Zsoltárok 95,1-11
NAGY ISTEN
Történeti szempontból ez a zsoltár Izráel történelmének arra a híres napjára tekint vissza, amikor megtagadták, hogy belépjenek az Ígéret Földjére, és élvezzék a nyugalmat. Prófétai szempontból Jákób nyomorúságának idejéről beszél. A 93-100. zsoltárok a haladást mutatják ebben az időszakban. Bibliai szempontból ennek a zsoltárnak döntő üzenete van, amelyet a Zsidókhoz írt levél 3. és 4. fejezete fejt ki és alkalmaz. Azok, akik megtagadták, hogy "hit által éljenek", látták, hogy milyen nehézségekkel jár a belépés az Ígéret Földjére és a nyugalomba. Nem látták a Láthatatlant; következésképpen elveszítették minden jogukat ahhoz a nyugalomhoz. A zsidók, akik az újszövetségi időkben ilyen ősi és isteni ígéretekkel rendelkeztek, ugyanezzel a választással kerültek szembe. A visszafordulás azt jelentette, hogy lemondanak azokról az ígéretekről, és végeredményben a jövendőbeli nyugalomról. A zsidók a jövőbeli nyomorúságban ugyancsak ezzel a választással néznek majd szembe. A visszafordulás ideiglenes megkönnyebbülést hoz majd, mert térdet hajtanak egy embernek, aki azt állítja, hogy ő Isten. Ez a megkönnyebbülés végtelen veszteséget, gyalázatot és örök megvettetést jelent majd számukra.
Történelmi, prófétai, bibliai és gyakorlati szempontból minden Isten felfogásától függ. A hit csak úgy működik, mint válasz Isten kijelentésére. Ennek az Istennek (Él) a kijelentése széles körű. Az Él-lel kapcsolatos legfőbb gondolatok a következők: hódolat, hatalom, imádat, megbízhatóság és engedelmeskedés. Ezt a címet szinte mindig olyan szavak vagy leírások minősítik, amelyek a szót tovább definiálják. Hétszer nevezik nagy Istennek. Ez a következőket tartalmazza: "nagy és rettenetes (félelmetes) Isten"; "nagy, hatalmas és rettenetes Isten"; "nagy és hatalmas Isten". Csak ebben az igeszakaszban van "nagy Istennek" nevezve. A nagy nyomorúság szentjeinek szükségük lesz rá, hogy úgy lássák Jahvét, mint "nagy Istent". Ő távol áll mindenki mástól, aki imádatot igényel.
Visszanézve és előretekintve Izráel múltjára és jövőjére, számukra az egyetlen bölcs választás a hit útja lehet. Az ő esetükben ezt nagyon világosan látjuk, mégis, különös módon túl gyakran homályossá válik, amikor mi kerülünk szembe életünkben a kritikus döntésekkel. Látunk nagy nehézségeket, nagy költségeket, nagy fájdalmat, nagy ellenállásokat, nagy kockázatokat, nagy csalódásokat és nagy kérdéseket. Mindez háttérbe szorítja a nagy Istent. A választás világos!
Zsolt.95.1 „Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! 2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. 3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. 4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. 5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. 6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! 7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát. 8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában: 9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. 10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat! 11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.”