Jób 19,14-27
MEGVÁLTÓ
A 19. fejezetben Jób szenvedését egyrészt mélysége, másrészt változatossága jellemezte. Elkerülték barátai és ismerősei. Megvetették és bántalmazták még a gyermekek és szolgák is. Fizikailag visszataszító volt, ahogyan felesége világossá teszi számára. Senki sem mutat iránta természetes vonzalmat. Az emberek úgy vélték, hogy Isten bünteti. Szinte "csont és bőr" volt, ahogy mondanánk.
Szeretné biztosítani, hogy szavai fel legyenek jegyezve maradandó formában. Bízik abban, hogy egy napon Isten majd felkel, ahogyan a bíróság előtt történik, hogy igazolja őt. Bizonyára ez a jelentése a "megváltóm" kifejezésnek a 25. versben. Állítja, hogy becsületes, és bízik abban, hogy Isten végül eljön, hogy támogassa ügyét.
De mulandósága kétségessé teszi, hogy vajon Isten megcselekszi-e ezt, mielőtt "bőre lefoszlik", 26. v. De még ha meghal is - mondja -, Isten élni fog, hogy igazolja őt.
Aztán hite tesz egy nagy ugrást előre, és megerősíti: "testemben látom meg az Istent." Az előtte lévő "is" szócska ezt a fordítást kívánatosabbá teszi egyéb lehetőségeknél. Úgy látszik, hogy a feltámadást foglalja magában. Erős hangsúly van Isten "meglátásán". Ez tulajdon szemeivel történik majd, "nem máséval", 27. v. Ezt az utolsó kifejezést úgy is lehet fordítani: "nem mint egy idegen". A 27. vers elejét így is fordíthatjuk: "Akit az oldalamon fogok látni". Isten állást foglal majd szolgája, Jób mellett. Jób meg fogja Őt látni saját szemével.
Ez az egész szakasz a 25.-től a 27. versig bizalmat és hitet mutat, amely figyelemre méltó egy olyan embernél, akit fizikailag annyira megtört a betegség és a szenvedés. Lelkileg is összetört volt a gyalázkodó beszéd miatt, amellyel elhalmozták. Mégis, mindennek ellenére Istenbe kapaszkodik, akit ismer; hite meghaladja azt a képességét, hogy teológiai elemzést végezzen.
Csodálkozhatunk ezen az istenismereten, amellyel Jób rendelkezik. Nem elsődlegesen fontos, hogy mikor történik meg az ő igazolása. Legyenek az utolsó szavak Francis I. Andersené: "Nincs szükség hangzatos magyarázatra arról, hogy Jób bizonyos volt végleges igazolására vonatkozóan, még ha bőségesek is a szövegbeli nehézségek."
Jób. 19.25-27 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek.