2Mózes 6,1-8; Ézsaiás 12,1-6
ÚR
A leggyakrabban használt isteni címek a Szentírásban a következők: "Elohim", amelyet Istennek fordítanak, "Adonáj", amelyet Úrnak fordítanak, valamint "Jahve", amelyet szintén Úrnak fordítanak, de sok változatban ÚR-ként írják. A Jahve közel hétezerszer fordul elő, közülük sokszor a mai napi olvasmányunkat megelőzően is. Az 1Móz 2-4. fejezetekben a nevet az "Elohimmal" együtt találjuk, amelyet "Úr Istennek" fordítanak. Gyakran látjuk egymagában is, így használja pl. Ábrahám, Izsák és Jákób. Mózes 2. könyve 6. fejezetében viszont az emberek úgy ismerik Őt mint "Mindenható Istent", El-Shaddaj-t, de nem mint "Jahve"-t.
Világos, hogy ezt a megállapítást nem lehet abszolút módon értelmezni, hanem arra kell következtetni, hogy van egy speciális értelem, amely szerint csak most, Izráelnek Egyiptomból való kiszabadításakor fogják Istent teljesen úgy megismerni, mint "Jahve"-t Ez négy héber betűnek a fordítása, amelyhez a magyarban magánhangzókat rendelünk, hogy kiadja a kiejthető "Jahveh", vagy "Jehova" szót. Amikor a VAGYOK címmel foglalkoztunk, megjegyeztük, hogy ez Istent úgy jelenti ki, mint múltban, jelenben és jövőben létezőt, de a 3. fejezetben talán különösképpen a jelenre utal. Azelőtt úgy láttuk Őt, mint Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét, amely visszavisz a múltba bennünket. Most a "Jahve" név, úgy látszik, elsősorban a jövőre utal. Ez látható a 2Móz 6,6-8-ban, amely Isten hat cselekedetét tartalmazza, míg az Ézs 12 arra tekint előre, ami "ama napon" fog történni.
A "Jahve" vagy Úr név használata itt a speciális közösség vagy szövetség Istenét mutatja be. Ez látható az 1Móz 3-ban is, ahol, noha a 2-4. fejezetekben végig használja, mind a kígyó, mind az asszony elhagyja ezt a címet, amikor belép a bűn. Hasonlóképpen a Jón 1-ben a tengerészek csak azután hívták Őt "Úrnak" "Isten" helyett, miután irgalomért kiáltottak, és megkapták. Nos, Isten valóban szövetséget kötött Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, mégis "hitben haltak meg ezek mind anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek", Zsid 11,13. Ennek a szövetségnek azonban be kellett teljesülnie, így speciális értelemben Mózes és Izráel megismeri Őt úgy mint "Urat"!
Ez inkább igaz ránk, akik a Golgota szabadítását ismerjük, annak teljes beteljesedését, amelynek a páska még csak előképe volt.
2Móz 6. 1 Ekkor az ÚR azt mondta Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátania, és hatalmas kéztől kényszerítve űzi el őket a földjéről. 2 Majd Isten azt mondta Mózesnek: Én vagyok az ÚR! 3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de az ÚR nevemen nem voltam előttük ismert. 4 Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, az ő tartózkodásuk földjét, hogy ott lakjanak. 5 Izráel fiainak fohászkodását is meghallottam amiatt, hogy az egyiptomiak szolgálatra szorították őket, és megemlékeztem szövetségemről. 6 Azért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az ÚR, és kihozlak titeket Egyiptom nehéz igája alól, és megszabadítalak titeket a kemény szolgálattól, és megmentelek benneteket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. 7 Népemmé fogadlak titeket, Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én vagyok a ti URatok és Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom nehéz igája alól. 8 És beviszlek titeket arra a földre, amelyet esküvel ígértem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom, és nektek adom örökségül, én, az ÚR!