "Szolgái imádják Őt." Odaát nem nyomorít már bennünket másféle szolgálat, nem parancsol nekünk már más úr. Csak az Úr Krisztusnak szolgálunk, Őt imádjuk szüntelenül, tökéletesen, fáradság és tévedések nélkül. A menny annyit jelent a hívők számára: az Úr Krisztust imádni, maradéktalanul az Övé lenni. A hívő léleknek ez lesz az egyetlen vágya az örökkévalóságban.

 "Látni fogják az Ő arcát." Ez teszi gyönyörűségessé a szüntelen imádatot, ez lesz szolgálatunk kézzelfogható jutalma. Megismerjük az Urat, mert teljes valóságában látjuk majd Őt. Krisztus Jézus arcának látása a leghűségesebb szolgáknak járó legnagyobb jutalom, amit csak kérhetünk és kaphatunk Istentől. Mózes is mi nagyobbat kérhetett volna, mint azt: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18).

 "Az Ő neve lesz a homlokukon." Amíg az Urat nézik, neve felíródik homlokukra. Ez azt jelenti, hogy Krisztus elfogadja őket, ők pedig elfogadják Krisztust. A kegyelem belső, elrejtett jele Krisztussal való kölcsönös kapcsolatunk nyilvánvaló jelévé válik.

 Add Uram, hogy ez a három dolog már itt elkezdődjék az életemben, hogy aztán egyszer majd kiteljesedhessék dicsőséged honában! Ámen.