Skip to main content

01.01 Isten szelleme

Dátum: 
2018.01.1

1Mózes 1,1-31

ISTEN SZELLEME

A Biblia így kezdõdik: "Kezdetben teremtette Isten", a héber Elohimot fordították "Istennek". Ez a szó 35-ször szerepel a 2. fejezet 3. verséig. Az Istenségre 2570-szer alkalmazza a Szentírás, de leggyakrabban csak az Urat (Jahve) használja. Ez egy mindenható, szövetségkötõ, teremtõ Istent mutat be, akivel minden embernek kapcsolatban kell lennie.
Ezenkívül nagyon figyelemre méltó, hogy az Elohim többes számú szó, noha minden cselekvésével egyes számban találkozunk. Kétségtelen, hogy ez az Istenség nagy igazságát tükrözi, vagyis a Háromságot, amely az egész Szentírásban ki van jelentve. Isten öröktõl fogva három személyben létezik, vagyis Atya, Fiú és Szent Szellem. Ez a három egy -nem csupán a célt és a szándékot tekintve, hanem lényegében is. Általában a fenti sorrendben utalunk erre a háromra, az újszövetségi kijelentést követve az Atyáról, aki "elküldte fiát", a Fiút, aki munkájának bevégeztével visszatért az Atyához, és küldött "más Vigasztalót", a Szent Szellemet, aki örökre velünk marad.
Mózes 1. könyve 1,2-ben azonban "Isten Szelleme" az, aki elsõként van említve, mielõtt az Atyáról vagy a Fiúról olvasnánk. Talán ez arra a sorrendre utal, amelyben mi tapasztaljuk meg az isteni személyeket - a Szellem meggyõz "bûn, igazság és ítélet" tekintetében. Kijelenti a Fiút és hozzá vezet bennünket, mert csak Õ vezethet el minket az Atyához, Jn 14,6. Ez látható a Szellem kedves elõképében az 1Móz 24-ben, ahol Rebeka elõször a Szolgával találkozik, aki az Atya (Ábrahám) Fiához (Izsákhoz) vezeti.
"Isten Szelleme lebegett (kotlott) a vizek fölött." Milyen gyönyörûen tárul fel versünkben elõttünk ez a kegyelmes valaki. Mozgása és lebegése bizonyára arról beszél, ahogy õrködik Isten munkája felett, amint látható a 2Móz 14-ben, ahol Isten felhõ- és tûzoszlopot biztosít. Kapcsolata a "vizekkel" is jelentõs. A 2Móz 17-ben megütött kõsziklából folyó víz képétõl kezdve, azon át, hogy "mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg", 1Kor 12,13, a Szellem örök életünk forrásaként látható.
Ahogy elkezdünk egy újabb esztendõt, nagyon hálásaknak kell lennünk Isten áldott Szellemének ránk gyakorolt befolyásáért. Megerõsít bennünket isteni élettel, védelmet és vigasztalást nyújt, amíg elvisz minket áldott Võlegényünkhöz.

1Móz. 1.1-31 Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap. Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap. Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó. Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: harmadik nap. Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek. Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt. És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön! Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó. Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.