Skip to main content

01.30 Mécsesem

Dátum: 
2018.01.30

2Sámuel 22,29-37

MÉCSESEM

A Szentírásnak ebben a szakaszában Dávid az élet tapasztalataira hivatkozott, fõképpen az isteni védelemre, segítségre és vezetésre utalva. Az élet egyfajta utazás volt, ezért utal úgy önmagára, mint futóra és ugróra, és tesz célzásokat lábára, lépteire és útjára. Hozzánk hasonlóan úgy találta, hogy az úton keresztezések és akadályok voltak. Voltak hegyek, amelyeket meg kellett mászni, és völgyek, ahova le kellett ereszkedni. Az élet útvesztõjében melyik útvonalat válasszuk az útelágazásnál? Amikor Babilon királya az "utak elágazásánál" volt, igénybe vette az okkult tudományok minden kellékét, hogy megtalálja a helyes utat, Ez 21,18-23. A hívõ Dáviddal együtt mondja: "Te vagy a mécsesem, Ó, URAM".
Sohase szûnjünk meg dicsõíteni Õt a kezdeti megvilágosodásért, amit a megtéréskor tapasztaltunk. Õ ugyanolyan bizonyossággal, ahogyan a teremtés hajnalán megszüntette a sötétséget, "felragyogott a mi szívünkben" is, 2Kor 4,6. A tudatlanság és bûn sötétségét eloszlatta Igéjével. A galileai emberekhez hasonlóan "nagy világosságot" láttunk, Mt 4,16. Mint tárzuszi Saulnak, Õ volt a "világosság a mennybõl", amely beborított bennünket, Csel 9,3. "Te vagy a mécsesem".
Alkalmanként a mécsesnek fordított szót gyertyának is fordították. Az Úr nemcsak felragyogott valamilyen drámai módon az életünkben, hanem úgy, ahogyan egy kisebb fény megvilágítja az ösvénynek egy rövid területét, vannak idõk, amikor Õ vezetést ad az útvonalon, egyszerre éppen csak egy lépésnyire. "Lábam elõtt mécses a Te Igéd", Zsolt 119,105. A második lépés nem tárul fel, amíg az elsõt meg nem tettük. Józsefet és Máriát nem irányította addig Názáretbe, amíg nem engedelmeskedtek a parancsnak, hogy menjenek Izráelbe, Mt 2,19-23. A régi izraelitáktól eltérõen mi nem élvezhetünk látható felhõoszlopot, vagy hallható ezüst trombitákat, hogy összegyûljünk, és vezessen bennünket, de elegendõ világosságunk van az Igében, hogy életünknek nagy területeit szabályozza. Dávidhoz hasonlóan bizonyosak lehetünk: "az ÚR megvilágítja sötétségemet". "Te vagy a Mécsesem".
Olyan helyeken, ahol az út felderítetlen, és amikor, "sok napig sem nap, sem csillagok nem látszanak", Csel 27,20, bölcs dolog türelemmel lenni. Gyakran mondják: "az indulásra vonatkozó sötétség világosság a maradásra". A maga idejében "Mécsesünk" megvilágítja majd az Õ akaratát, és mi fel fogjuk ismerni, hogy "Isten útja tökéletes".

2 Sám. 22.29 Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben.