Ézsaiás 40,12-17
TANÁCSADÓ
Nincsen veszedelmesebb út, mint amely a bálványimádáshoz vezet. A 12. verstől kezdve, amíg Ézsaiás kijelenti, hogy "nincs békességük a bűnösöknek!" 48,22, Isten tiltakozik azok ellen, akiket megmérgezett az olyan bálványok vonzása, amelyeket a nemzetek imádtak. A 11-17. versekben megkérdezi, hogy megértik-e Isten fenséges nagyságát. Ő az a tanácsadó, akihez mindenkinek fordulnia kell, nem egy Salamon, akit öreg tanácsadók segítenek, sem nem Roboám, aki fiatalokra támaszkodott, 1Kir 12,6-11.
Ezt a Tanácsadót nem korlátozzák emberi mértékek, amelyeket a térfogat meghatározásához használnak, a maroknyi, vagy az olyan, "mérték", amely körülbelül hét liter. A hosszúságot Ő méri-e arasszal, vagy a súlyt, ahogyan az emberek tették a kétféle súllyal, amelyet a versben említenek? Ó, nem! Ezt a Tanácsadót nem korlátozták emberi mértékek, akkor sem, amikor ők fényéveket vesznek számításba, hogy kiszámítsák a tér nagyságát.
Az Ő bölcsessége sem emberektől származik, amint látható a 13. és 14. versben szereplő szónoki kérdésekből. Istent nem tanította valamilyen iskolai tanító. Nem volt mellette ember, hogy tanácsolja vagy nevelje. Bármilyen iskola diplomását korlátozza annak az oktatónak a tudása, akitől tanult. De az örökkévalóság tanácsadói dolgozószobái nem tapasztalatlan emberek számára vannak lefoglalva, nem is hatalmas intelligenciájú angyalok járultak hozzá az üdvösség nagy elgondolásához. Taníthat-e emberi elme akármilyen mesterembert arra, hogy olyan bálványt készítsen, amely képviselheti ezt a Tanácsadót?
A nemzetek hatalma még együttesen is mikroszkopikus méretű ennek a hatalmas Tanácsadónak a fényében. Nem jelentenek többet, mint egy csepp víz, amely rátapad a vödörre, amikor az ember úgy gondolja, hogy kiürült, vagy a finom por, amely rászáll a mérlegre, és gyengén lefújják róla, mielőtt valamilyen kereskedelmi tranzakcióhoz felhasználják.
Valaki talán úgy gondolja, hogy Isten nagysága felbecsülhető a sok imádó bőkezűségével, akik vonzódnak hozzá. A Tanácsadó félelmet nem ismerő módon van bemutatva, mint aki nagyobb, mint valaki, aki a Libanon minden állatát feláldozza, és annak minden fájára szükség lesz az oltárhoz. Minden túlságosan középszerű, hogy elmondja érdemeit, vagy bemutassa dicsőségét. "Kihez hasonlíthatnátok tehát..." a Tanácsadót?
Ézs. 40.12-17 Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre? A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak. A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz. A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket.