Ézsaiás 41,14-16
IZRÁEL SZENTJE
Istennek egyetlen neve sem olyan jellemző Ézsaiás próféciájára, mint "az Izráel Szentje". Először abban az üzenetben halljuk, amelyet Ézsaiás Ezékiásnak küldött, amikor Szanhérib, Asszíria királya fenyegette Jeruzsálemet, 2Kir 19,22. Harmincszor találjuk Ézsaiásnál, és csak néhányszor máshol a Szentírásban. Egy olyan nemzetben, amely a bálványimádáshoz vonzódott, Isten szentségének hangsúlyozása szükséges volt. Fejezetünkben Ézsaiás háromszor hivatkozik "Izráel Szentjére", 14.,16., 20. v.
Háromszor találkozunk egy másik kifejezéssel, amely lecsendesíti az összezavart szívet: "ne félj", 10.13-14. v. A Szent, akit nemzete egyszer megtagadott, közel jött hozzájuk, amikor olyan kicsivé válnak, hogy úgy szólíthatók: "férgecske Jákób", 14. v. Kezével tartja meg őket, nehogy elessenek, 10. v.; kézen fogva vezeti és segíti őket, 13. v., és megváltja őket, 14. v. Milyen drága dolog, hogy a Szent így bánik egy olyan néppel, amely beszennyezte magát a bálványimádás hitvány bűnével, 40,12-26!
Korábban emlékeztette őket: "Kiválasztottalak, nem vetlek meg!" 9. v. Rettenetes bűnük ellenére, 14. v., Jahve hű marad szövetségéhez, amelyet velük kötött. Most elmondja nekik, hogy Ő a Megváltójuk - a vérrokon-megváltó/bosszúálló. Tudjuk, hogy a Golgotán megfizette az árat, hogy megváltsa azokat az izraelitákat. De azon az eljövendő napon, mint ahogyan Egyiptomban, vérrel és hatalommal való megváltásra lesz szükségük. A 14. vers hordozza a hatalommal történő megváltás ígéretét. Szövegösszefüggésünkben háromfajta ellenséggel találkozunk, akik fenyegetően közelednek a láthatáron: akik "perbe szállnak", akik "támadnak", és akik "ellened harcolnak", 11-12. v. Még a hegynyi magas ellenséget is, amelytől rettegtek, összezúzzák majd, mint a pozdorját, 15. v. Más prófétai írások mondják el, hogy hogyan fognak szenvedni az Antikrisztus kezétől. Azt is elmondják, hogy megtérnek bűneikből, főleg Krisztus elutasításának szörnyű bűnéből. Isten igaz marad jelleméhez, hogy Ő Izráel Szentje, aki befogadja és segíti a bűnbánókat.
Mi is beszélhetünk Megváltónkról, és megemlékezhetünk arról, hogyan tartotta fenn Ábrahám magvát, hogy megszabadíthasson bennünket. Tudjuk, hogy vele a kegyelem, hogy segítsen a szükség idején, Zsid 4,16.
Ézs. 41.14 „Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Én megsegítlek - így szól az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje -. 15 Új és éles fogú cséplőszánná teszlek. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává. 16 Feldobod őket, és a szél elhordja, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével.”