Skip to main content

03.15 Gazella, Fiatal Szarvas

Dátum: 
2018.03.15

Énekek Éneke 2,9-13.16-17

GAZELLA, FIATAL SZARVAS

   A jegyes becsben tartja mirhakötegét, élvezve az ő közelségét. Hogyan is lehetne másként? Most mint őzet vagy fiatal szarvast ábrázolva elismeri, hogy Ő is vágyódik az őhozzá való közelségre. Ilyen kölcsönös vágyakozás várható a szerető földi kapcsolatban, azonban a mi mennyei közösségünkben csak ámulhatunk. Hogyan lehetséges ez?
   A jellemvonások, amelyeket a menyasszony megad, nagyon szemléletesek. Szerelmese jön hozzá sietve, 2Sám 2,18, minden nehézséget legyőzve, hogy a közelében lehessen. A szarvasborjú nagyon szelídnek tűnik, szinte hozzábújó, amely Szerelmesünk nyájasságára utal. De a leírás a szarvasbikával, vagyis hím szarvassal fejeződik be, amely kifejti tiszteletet keltő erejét megnyilvánulásaiban, Zsolt 42,2; JSir 1,6. Gyorsaság, gyengédség, erő; mindez csodálatosan egyesül, hogy leírja Szerelmesünknek azt a vágyát, hogy a közelében legyünk. Az őz és a szarvas hímnemű, az Ő vezérletére utalva. Mi is törekedjünk arra, hogy közel legyünk hozzá, Ő viszont állandóan a maga áldott jelenlétébe vonz bennünket.
   A szerelmes lába figyelmet érdemel, mert áll, maradandóan és kitartóan. Szerelmesünk áll, vár ránk, hogy elhagyjunk minden más vigasztalást és társaságot, hogy a közelében lehessünk.
   Szerelmesének gyengédsége két szóban fejeződik ki, amelyeket a menyasszony használ a "nézésre". Nyílt tekintettel "benéz" az ablakokon keresztül őrá, olyan vágyakozással, mintha szemével vonhatná a maga közelébe. Amint a menyasszony átmegy a házon, elkapja a nő pillantásait, "megmutatva magát" az ablakokon, "a rácsozaton" keresztül. Szeme gyorsan jár, csak azért, hogy lássa őt.
   Urunk is folytatja, hogy gyengéden kövessen bennünket. Vágya a következő: "ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet", Jn 17,24. Egy napon János meghallotta a hívást: "Jöjjetek fel ide!" Legyen nyitva a fülünk! Meghallhatjuk ma is ezt a hívást. Végül Ő teljesen a magáénak tud majd bennünket, maga mellett osztozunk gyönyörűségeiben örökre. "Bizony, hamar eljövök... Bizony, jövel, Uram Jézus", Jel 22,20.

Én. 2.9 „Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton. 10 Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! 11 Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. 12 Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. 13 Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!”
Én. 2.16 „Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet. 17 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!”