Zsoltárok 94,20-22
OLTALMAM ÉS KŐSZIKLÁM
Isten népe nagyon gyakran szenvedett mások rossz cselekedetei miatt! A szándékos, cinikus igazságtalanság látszólag megállíthatatlanul folytatódik. Kiáltunk Istenhez, de nincs világos válasz. Nem csoda, hogy a zsoltáríróhoz hasonlóan érezzük magunkat, amikor a 94. zsoltárt olvassuk. Az első tizenegy vers az ő kérésére utal. Istenhez kiáltva igazság után vágyik, 1-4. v. A gonosz elnyomók miatt, akik az igazságot semmibe veszik, 5-7. v. A zsoltáríró Isten jellemére hivatkozva kér igazságot, 9-11. v.
A zsoltár második részében, 12-23. v., Isten győzelméről beszél, tudva, hogy végül "megsemmisíti őket", 23. v. A közbeeső versek értékes tanulságot erősítenek meg a gondolatainkban. Isten büntetéséről beszélnek, 12-15. v. Amíg Isten elhozza az igazságot a körülményekben, addig is munkában van, tanítva ezt a szenvedőt mind az igazságra, mind a bizalomra. Isten gondviseléséről gondolkodik, 16-18. v., megemlékezve arról, hogy Isten a múltban is megsegítette és megtartotta. Méltányolja Isten vigasztalásait, 19, v., amelyek megörvendeztették lelkét a belső zűrzavar idején. Végül, ami talán mindennél jobb, Isten társaságában nyugszik meg, 20-22. Isten célja a zsoltáríróban munkálkodva az volt, hogy megnyugvásra juttassa, 13. v. A nyugalom az Istennel való közösségben van. A 20. versben a zsoltáríró azt kérdezi, hogy a gonoszság trónja közösségben lehet-e Istennel. Bármit tesz is a gonosz, célját nem érheti el gonoszsága miatt. A zsoltáríró megpróbáltatásában az volt a végső áldás, hogy a hűséges Úr lett a menedéke, és a felséges Isten lett "oltalma Kősziklája", 22. v.
Ez a zsoltár egy olyan részben van, amely úgy kezdődik, hogy "Uralkodik az ÚR!", 93,1. Ezek a zsoltárok konkrétan arra vonatkoznak, amikor Isten népe átmegy a nagy nyomorúságon a megígért királyság előtt. Akkor majd színe elé lépnek és betöltik udvarait dicsőítéssel, Zsolt 100. A Zsolt 94. kifejezi a bűn emberének törvénytiprásából eredő szenvedésüket.
A mi körülményeink sohasem lesznek azonosak Izráel elkövetkező nyomorúságaival, mégis saját szenvedéseinkben arra vágyunk, hogy húzódjunk az Ő karjaiba, és pihenjünk biztonságban "oltalmam Kősziklájában".
Zsolt. 94.20 „Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? 21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét. 22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;”